Nemzedékek óta kőbe vésett igazságnak tekintjük a modern kori népi jóslatot, miszerint augusztus 20. után már nem szervezünk nyaralást, mert onnantól elromlik az idő. Ez persze a múltban is vagy bejött, vagy nem, de az augusztus végén érkező frontok azért általában gyorsan véget tudtak vetni a nyárnak. Aztán a vénasszonyok nyara még egy utolsó feltöltődésre adott lehetőséget szeptember végén, október elején, mielőtt a borongós, hideg őszi idő végleg ránk telepedett.
A múlt időt a mindent feje tetejére állító klímaváltozás indokolja, amely miatt tavaszról és őszről szinte már nincs értelme beszélni, és az augusztus 20-ai ökölszabály is egyre kevésbé érvényes. Ha csak az idei évet nézzük, a nyár utolsó hónapjában napokig tartott a nyaralók rémálma, a kifejezetten hűvös és esős idő, majd ismét bőven 30 fok feletti csúcsokkal tért vissza a nyár.
Most, szeptember utolsó harmadára fordulva még mindig ez dominál, ha visszakeressük az időjárási híreket, a lapok hetek óta vénasszonyok nyaráról vagy indián nyárról cikkeznek. Csakhogy
Mi pontosan a vénasszonyok nyara, és miért nem indokolt még az emlegetése? Illetve miért utal a kifejezés idős hölgyekre? Molnár László meteorológust, a Kiderül.hu munkatársát és Juhász Katalin néprajzkutatót, a HUN-REN BTK Néprajztudományi Intézetének tudományos főmunkatársát kérdeztük.
Hűvös, esős után melegebb és száraz
Kezdjük a meteorológiával. A napsugarak beesési szöge a június 21-ei nyári napforduló idején a legnagyobb, ilyenkor melegítik legintenzívebben a felszínt az északi féltekén. Időnek kell viszont eltelnie ahhoz, hogy a szárazföld „átmelegedjen”, és a hőenergia jelentős részét átadja a levegőnek: a nyár maximuma ezért (hazánkban is) jellemzően a július közepétől augusztus közepéig tartó időszak.
Augusztus utolsó harmadára viszont egy-egy masszív hidegfront után a begyűjtött hő már általában nem képes kompenzálni, és a besugárzás sem tudja a korábbi szintre »visszaemelni« a hőmérsékletet. Ezeket nevezzük hőségzáró hidegfrontnak
– mondja a 24.hu-nak Molnár László.
Innentől kezdve, jellemzően szeptemberben az újabb és újabb hidegfrontok után már egyre hűvösebbre fordul az időjárás. Nem törvényszerűen, de a hónap végén és október folyamán kialakulhatnak stabilabb anticiklonok tőlünk keletre, ezek pedig mintha megállítanák az idő kerekét: keleti irányból, a Kaukázus vagy Oroszország térségéből ugyanis száraz és enyhe levegőt szállítanak fölénk.
Szeptember végén 18-23 fok az átlag, október elején 15-20, és vénasszonyok nyarán sem igen mutatnak 25 foknál többet a hőmérők, sőt, ősz derekán még a hajnali fagyok is beleférnek a fogalomba. Később azonban Kelet-Európa is lehűl annyira, hogy a hasonló anticiklonok már hideget szállítanak, így vénasszonyok nyara október közepéig, végéig alakulhat ki.
Idén el is maradhat a vénasszonyok nyara
Idén azonban – eddig legalábbis – semmi nem úgy történt, miként fent, általánosságban bemutattuk. Hetek óta masszív anticiklon terpeszkedik hol épp felettünk, hol kissé keletebbre, amely útját állja a nyugati frontoknak: most, szeptemberben még mindig a nyárra jellemző időjárási szituáció áll fenn. A rövidülő nappalokkal és a besugárzás csökkenésével ugyan egyre hűvösebbek az éjszakák, napközben azonban még mindig 30 fok körüli értékeket mérhetünk.
2023 szeptemberében nem dőltek ugyan nappali hőmérsékleti csúcsok, de sűrűn közelítettünk az adott napi melegrekordhoz, így a meteorológus szerint az idei szeptember Magyarországon valószínűleg dobogós helyre kerül majd a valaha mért legmelegebb szeptemberek listáján. Ma még nem látszik, mit tartogat az elkövetkező bő egy hónap időjárása, de egyelőre
Jelen állás szerint úgy tűnik, a nyári időjárási helyzet jócskán kitart még, és valamikor október második hetében egyszer csak ránk zuhan a csapadékos, hűvös ősz. Hogy utána mi lesz, belefér-e még egy nyarat idéző periódus, azt majd meglátjuk.
Vénasszonyok és ökörnyál
Ami a vénasszonyok nyara megnevezést illeti, pontos eredetét nem ismerjük, inkább csak elméletekkel, magyarázatokkal találkozhatunk. Ami biztos, hogy az 1800-as évektől már jelen van nyelvünkben, valószínűleg a német Altweibersommer egyszerű tükörfordításaként.
A német és magyar nyelvészek úgy vélik, hogy az ilyenkor gyakori ökörnyál nyomán született: a vékony pókfonalak ezüstös csillogása ősz hajszálakra emlékeztet
– mondja lapunknak Juhász Katalin.
Akkor sem járunk messze az igazságtól, ha a nyár utolsó fellángolása és az élet elmúlása közti párhuzamot látjuk a kifejezés mögött, erre utal több szólásunk is. A „Hátra van még nekünk a vénasszonyok nyara” a lehetséges boldog időskorra, míg a „Most éli a vénasszonyok nyarát” olyan személyre utal, aki élete alkonyán találta meg a szerelmet. „Ez a dinnye vénasszonyok nyarára érik meg” – mondják egyes vidékeinken olyan elkezdett dolgokra, amelyekből eredmény nem várható.
Szegények, asszonyok és indiánok
A magyarok néhol „öregasszonyok nyarának” is nevezik, míg a szláv nyelvekben kimarad a korra való utalás, csak simán „asszonyok nyara” (pl. oroszul „babje leto”), míg Bulgáriában „cigány nyár”, illetve „szegények nyara”. Európa-szerte talán a legelterjedtebb, hogy a naptárban közeli jeles napokkal jelölik ezt az időszakot: térségünkben a Szent Mihály (szeptember 29.) a leggyakoribb, míg a melegebb, déli tájakon a Szent Teréz (október 15.), sőt Szent Márton (november 11.) nyarával is találkozhatunk.
A manapság itthon is rendkívül népszerű „indián nyár” egyértelműen Észak-Amerikából származik jelen tudásunk szerint a XVIII. század végéről, eredete ismeretlen. Egy elmélet szerint az ilyenkor hulló levelek színkavalkádja az indiánok tolldíszére emlékeztet. Egy másik úgy tartja, hogy az őslakosok a nyáridőt tartották alkalmasnak a hadakozásra, ősszel letették a fegyvert. Ismét kiásták azonban a csatabárdot és hadi ösvényre léptek, amint a vénasszonyok nyara beköszöntött – legalábbis arra a néhány napra, hétre.
Magyarázatok tehát bőven akadnak, a lényeg, hogy ma már a „vénasszonyok nyara” mellett az „indián nyár” kifejezést is magától értetődően használják világszerte. Mindenki eldöntheti, melyiket választja.
