Már több mint három éve, hogy a Honor nem csupán a Huawei almárkájaként, hanem önálló cégként gyárt telefonokat. Azóta a vállalat bizonyította, hogy a Xiaomi mellett egy újabb erős kínai kihívóval kell számolnia a globális mobilpiac két vezető márkájának, a Samsungnak és az Apple-nek. A Honor tavalyi csúcsmobilja, a Magic5 Pro pozitív fogadtatásban részesült, a specifikációk közül mégis a fotós képességeket emelték ki a legtöbben, a függetlenségéről ismert DXOMark pedig egyenesen a(z akkori) legjobb fotós mobilnak nevezte a készüléket.
Ha ez nem lenne elég, a Honor napjaink legforróbb trendjét is meglovagolta, így ez a készülék is kapott néhány mesterségesintelligencia-alapú funkciót. Ez többek közt megkönnyíti a telefonálást, a fotókészítést és a keresést is, de ez még csak a kezdet.
A gyártó beállt azon techcégek közé, amik ökoszisztémát építenek, rendkívül könnyű átjárást biztosítva mobiljai, tabletjei és laptopjai között, emellett pedig opció a Windows-zal történő összekapcsolás is. Van tehát egy 180 megapixeles, piacverőnek szánt telefotó egység, és mesterséges intelligencia is a rendkívül vékony testbe zárva, de felmerül a kérdés: megéri-e mindez a Samsung és az Apple csúcskészülékeit idéző, bőven félmillió forint feletti árcédulát.
Honor Magic6 Pro
Az, hogy csúcskészülékről beszélünk, már a doboz felnyitása előtt szembetűnő, lévén a tavalyi modellhez képest jóval vékonyabb csomagolást kapunk. Félelmeink jogosak: eltűnt a gyorstöltést lehetővé tevő töltőfej és a szilikontok is, a Magic6 Prónál már csak egy USB-C/USB-C kábel található a csomagban a készülék mellett. Ez részben azért kellemetlen, mert a gyorstöltés a tavalyi 66 wattról 80-ra nőtt, azonban ebből semmit nem fogunk tapasztalni, ha nincs otthon kompatibilis töltőfejünk.
A készüléket kézbe venni ugyanakkor kellemes élmény: a hozzám eljutott zöld színű, hátul műbőr borítású, a szélein ívelt készülék tökéletesen kézre áll, a hátlap közepén helyet kapó óriási, a prémium kategóriás órák tokját idéző kamerasziget alatt pedig jól megtámasztható az ujjunk. A mobil alján ott az USB-C port, a hangszóró, a mikrofon és a SIM-tálca, jobb oldalon pedig a szokásos bekapcsoló-, illetve hangerőgombok. Felül a második hangszóró mellett egy infraportot is találunk, így adott a távirányító funkció is.
Bekapcsolva elénk tárul a méretes, de a tavalyinál egy hajszálnyival kisebb, 6,8 hüvelykes, 1280 x 2800 pixeles LTPO OLED panel, amit a gyártó saját, masszív Jurhino üvege véd, rajta egy gyárilag felhelyezett üvegfóliával. A kijelző természetesen tudja a 120 Hz-es képfrissítést, HDR10+ kompatibilis, a fényerő pedig 1600 nites. A gyártó szerint a panel akár 5000 nitre is képes, ehhez mérhető fényességet azonban egyáltalán nem tapasztaltam. Érdemes viszont kiemelni, hogy a Magic6 Pro nagyon jól teljesít a környezethez igazodó dinamikus fénytompítás terén, a fejlettebb PWM technológiának köszönhetően hosszú használat után sem folyik ki a szemünk.
Számolva azzal, hogy a biztonságos arcfelismerést biztosító 3D szenzort továbbra sem lehet megoldani nagyobb, kapszulaformájú kivágás nélkül, a Honor egy, az Apple-féle Dynamic Islandhez hasonló multimédiás sávot hozott be felülre. Ezt úgy kell elképzelni, hogy amennyiben például elindítunk egy YouTube-videót, majd kilépünk az alkalmazásból, a kapszula körül látni fogjuk, éppen mit játszunk le a háttérben.
Érdemes még kiemelni, hogy kapunk IP68 szabvány szerinti víz- és porállóságot, nincs viszont tárhelybővítési lehetőség, jack-csatlakozó és értesítési LED sem. Utóbbit persze feleslegessé teszi az Always On Display funkció. Nem hiányzik továbbá az NFC, az aktív dual SIM-es 5G, az eSIM és Wi-Fi 7 kompatibilitás sem.
A borítás alatti erőmű
2024-es csúcsmobil lévén a Honor Magic6 Pro megkapta napjaink legerősebb lapkakészletét, a négy nanométeres gyártástechnológiával készült Snapdragon 8 Gen 3-at. Ezt egy Adreno 750 grafikus mag egészíti ki, méghozzá választástól függően 12 vagy 16 gigabájt kíséretében. A háttértár minimum 256 gigabájt, de a készülék 1 terabájttal is elérhető. Nálam egy 12/512 gigabájtos modell járt, ami annak ellenére is kiválóan tette a dolgát, hogy létezik ennél erősebb konfiguráció.
A készülék MagicOS 8 kezelőfelületet kapott Android 14 alapokon, és a rendszer továbbra is nagyon hasonlít a Huawei saját megoldására, azzal a nagy különbséggel, hogy innen nem hiányoznak a Google-szolgáltatások. Számolva azzal, hogy ez már a csúcskategória, a gyártó meghosszabbította az androidos és biztonsági frissítések támogatását is, így 3 helyett már 5 éven át lesz naprakész az okostelefonunk. Ez ugyan nem éri el a Google, a Samsung és az Apple csúcskészülékek akár 7 évre kiterjedő aktuális ajánlatát, de még így is abszolút korrektnek mondható.
A szoftver letisztult, de a Honor továbbra is rengeteg bloatware-t tesz a mobilra, ezek nagy részét érdemes egyből törölni. Bár a telefont a február végi Mobile World Congress (MWC) szakkiállítás előtt egy nappal mutatták be, a gyártónak hála már jó ideje nyüstölhettem, és a teljesítményére nem lehet panasz. A csúcshardver és a szoftveres optimalizáció éreztetik hatásukat, hiszen, míg más gyártóknál hozott némi melegedést az új Snapdragon chipset, a Honor Magic6 Pro még masszívabb játékok (pl. a Genshin Impact) futtatása közben sem produkált a kéznek kellemetlen hőmérsékletet.
A gyártó nemcsak megnövelte az aksi kapacitását 5100-ról 5600 milliamperórára, de a töltést is feljebb csavarta: a Magic6 Pro 80 wattal tölthető vezetéken és 66-tal vezeték nélkül. Bár, mint említettük, az adapter nem része a csomagnak, erről nekünk kell gondoskodni a nagyjából 30 perces töltési idő eléréséhez, de legalább ritkán van szükség arra, hogy töltőre dugjuk a mobilt. A teszt során nem kíméltem a telefont, viszont még napi 8 órás aktív képernyőidő mellett is közel 2 napig húzta töltés nélkül, és ehhez hasonlót rég tapasztaltam.
Fotózásban a csúcson
A készülék legfeltűnőbb része a nem túl diszkrét, a hátlapból elég szépen kiemelkedő kamerasziget, ami három képalkotó egységet foglal magába. Adott egy 50 megapixeles, OIS-szel felszerelt, f/1,4 és 2 között változtatható rekeszértékű főkamera, egy 50 megapixeles, autofókuszos ultraszéles modul, továbbá egy 180 megapixeles, optikailag stabilizált, periszkópos lencsével felszerelt telefotó.
Utóbbi 2,5-szeres, kristálytiszta optikai zoomra és 100-szoros digitális nagyításra képes. Ezt amúgy olyannyira fontosnak érezte hangsúlyozni a gyártó, hogy még a kameraszigeten is ott a felirat, viszont, ha jót akarunk magunknak, nem erőltetjük ezt a közelítést, mert a 100x-os zoommal készült képek használhatatlanok, még az automatikus szoftveres utómunka sem segít rajtuk.
Alul a különböző módok között váltogathatunk (portré, fotó, videó, éjszakai stb.), míg felül a különböző opciókat és beállításokat aktiváló gyorskapcsolókat találjuk. Mivel profi fotózáshoz is ajánlják a készüléket, adott az utómunkát segítő RAW formátumban történő rögzítés lehetősége is, ezt a Pro mód felső menüjében tudjuk kiválasztani. Itt érdemes megemlíteni, hogy a főkamera és az ultraszéles egység kamerái OmniVision szenzorral dolgoznak, aminek van egy olyan előnye, hogy kifejezetten részletesen, elmosódás nélkül képes rögzíteni a mozgás közbeni jelenetsorokat.
Az elkészült felvételek tényleg pompásak, a nappali fényviszonyok között készült fotók bőven felveszik a versenyt a Samsung és az Apple csúcstelefonjai által produkált képminőséggel, ám, ahogyan az lenni szokott, éjszaka dől el igazán, kinél muzsikálnak jobban a kamerák. A Honor készüléke ebben a tekintetben sem vall szégyent, de azért itt előfordult, hogy sötétben kissé zajos fotók készültek. Azt is érdemes megjegyezni, hogy amennyiben sikerül mindent jól beállítani, és hagyunk időt mozdulatlanul az exponálásra, az esti fotón a világos részek akár kissé ki is éghetnek.
Videós téren nincs nagy forradalom: 8K felbontás nincs, adott viszont a 4K felbontás 24, 30 vagy 60 fps-sel – mindegyik kamera esetében. Itt is van külön éjszakai mód, melynek korlátja, hogy csak a főkamerát veszi igénybe a telefon, és 4K-ban 24 fps-re csökkenti a képfrissítési sebességet. A nappali felvételek itt is kiválóak: részletesek, remekül teszi a dolgát az aktív zajszűrés, így a szél sem zavar be különösebben, viszont az objektívek közötti váltogatás még mindig kicsit darabos. Végül pedig ott van az 50 megapixeles, f/2.0 rekeszértékű, autófókuszos szelfikamera, ami abszolút korrekt portrékat készít, és jól különíti el az embert a környezetétől. Ez videós téren maximum 4K/30 fps-re képes, és a Honor itt már igazán elérhetné a 60 fps-t.
És akkor ott van a mesterséges intelligencia
A trendeknek megfelelően a Honor is beépítette rendszerébe a mesterséges intelligenciát, ami a MagicOS 8.0-s frissítéssel vált elérhetővé. Ott van például a Magic Portal funkció, ami ugyanazon alapokon nyugszik, mint a Samsung és Google telefonok Circle to Search opciója, csak kicsit továbbfejlesztve. Ha kijelölünk egy adott szövegrészletet, vagy lenyomva tartunk egy fotót, a képernyő jobb oldala felé húzva előbukkan egy oldalsáv, amelyen különböző típusú alkalmazásokból válogathatunk. Ha a Gmail-ikon felé húzzuk, továbbíthatjuk a fájlt e-mailben, ha viszont a keresésre, akkor megtudhatjuk, milyen termék van a fotón, vagy honnan származik az adott idézet.
Szintén érdekes fejlesztés a Varázslatos szöveg funkció, ami arra jó, hogy a fotókon lévő feliratokat szöveggé alakítsuk, hogy könnyedén megoszthassuk őket, vagy rájuk kereshessünk. Érdemes kiemelni a továbbfejlesztett AI Privacy Call funkciót is, ami egy olyan szégyenlős telefonáló számára, mint én, hatalmas segítség. A koncepció lényege, hogy a beszélgetés során az MI folyamatosan monitorozza a környezetünket, és ha például liftbe szállunk, lehalkítja a vonal másik felén lévő ember hangját, hogy mások ne tudják kihallgatni a beszélgetésünket.
Emellett tudunk a levegőben görgetni a cikkek olvasásakor, sőt, ha túl hangosan csörög a mobil, csak rá kell néznünk, és máris lehalkítja magát a készülék. Ezeknek, bár jópofa fejlesztések, a hétköznapokban nem igazán veszi hasznát az ember.
A Magic Ring platform lehetővé teszi, hogy a mobil képernyőjét és az azon lévő fájlokat még könnyebben át lehessen varázsolni a laptop vagy a tablet képernyőjére, továbbá a mobil kameráját webkameraként is lehet majd használni. Ezeket a továbbfejlesztett funkciókat ugyanakkor még nem tudtam próbára tenni, ugyanis – bár a mobilon ott van a legújabb frissítés – a telefon mellé kért Pad 9 tabletre csak augusztusban érkezik meg a MagicOS 8.0. Adott viszont a HONOR Csatlakozás funkció, ami a kamera megosztásán kívül tökéletesen ellát minden fent említett feladatot – ehhez csupán Wi-Fi- és Bluetooth-kapcsolatra van szükség.
Verdikt
A Honor a Magic5 Próval magasra helyezte a lécet, de pusztán a dizájnt elnézve ott még nem éreztem, hogy tényleg egy felsőkategóriás, prémium mobilt tartanék a kezemben. A Magic6 Pro ezt a hibát is javította: a megjelenés nagyon pofásra sikerült, a hardveres és szoftveres fejlesztéseknek köszönhetően pedig lepipálja az elődjét minden téren.
Igaz, még ezzel is sikerült egy kicsit a konkurensek alá lőni. Viszonyításképp: a Xiaomi 14 Ultra, a Samsung Galaxy S24 Ultra és az iPhone 15 Pro Max mind-mind 600 ezer forintos árról indulnak. Persze sokan azt fogják mondani, hogy nem lehet a Samsunghoz vagy az Apple-höz mérni egy pár éve önállóvá vált céget, azonban az MI-fejlesztések, az ökoszisztéma-építés, a masszív üzemidő és a készülékek 5 éves szoftveres támogatása mind-mind a prémium érzést erősíti. Az egyetlen kellemetlenséget az okozta, hogy nem tudtam minden új funkciót kipróbálni, miközben a bemutató nagy része ezen funkciók ecseteléséről szólt.
A mobil március 11-én kerül a magyar boltok polcaira fekete és zöld színben.
