Történelmi jelentőségű, 23,4 milliárd kanadai dollár értékű kártérítést kapnak az őslakosok Kanadában. Az országos ügyekben ítélkező szövetségi bíróság döntése nyomán azok a családok jogosultak a kártérítésre, amelyeket hátrányos megkülönböztetés ért a kanadai gyermekjólétéi rendszerben.
A több évtizedes jogsérelmekért fizetett kártérítésről már tavaly megállapodott a kanadai kormány és az őslakosokat képviselő szervezetek, majd áprilisban szélesítették a kompenzációra jogosultak körét, valamint megemelték (három milliárd dollárral) a keretösszeget. A megállapodás értelmében
Ráadásul a kártérítés mellett a kanadai kormány azt is vállalta, hogy 20 milliárd dollárt fordít a rendszer reformjára.
Csoportos kártalanítási perben mindössze két esetben fizettek ki ennél nagyobb összeget Észak-Amerikában: 2010-ben a British Petroleum, a világ egyik legnagyobb olaj- és gázvállalata fedezte 20 millió amerikai dollárból a Mexikói-öbölben történt olajszennyezés környezeti kárainak felszámolását, 1998-ben pedig a dohányipari vállalatoknak kellett 206 milliárdból megtéríteni a dohányzással összefüggő betegségek egészségügyi költségeit.
Miért kapnak pénzt az őslakosok?
Patty Hajdu, az őslakos népek helyzetéért felelős miniszter „történelmi jelentőségűnek nevezte ezt a napot Kanada számára”, hiszen egy több mint 15 éve húzódó per végére került most pont. Ugyanis 2007-ben fordultak először panasszal az „első nemzetek” jogvédő szervezetei (így nevezik az országban élő őslakosokat) a diszkriminációval kapcsolatos panaszokat elbíráló kanadai emberi jogi törvényszékhez, amiért az ottawai kormány nem biztosít egyenlő hozzáférést a rezervátumokban élő gyermekek számára a különböző jóléti juttatásokhoz (beleértve az iskolai eszközöket és az orvosi ellátást is). A kanadai rezervátumok gyermekjóléti szolgáltatásaira a szövetségi állam allokál forrásokat, miközben a nem rezervátumokban élők – legyenek akár őslakosok vagy sem – gyermekjóléti szolgáltatásait tartományi szinten finanszírozzák. Emiatt egy kétszintű, diszkriminatív rendszer jött létre.
„A testület elismeri azoknak azoknak az őslakos gyermekeknek és családjaiknak a szenvedését, akiktől megtagadták vagy megtagadták a méltányosságot, és a lehetőséget arra, hogy együtt maradjanak, vagy hogy időben újraegyesüljenek” – fogalmazott akkor a testület, amely később a kiszabható legmagasabb büntetéssel sújtotta az ottawai szövetségi kormányt. 2019-ben minden érintett családnak 40 ezer dollár kártérítést ítéltek meg, ami ellen kezdetben jogi csatát vívott a Justin Trudeau-kabinet, de később jobbnak látták, ha megállapodást kötnek.
Az Egyesült Államokban messze nem volt ilyen sikeres az őslakosok kártalanítása. A kongresszus a második világháború után állította fel az Indián Követelések Bizottságát azzal a céllal, hogy a bennszülött népek földhöz jussanak. A bizottság 1978-as feloszlásáig 1,3 milliárd dollárt osztottak szét, ami az összes amerikai őslakosra vetítve kevesebb mint 1000 dollárnak felelt meg. Egy 1971-es külön megállapodás keretében 18 ezer négyzetkilométernyi, 989 millió értékű területet kaptak az elvett birtokaikért cserébe az eszkimók és az aleutok (hozzátéve, hogy a kompenzációt nem közvetlenül kapták meg: a birtokok vállalatokhoz kerültek, melyek profitot fizettek az őslakosoknak).
Kártérítési perek a mai napig zajlanak: az amerikai szövetségi kormány már száznál is több törzzsel kötött egyezséget, 3,3 milliárd dollár értékben (többségében az Obama-adminisztráció idején).
Valójában ez (az ügy) nem a gyermeknevelésről szólt és szól, hanem a szegénységről
– nyilatkozta az évekig húzódó eljárást kezdeményező aktivista, Cindy Blackstock.
A kanadai őslakosokat ugyanis a gyermekvédelmi rendszeren túl is számos egyéb hátrány sújtja. Jelenleg Kanadában az őslakos népek a lakosság öt százalékát teszik ki, de a többségi társadalomhoz képest körükben
- magasabb a szegénység,
- alacsonyabb a várható élettartam,
- többen küzdenek kábítószer- és alkoholfüggőséggel,
- nagyobb a börtönbüntetést töltők aránya,
- ráadásul gyakrabban válnak erőszakos bűncselekmények áldozatává.
Könyörtelen múlt
Kanada régóta küzd a gyarmati örökségével. Az észak-amerikai országban a 19. századtól egészen 1996-ig működtek – zömmel katolikus – bentlakásos iskolák, ahová több mint 150 ezer őslakos (indián, eszkimó, mesztic) gyereket helyeztek el erőszakkal. A 139, mára bezárt intézetben egy erőszakos asszimilációs kísérlet folyt: a szüleiktől, közösségeiktől elszakított gyerekeknek át kellett térniük a keresztény hitre, el kellett hagyniuk ősi szokásaikat, nem beszélhettek az anyanyelvükön, miközben számtalan abúzusnak voltak kitéve: sokakat vertek, éhezettek és megerőszakoltak. Sokan soha nem térhettek haza. Hivatalos adatok szerint több mint négyezer gyerek halt meg az iskolákban, de a valós szám sokkal magasabb lehet. Becslések szerint az áldozatok száma a hatezret is meghaladhatja.
A brutális iskolahálózat valóságával 2021-ben volt kénytelen újra szembesülni a kanadai társadalom: ekkor
Az elmúlt két évben, 2021 tavasza óta több mint ezer jeltelen sírt találtak. A feltárást az Igazság és Megbékélés Bizottság (TRC) végzete, amelyet Trudeau az első mandátumának kezdetén állított fel. A kormányzati bizottság megállapította, hogy akkoriban az Indián Ügyek hivatala ellenezte az iskolában elhunyt őslakos gyermekek holttestének hazaküldését, mert sokallták annak költségeit. A TRC hatéves vizsgálódása után, 2015-ben 4000 oldalas jelentést adott ki az iskolák működéséről, amelyekben a megállapításuk szerint „kulturális genocídium” történt. A bizottság több tucat cselekvési javaslatot is megfogalmazott, amelyek közül az első az volt, hogy
Ferenc pápa 2022 nyarán Kanadában tett látogatása során bocsánatot kért a katolikus egyház vezette bentlakásos iskolákban „az ország őslakosai ellen elkövetett gonoszságért.” Az őslakos szervezetek azonban ennél többet várnak: szeretnének betekinteni a katolikus egyház levéltáraiba, hogy megtudják, mi történt pontosan az elhurcolt gyerekekkel.
A kanadai kormány a gyerekek iskolákba kényszerítése miatt is fizet kártérítést. 325 helyi őslakos közösségnek 2,8 milliárd kanadai dollárt adnak, hogy jóvá tegyék „a kollektív kárt, a nyelv, a kultúra és a hagyományok elvesztését”. A kanadaiak 2021-től kezdte szeptember 30-án, az Igazság és a Megbékélés Nemzeti Napján emlékeznek a bentlakásos iskolák áldozataira.
