2024-ben november 11. és 24. között rendezték meg az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) éves Éghajlat-változási Konferenciáját (COP). A COP-ok közel harmincéves múltra tekintenek vissza, a csúcsok célja, hogy a résztvevők kijelöljék a nemzetközi éghajlat-politika fő irányát, megfogalmazzák a legfontosabb teendőket.
A konferenciák eddigi legkomolyabb eredménye a 2015-ös párizsi klímaegyezmény megalkotása volt, a dokumentumban az emberiség vállalta, hogy 2100-ra lehetőleg 1,5, legfeljebb 2 Celsius-fokban korlátozza a globális felmelegedés mértékét az iparosodás előtti (1850–1900) szinthez képest. Ezen határok fölött már katasztrofális, sok esetben visszafordíthatatlan hatásokkal járhat az éghajlati átalakulás.
Azóta azonban az éves egyeztetések során nem sikerült valódi áttörést elérni, és egyre több szakértő tekint szkeptikusan a találkozókra. Az utóbbi években a COP-okat ledominálta az olajlobbi, a fosszilis energiahordozók kereskedelmében érdekelt országok igyekeztek lassítani a zöld átállást, a fejlett, nagy kibocsátók pedig nem vállaltak érdemben felelősséget a tetteikért. Eközben a szegény, a globális felmelegedés által leginkább sújtott államok egyre súlyosabb helyzetbe kerültek.
A klímacsúcsok megítélésének az sem tett jót, hogy a 2023-as COP28-at az Egyesült Arab Emírségekben, Dubajban, a 2024-es COP29-et pedig Azerbajdzsánban, Bakuban tartották meg. Egyiptom és az Emirátusok után Azerbajdzsán már a harmadik autoriter állam, amely megrendezhette a tárgyalásokat.
Árulkodó, hogy a klímacsúcs elnöke 2024-ben Mukhtar Babayev, Azerbajdzsán ökológiájáért és természeti erőforrásaiért felelős minisztere volt, aki 26 évig, 2018-ig dolgozott a Socarnak, az ország állami tulajdonú olaj- és gázipari vállalatának. Mint az Al Jazeera kiemeli: a Kick the Big Polluters Out (KBPO) civil szervezet az akkreditációt elemezve azt is megállapította, hogy mintegy 1700, a fosszilis tüzelőanyagokban érdekelt személy vett részt a mostani találkozón.
Nem a legjobb házigazda
Már a klímacsúcs előtt sem volt kérdés, hogy az idei konferencia legfőbb kérdése a finanszírozás lesz, éppen ezért a találkozóra pénzügyi COP-ként hivatkoztak. 2024-ben a világ országainak 15 év óta először kellett megállapodniuk az új globális klímafinanszírozási tervben, azaz az új kollektív számszerűsített éghajlat-politikai finanszírozási célban (NCQG).
A Reuters értesülései szerint, amikor Babayev november 24-én reggel a csúcs záróülésén a pódiumra lépett, két beszédet vitt magával, az egyiket arra az esetre, ha sikerül megegyezni, a másikat arra, ha mégsem. Az egyik forrás – aki a COP29 elnökségében dolgozott – a lapnak azt mondta, az utolsó pillanatig dolgoztak a tárgyalásokon, és bár elérték az általa „bakui áttörésnek” nevezett eredményt, a záróbeszédből mégis két változatot hoztak létre.
A csúcson végül egy évi 300 milliárd dolláros finanszírozási – alacsony kamatozású kölcsönöket és támogatásokat magába foglaló – tervben egyeztek meg, a pénzzel a fejlődő országokat segítik majd a következő tíz évben a globális felmelegedés okozta gazdasági hatásokkal való megküzdésben. A pénz nagy része magánbefektetésekből származik majd.
November 24-én Babayev pozitívabb hangvételű beszéde hangozhatott el, utóbb pedig többek között Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke és Joe Biden, az Egyesült Államok elnöke is pozitívan nyilatkozott a COP29 eredményeiről. A végső megállapodással, valamint a konferencia egészével viszont rengetegen elégedetlenek voltak.
A mintegy 200 ország koordinálása mindig is komoly kihívás volt az éghajlati tárgyalások során, a BBC-nél azonban úgy értékelték, hogy a házigazda Azerbajdzsán esetében a feladat meghaladta a teljesítőképességet. Olaj volt a tűzre, hogy Ilham Aliyev azeri elnök korábban Isten ajándékának nevezte az olajat és a gázt, a nyugati médiát, jótékonysági szervezeteket és politikusokat pedig dezinformáció terjesztésével vádolta meg.
