Sehol sem zuhantak akkorát a reálbérek, és nőtt olyan mértékben a profit, mint Magyarországon – derült ki a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) friss statisztikájából, amelyre a Magyar Szakszervezeti Szövetség (MASZSZ) hívta fel a figyelmet.
Magyarországon kilőtt a vállalatok profitja
A második legnagyobb fajlagos nyereségnövekedést elért Litvánia is csak 36 százalékkal büszkélkedhetett. Tegyük mellé, a fajlagos profitnövekedés majdnem háromszor akkor volt Magyarországon, mint az OECD-átlag (ami kicsit több, mint 21 százalék).
Nem ennyire jeleskedtünk a fajlagos munkaerőköltség növekedésénél, ahol majdnem 34 százalékkal a harmadik helyet szereztük meg, nem sokkal előzött meg minket Litvánia és Észtország. Na de ha a fajlagos profit 61 százalék felett nőtt, akkor hogy lehet, hogy a fajlagos munkaerőköltség növekedésére csak szűk 34 százalék jutott?
Erre mondta a Magyar Szakszervezeti Szövetség, hogy minden korábbi elképzelésnél is több pénz van a vállalatoknál – a statisztikában szereplő 29 ország közül ugyanis a Magyarországon működő cégek szerezték meg a legtöbb extraprofitot, miközben a fajlagos bérköltség csak feleannyira nőtt, mint a fajlagos profit. A szakszervezet értelmezésében ez azt jelenti, hogy a kiemelkedően magas haszon és az alacsonyan tartott bérköltség között egyre nagyobbra nyílik az olló. Vagy ahogy az OECD fogalmazott, a vállalati nyereség (több országban és ágazatban) jobban nőtt, mint a munkaerőköltség, ami arra utal, hogy a megélhetési költségek növekedése nem egyenlően oszlott el.
Ezt támasztja alá az is, hogy a reál fajlagos munkaerőköltség Magyarországon 17 más országgal együtt negatív volt, vagyis csökkent a nemzeti jövedelem munkára fordított része. A mínusz 4,7 százalékkal a miénk volt a hatodik leggyengébb eredmény.
A magyar bérek rengeteget veszítettek értékükből
Még siralmasabb a kép, ha a reálbéreket nézzük – bár Magyarországon a tavalyi első negyedévhez képest idén a statisztika szerint 9,8 százalékos nominális béremelés teljesült átlagban, azonban az infláció miatt a bérek reálértéke 15,6 százalékkal lett kevesebb. A majdnem 10 százalékos nominális béremelkedés az ötödik legnagyobb érték ebben a statisztikában, a 15,6 százalékos reálértékcsökkenés viszont a legdurvább mínusz. A statisztikában szereplő 34 ország közül harmincban csökkent egyébként a bérek reálértéke. Az átlagos reálértékcsökkenés 3,8 százalékos volt – ennek több mint négyszerese a magyar adat.
Az OECD értékelésében azt írta, a munkaerőpiacok ugyan megemelték a nominális béreket, de kevésbé, mint amennyivel emelkedett az infláció, ami a reálbérek csökkenéséhez vezetett szinte minden iparágban és szinte minden OECD-országban. Viszont amiatt, hogy a minimálbéreket rendszeres kiigazítják az inflációval, sok OECD-országban megőrizték a törvényi minimálbérek reálértékét. Ez a szervezet szerint különösen fontos, mivel a magas infláció nagy terhet ró az alacsony jövedelmű háztartásokra. Ha innen nézzük, illene a legkisebb magyar béreknek is lekövetniük az inflációs változást, de hogy így lesz-e, vagyis lesz-e évközi minimálbér- és bérminimum-emelés, az még kérdéses.
Így értékelt az OECD
A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet értékelésében tehát azt írta, 2019. negyedik negyedéve, és 2023 első negyedéve között sok OECD-országban a nyereség gyorsabban nőtt, mint a bérek. Kimagaslóan ebbe a kategóriába tartozik Magyarország is. Ez pedig szokatlanul nagy mértékben hozzájárult az árnyomáshoz (infláció), valamint csökkentette a munkaerő részesedését a megtermelt javakból. Azt is írták, hogy a Covid-19 válságból való kilábalás sajátos jellege valószínűleg különösen kedvező feltételeket teremtett a haszonkulcsok bővüléséhez.
Megállapították továbbá, hogy a korábbi recessziókkal ellentétben a termelési kapacitás nagyrészt megmaradt a világjárvány okozta gazdasági fagyás idején is. A gazdaságok újbóli nyitásával pedig a felgyülemlett kereslet és a nagy fellendülési tervek megerősítették az aggregált keresletet, és elősegítették a profit gyors növekedését, miközben az ellátási lánc szűk keresztmetszete lelassította a kínálat bővülését. Az erős fogyasztói kereslet és a külső tényezők hatására a cégeknek több mozgásterük lett az árak emelésére. Ezenkívül az áremeléseket fűthette a ráfordítási és munkaerőköltségek növekedése is. A szervezet szerint az energia- és egyéb ráfordítások költségének közelmúltbeli csökkenése, valamint az, hogy „az árak lefelé merevek”, valószínűleg legalább a közeljövőben fenntartja a felpumpált haszonkulcsokat.
