A közoktatási intézmények működését a központi költségvetési hozzájárulások, a fenntartók hozzájárulása, az intézmény saját bevétele, illetve az ellátottak térítési díjai biztosítják – olvasható a tervezetben, amelynek egyik belső ellentmondása épp a finanszírozás területén érhető tetten. Egyrészt a dokumentum leszögezi, hogy „a közoktatási rendszer fenntartása az állam részéről közszolgálati kötelesség”. Másrészt azt is olvashatjuk, hogy „az intézmény működéséhez szükséges tárgyi, pénzügyi és személyi feltételeknek, továbbá az intézmény törvényes működésének biztosítása a fenntartó feladata”.
Hogy mire is gondol a törvényalkotó, azt másutt sejthetjük meg, ahol azt olvashatjuk, hogy a központi költségvetés biztosítaná pedagógusok és egyéb alkalmazottak bérét, a fenntartók pedig a működéshez szükséges további támogatásokat, illetőleg ez utóbbiak további bér- vagy dologi juttatásokkal javíthatják az intézmény működésének feltételeit.
A tervezet tartalmazza a fokozatos áttérést az általános iskolai ingyenes tankönyvellátásra. Ennek forrásait „a tankönyvek számának csökkentése révén” szeretné biztosítani a vitairat. Ez ugyanakkor elég nehezen értelmezhető, mivel az állam ma nem finanszírozza a tankönyvkiadást, tehát itt plusz költség nem jelentkezik. Ez a tétel ennélfogva jelentősen megnöveli a tervezett 50 milliárdos évi igényt, aminek forrás szintén nincs megjelölve a dokumentumban.
Mi végre kell új törvény?
A törvény szükségességének okairól így ír az – egyelőre nem nyilvános – vitaanyag: „A 2010. tavaszi országgyűlési választások eredménye egyértelmű felhatalmazást adott arra, hogy új értékalapokra helyezzük az oktatási rendszer egészét. Ennélfogva szükségszerű egy új közoktatási törvény megalkotása is. Az új törvénynek szakítania kell a jelenleg hatályos szabályozás látszólagosan értéksemleges és döntően az egyéni jogokra alapuló szemléletével, és meg kell teremtenie a nemzeti fejlődés szolgálatába állított közoktatási rendszer és intézményei működésének alapvető szabályait.”
Az értéksemlegességgel való szakítás kitétele számos szakértő szerint akár azt is jelentheti, hogy kezdhetjük elölről a 19. századi „kulturkampfot”. Azt ugyanis nem pontosítja a dokumentum, hogy ez mit jelent, de eddig alapelv volt, hogy az állami iskola nem működhet csak a társadalom egy része által osztott értékek szerint. Az sem világos, milyen egyéni jogokat vonna vissza a tervezet a közösségi jogok erősítésére.
„Az új törvény műfaját tekintve is különbözik a hatályostól, mivel kerettörvény, azaz csak a legfontosabb területekkel foglalkozik, a részleteket kormányrendelet illetve miniszteri rendelet fogja szabályozni” – szögezi le a dokumentum, amely e passzust egyébként maga is megnevezi a konfliktusmezők között. Az oktatás ugyanis önkormányzati feladat. A magyar jog pedig azért szabályoz mindent törvénnyel, mert önkormányzatoknak nem lehet másképpen feladatot adni, vagy a feladat ellátásának módját megszabni. A rendeleti szabályozás tehát alkotmányos értelemben is erősen aggályos.
17 éves korig kell tanulni
A szakképzés átalakítása kapcsán már nyilvánosságra került, és ezt a tervezet most megerősíti, hogy 17 éves korra csökkentik a tankötelezettség időtartamát. Az óvodák 3 éves kortól fogadják a gyermekeket, 5 éves kortól kötelező az óvodai nevelésben részt venni, a gyermekek tankötelezettsége 6 éves korban kezdődik és 17 éves korig tart. Az, hogy nem 18, hanem 17 éves korig tart a tankötelezettség, ellentétes a nemzetközi trendekkel. Egyes vélemények szerint mindez csak arra jó, hogy korábban kiebrudalhassák a tanulókat a szakiskolákból.
Megemeli a vitaanyag a kötelező érettségi tárgyak számát is. A vizsgán a tanuló összesen hat tantárgyból, kötelező és választható vizsgatárgyakból adna számot tudásáról. Kötelező vizsgatárgy: magyar nyelv és irodalom, emellett a nemzeti, etnikai kisebbségi oktatásban résztvevők számára anyanyelv és irodalom, történelem, matematika, idegen nyelv, egy választható természettudományos tantárgy (biológia, fizika vagy kémia – vagy a humán tagozatokon választható természettudomány tantárgy is é s egy kötelezően választandó tantárgy lenne.
A minisztert a döntések előkészítésében javaslattevő és véleményező szerepben különböző testületek segítenék. Hangsúlyos szerepe jutna a Pedagógus Kamarának, amelynek megalakulásáról, működéséről és hatásköréről külön jogszabály rendelkezne. A Pedagógus Kamara felállásáig az Országos Köznevelési Tanács változatlan módon folytatja tevékenységét. Másik nevesített testület a Közoktatás-politikai Tanács, amely a mostani módon szerveződik és működik tovább.
A november 11-i keltezésű tervezet szerint az új közoktatási törvény közvetlenül 1,2 millió óvodást, általános és középiskolást érint, továbbá a családjukat, valamint több mint 170 ezer pedagógust és közvetve az egész magyar társadalmat. A dokumentumról februárban tárgyalhat a kormány.
