Tavaly a Pro modellek egyik legnagyobb újdonsága a kijelző elrendezésnek frissítés volt, a notch-t leváltotta a dinamikus sziget, idén pedig a keretet variálta át az Apple. A Pro modelleknél a telefon ezen része már nem rozsdamentes acélból készült, hanem titánból, ami nem csupán papíron, de érzetre is könnyebb telefont eredményezett: a súly immár csak 221 gramm, míg az iPhone 14 Pro Max még 240 grammos volt.
Az új megoldásnak hála a káva mérete is csökkent, így változatlan kijelzőméret (6,7 hüvelyk) mellett a tavalyinál kisebb készüléket kapunk, bár a változás itt kevésbé érzékelhető, hiszen mindössze egy milliméteres eltérésekről beszélünk.
Az új anyaghasználatnak ugyanakkor akadnak szépséghibái. Ezek egyike, hogy sokkal könnyebben koszolódik, másrészt a titán elméletben hiába strapabíróbb, mint a rozsdamentes acél, a Pro és Pro Max modellek valamiért mégis sokkal sérülékenyebbek, mint a sima iPhone 15 és iPhone 15 Plus.
Mi – érthető okokból – vigyáztunk a tesztkészülékre, mint a szemünk fényére, de az interneten elérhető profi stressztesztek szerint a drágább mobilok hátlapi üvege sokkal enyhébb behatás következtében is képes pókhálósra törni, mint az eltérő anyagú kerettel rendelkező olcsóbb változatok.
Innováció Apple módra
A Pro modellekre jellemző újdonság továbbá, hogy a hangerő gombok feletti némító kapcsolót leváltotta az úgynevezett akciógomb. Alapból ezt is a mobilunk lecsendesítésére tudjuk használni, ám egy dizájnos felületen adott a lehetőség a kapcsoló saját preferencia szerinti átprogramozására, így gyorsan elindítható vele a kamera, esetleg egy hangfelvétel, vagy bekapcsolható a zseblámpa.
Emellett egy általunk összeállított folyamatot is ráprogramozhatunk a gombra a Shortcuts app segítségével. A példa kedvéért: egy okosotthonnál például megoldható, hogy a gombbal nyissuk/zárjuk az ajtónkat, és a műveletet végrehajtva le- vagy felkapcsolódnak a lámpáink, annak megfelelően, hogy épp érkezünk vagy távozunk.
Bár a programozható gomb bevezetése üdvözlendő fejlődés, azért sokkal lelkesebbek lennénk, ha az Apple valamivel ölesebb léptekkel haladt volna előre ezen az úton. Vajon mibe került volna megoldani, hogy az akciógomb egyetlen nyomásra megtartsa a némító funkciót, kettőre pedig beállítható legyen egy általunk választott funkció, háromra pedig egy másik? Erre szoktuk azt mondani némi szarkazmussal a hangunkban, hogy biztos kell valami komoly innováció jövőre is.
Szintén jelentős változás, hogy az európai uniós törvények hatására a gyártó idén már kénytelen volt kukázni a saját fejlesztésű Lightning csatlakozóját. A bemutatón persze ez nem így lett előadva, a korábban az USB-C portot a fejlődés gátjának nevező Apple óriási innovációként tárta a nézők elé, hogy a készülék alján immár olyan port található, ami szinte minden más okostelefonon már évek óta elérhető.
A lépés egyik nagy előnye, hogy most már szinte minden eszköz tölthető ugyanazzal a kábellel, viszont a mezei felhasználó könnyedén belezavarodhat, hogy az ugyanolyan alakú csatlakozó és kábel milyen töltési- illetve adatátviteli sebességre képes – bár ez csak részben az Apple hibája. A sima iPhone 15 és 15 Plus modell például hiába kapott alakra ugyanolyan csatlakozót, mint a nagytestvérek, ezeknél a telefonoknál csak a 2.0-s szabvány érhető el, ami adatkapcsolatilag (480 Mbps) az iPhone 15 Pro és Pro Max 3.2-s változatának (5 Gbps) a töredékét biztosítja. A Pro modellek az Apple A17 Pro lapkájával vannak felszerelve, ami tartalmazza a jelzett sebességhez szükséges vezérlőt, és ennek hála például a ProRes videók számítógépre másolása sokkal gyorsabb, mint korábban. Persze csak akkor, ha van kompatibilis kábelünk, ugyanis az Apple szinte érthetetlenül smucig módon még az iPhone 15 Pro és Pro Max modellek dobozába sem csomagolt ilyet, a gyári vezeték csak az USB 2.0-t támogatja.
Teljesítménybajnok
Ha már szóba került az A17 Pro lapka, akkor muszáj megjegyezni, hogy egészen elképesztő, milyen teljesítményre képes az almás cég három nanométeres gyártástechnológiával készült chipje. Bár teljesen átlagos felhasználás mellett jó eséllyel sosem használható ki a lapkában rejlő erő, de készülhetnek mellé olyan professzionális felhasználásra szánt alkalmazások, amik például videós fronton ki tudják majd használni a készülék átlagon felüli képességeit.
Az Apple ugyan nem a játékokról, vagy a játékra is alkalmas hardverekről híres, a készülék bemutatóján mégis olyan AAA-kategóriás, a ray tracing (sugárkövetés) technológiát is kihasználó játékokkal demózta a chipben lévő grafikus mag erejét, mint a Resident Evil 4 felújított verziója vagy éppen az Assassin’s Creed Mirage, amiket idővel meg is lehet majd vásárolni az App Store-ban. Az A17 Pro tehát olyan chip, ami lényegében (megfelelő, az irányítást segítő kiegészítő kíséretében) kézikonzollá varázsolja az iPhone 15 Pro modelleket.
Az iPhone 15 Pro Max teljesítményéből a legtöbb felhasználó annyit érzékel majd, hogy minden zökkenőmentesen történik, és minden alkalmazás úgy fut a készüléken, mint az álom. Bár az internet a cikkünk írásakor tele van azzal, hogy a mobil túlmelegedik, nekünk nem sikerült reprodukálni a jelenséget, a készülékház sosem melegedett fel annyira, hogy akár csak egy kicsit is kellemetlen legyen. Pedig elindítottuk a mobilos Call of Duty-t és a Genshin Impactet, a lehető legrészletesebb beállítások mellett, miközben még töltöttük is a telefont, a felforrósodás mégsem jelentkezett.
Kameramágia
Ahogy azt már az elmúlt években megszokhattuk, idén is a Pro modellek kaptak háromkamerás rendszert, és a két variáns közül kiemelkedik az iPhone 15 Pro Max, mivel a szérián belül ez az egyetlen olyan telefon, aminél elérhető az ötszörös optikai zoom lehetősége. A hátlapon konkrétan egy 24 milliméteres látószögű, 48 megapixeles főkamerát találunk, egy 12 megapixeles nagylátószögű, illetve egy szintén 12 megapixeles, 120 milliméteres látószögű telefotó egységgel kiegészítve.
Újítás idén, hogy a 48 megapixeles főkamera alapból már nem 12, hanem 24 megapixeles fotókat készít, továbbá immár nem csupán 24 milliméteres látószögnek és 48 milliméteres kétszeres zoomnak megfelelő fotók lőhetők, hanem választhatunk olyan opciók közül is, amikkel a 28 vagy 35 milliméteres objektívet „imitálják” – mindezt ráadásul felbontásveszteség nélkül. Ezeknek a lehetőségeknek a hagyományos fotózásból érkezők örülhetnek a legjobban, hiszen immár az almás telefonnal is lőhetők olyan felvételek, amikkel a kedvenc objektívjeik látószögeit láthatják viszont.
Hasznos újítás továbbá, hogy már nem kell portré módra váltani, ha imitált kismélységű fotókat szeretnénk, hiszen embert észlelve a rendszer automatikusan lementi a lidar szenzor mélységadatait, így utólag is bekapcsolható az effekt. Bár a Huawei P60 Pro okostelefont a DXOMark tesztjén még az iPhone 15 Pro Maxnek sem sikerült letaszítani a trónjáról, de a képek minőségére egyáltalán nem lehet panaszunk. Az algoritmus okosan dolgozik a kezünk alá, és bár az éjszakai képeken az élesítés néha kicsit túlcsúszik, de idén is készíthetők nyers RAW fotók, ahol ez utólag orvosolható.
Érdekesség, hogy a főkamera alapbeállítása hiába eredményez 24 megapixeles képeket, ha bekapcsol a makró vagy az éjszaki mód, akkor már csak 12 megapixeles képeket készítünk. Ez ugyan nem nagy probléma, csak sehol nem tájékoztat róla a telefon.
Videós téren a Pro modellek egyik legfontosabb újdonsága, hogy megérkezett a Log-kódolás lehetősége, amivel utólag precízen fényelhető (színezhető) minden felvétel, illetve az USB-C portnak köszönhetően már eleve külső SSD-re is lehet rögzíteni. Mivel a Pro variánsok évek óta rendelkeznek Lidar szenzorral, így az Apple már most azzal reklámozta az új modelleket, hogy a telefonnal már olyan videók is rögzíthetők, amik a jövőre érkező Vision Pro headseten keresztül már térben is élvezhetők lesznek. Persze ez is egy olyan funkció, amit a felhasználók öt százaléka sem fog használni.
Papírforma
Nagy meglepetéseket az iPhone 15 Pro nem tartogatott: kétségtelen, hogy egy jól összerakott készülékről van szó, de ahogy évek óta, a WOW faktor most is elmaradt, a Tim Cook vezette cég különösebben azért nem erőltette meg magát az idei szériával. Ami üzleti szempontból nézve abszolút érthető, hiszen az Apple az elmúlt évek számaiból jó eséllyel azt olvashatta ki, hogy ilyen drága telefont kevesen frissítenek évente, így az új modelleknek nem a közvetlen elődökhöz képest kell nagy előrelépést produkálni, hanem a jóval korábbi, akár 3-4 éves mobilokhoz képest, ami esetünkben az iPhone 11 Pro és 12 Pro készülékeket jelenti. Ezen telefonokról már megéri váltani, egy 13-as vagy 14-es Pro variáns esetében azért nehezen alátámasztható újabb 600 ezer kifizetése – még úgy sem, ha jó áron szabadulunk meg az előző mobilunktól.
Mindenki számára jó hír viszont, hogy a magyar kormánnyal ellentétben az almás cégnek idén sikerült legyőznie az inflációt, hiszen minden iPhone 15 modell olcsóbban vihető haza, mint tavaly megjelenéskor az iPhone 14 esetében. Az iPhone 15 Po Max például úgy kerül 30 ezerrel kevesebbe, mint a tavalyi változat, hogy idén a belépő modell már 256 gigabájtos háttértárral rendelkezik 128 gigabájt helyett.
A tesztkészüléket az iStyle biztosította a 24.hu számára.
