Milyen különbségeket emelnél ki a regény eredeti hangulata és a modern színházi feldolgozás között?
A regény központi gondolata a túlélésért folytatott küzdelem mellett a médiacirkusz térhódítása. Ugyanakkor az elmúlt száz év során ijesztően kifinomultak a tömegek manipulálásának módszerei. A társadalomtudományok és technika fejlődése olyan eszköztárat adott a mindenkori pénzügyi és politikai hatalom kezébe, hogy manapság már nem bízhatunk bennük, hiszen nem hihetünk a saját szemünknek sem. A befolyásolás eszközei erőteljesek, sokrétűek, és szinte lehetetlen kitérni előlük. A regényt felhasználtam, de csak keveset emeltem át belőle, a történet főbb vonalait is átalakítottam. Lényeges különbség, hogy a cselekményt 2040-be helyeztük át, míg az eredeti történet 1935-ben játszódik.
Hogyan esett a választás éppen 2040-re?
A rendező (Hargitai Iván) csupán annyit kért, hogy a történet a közeli jövőben játszódjon, legyen ez egy disztópikus szatíra. Olyan sötét vízió, amely nemcsak reflektál a jelenünkre, de egy lépéssel távolabbra is mutat.
Most itt gondolhat az ember az űrlényekre?
Ezt nem szeretnénk. A máról beszélünk akkor is, amikor látszólag ekkorát ugrunk előre az időben. A ló és a majom éve, vagyis 2038 és 2040 között vacilláltam, végül a majom motívum mellett döntöttem, amely egyébként is gyakorta felbukkan szövegben, sőt nem árulok el titkot, ha elmondom, a történet egy pontján több szereplő majom jelmezben lép a színpadra (jelmeztervező: Papp Janó), ezzel meglepve a nézőket. A célja ennek az, hogy egy kollektív hallucinációt érzékeltessen, hiszen a maraton végéhez közeledve mindenki a tudatvesztés határán versenyez.
Ne feledkezzünk meg arról, hogy évek óta Szente Vajkkal közösen dolgoztok. Milyen élmény volt új alkotótárssal együttműködni?
A “Luxemburg grófja” előadás volt az ötvenedik közös bemutatónk Vajkkal, ami igazán jeles mérföldkő számunkra, szinte hihetetlen. 2009 óta dolgozunk együtt, az első közös alkotásunk a “Csoportterápia” volt, azóta állandó munkatársak vagyunk. Néhány éve a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház berkein belül dolgozunk, termékeny időszak áll mögöttünk ott is. Hargitai Ivánnal a József Attila Színházban az első közös munkánk a “Pápanő” című musical volt, de sokkal régebb óta ismerjük egymást. Évfolyamtársak voltunk a Színművészeti Főiskolán, egyszerre végeztünk, több vizsgarendezésében szerepeltem. Nagyon élveztem vele dolgozni, és sajnáltam, hogy kimaradt két évtized. Ez most számomra egy jelentős szakmai egymásra találás!
Hargitai Iván a nyáron említette, hogy fel fog hívni téged, mert szeretné megvalósítani a darabot. Te is kedvet éreztél ahhoz, hogy megírd A lovakat lelövik, ugye? színpadi adaptációját?
Nem is kérdés. Ismertem a történetet, kamaszkoromban olvastam a regényt és láttam a filmet is. Azt éreztem, hogy ez óriási lehetőség egy színház számára, egy igazi társulati darab, csapatmunka, de egyben komoly kihívás is. Írói szempontból elsősorban az a nehézség benne, hogy a figurák a hosszú színpadon töltött idejük alatt csak villanásokra kapnak egyéni reflektorfényt, ezalatt kell megteremteni a kívánt képet róluk. Ehhez olyan mondatokra van szükség, amelyek beivódnak a néző memóriájába.
Hogyan viszonyul az előadás a mai valóságshow-k kultúrájához?
Ezer szállal kötődik hozzá. Az első felvonásban található tehetségkutató szegmensben, ahol a résztvevők énekes és táncos produkciókkal mutatkoznak be, a zsűri pedig értékeli őket, számos konkrét mondat hangzik el, amelyek ismert médiaszemélyiségek stílusát idézik, akár tőlük is származhatnának. Célunk, hogy a tehetségkutatók ördögi és kegyetlen világát görbe tükörben mutassuk be. Reményeink szerint úgy nyújtunk szórakoztató élményt, hogy az efféle műsorokkal szemben táplált erős kritikánk is érzékelhető marad.
Hogyan osztottátok ki a szerepeket a József Attila Színház társulati tagjai között?
A József Attila Színház színművészeire öröm volt szerepeket írni. A regényben adott a két főszereplő: Gloria (Pikali Gerda) és Robert (Fekete Gábor). Mindenki más kisebb súllyal szerepel, ezért kiemeltem a regényből néhány lazábban felskiccelt karaktert, és erőteljesebben körvonalaztam őket, vagy éppen új figurákat alkottam, akiket a regény egy-egy mellékszereplőjének nevével láttam el. Ilyen például Vee Lovell, akit Fila Balázs játszik, és Mary, akit Szabó Emília alakít. Ők új karakterek, sajátos jegyekkel, és a könyvbéli néhány mondatos megjelenésükkel szemben nálunk a cselekmény legfontosabb mozzanataiban játszanak szerepet, a jeleneteik adják a történet gerincét.
Osztanál meg velünk néhány titkot a szerepekről?
Linda C (Horváth Csenge) karaktere nem szerepel a regényben, de a rendező instrukciója az volt, hogy ketten vezessék a műsort. A másik műsorvezető Rocky Gravo (Lábodi Ádám). Több helyen életkort, nemet váltottak a figurák: Chajnóczki Balázs egyik karaktere, Witcher, egy idős hölgy a regényben. Fazekas Zsuzsanna szerepe Joanna Maxwell, aki a könyvben férfi karakterként, John néven szerepel. Mivel azonban erre már nem maradt szereplőnk, így döntöttünk, hogy női karakterré alakítjuk. A versenybírók közül Rollo (Quintus Konrád) ismerős lehet a regényből, de egyedül kevésnek gondoltuk. Így született Hunter Shaw (Lukács Dániel) karaktere. Fehér Anna szerepéhez szintén új figurát alkottam, Hannah Peace néven, ami a kannabisz szóra emlékeztet, a feltételezhető hippi múltja és az ezoterikus aurája okán.
Milyen üzenetet kíván átadni a darab?
Az üzenet az, hogy ébredjenek rá, akik eddig nem tették, hogy manipulálnak minket. A social media világában ez kiválóan tetten érhető, a tartalmak egyre nagyobb hányada hamisítvány. A darabban a manipuláció mind makro-, mind mikroszinten megjelenik. Makroszinten az előbb említett ránk nehezedő nyomás formájában, míg mikroszinten a két főszereplő interakciójában bontakozik ki. Rá lehet-e venni egy jólelkű, szépreményű fút, hogy megölje a partnerét? Megtörténik-e a tragédia, ha a lány egyszer csak a kezébe nyomja a pisztolyt?
Galambos Attila az interjút azzal zárta, hogy “olyan élményben lesz részük, amit nem sok helyen láthatnak, talán csak Las Vegasban.” A bemutatóra 2024. december 7-én kerül sor a József Attila Színházban.
Interjú: Boros Norina
