A századfordulón még főleg ipari létesítményekkel teli, a két világháború közt azonban modernista bérházaival a főváros egyik legvonzóbb környékévé vált Újlipótvárost sem kerülik el az elmúlt évek ingatlanbefektetései, amik főleg a szomszédaiknál alacsonyabb, döntő többségében ipari épületek, a Kádár-kori modern különböző minőségű példái, vagy a hosszú ideje foghíjként álló, nehezen hasznosítható területek eltűnését, majd nem ritkán több száz lakásos társasházakkal való beépítését hozzák.
Ez a sors vár rövidesen a Victor Hugo, a Hegedűs Gyula, illetve a Thurzó utcák által bezárt – az elmúlt években parkolónak, autómosónak, illetve eredetiségvizsgáló állomásnak otthont adó – területre, ahol a Biggeorge Holding egy alapja, a Biggeorge 34. Ingatlanfejlesztő Ingatlanbefektetési Alap egy 231 lakást, illetve tizenhat üzlethelyiséget magában foglaló, háromszintes mélygarázsában 346 helyet adó óriás megépítését tervezi.
A cég hivatalos honlapján Lipóti Garden néven, 228 otthont magában foglaló tervként feltűnő projekt engedélyezési eljárását a tulajdonos 2022. augusztus 23-án indította el az építési jogokat két és fél évvel korábban magához ragadó Kormányhivatalnál, döntés pedig ugyan még nem született, de nem látszik esély arra, hogy a kérést esetleg megtagadnák.
A Pest Megyei Kormányhivatal által júniusban közzétett előzetes vizsgálati dokumentáció – aminek lényege, hogy felmérje az építés, illetve az üzemeltetés során fellépő környezeti hatásokat – is ezt látszik megerősíteni, hiszen az írásban mindössze arról esett szó, hogy a régészeti lelőhelyként védelem alatt álló területen a fővárosi lakhatási helyzet javítása érdekében kívánatos új lakások építése, a beruházás nélkül beépíthető terület marad parlagon.
Az építési engedélyezési rendszerben feltűnő három tervlap alapján a készülő ház meglepően nagy változást hoz majd a környék képében, hiszen a kerület által jövő májusra parkosítani kívánt szomszédos parkoló mellett egy három utcára néző, homlokzati struktúráját tekintve kimondottan átlagos, a környéken tucatszámra felhúzott társaitól alig eltérő épület születik majd, aminek arcán a szintek közti törtfehér vakolat, a földszinti drapp kőlapok, illetve az erkélyeken megjelenő antracit fémlemezek sem javítanak majd.
Az augusztus 11-én véglegesített tervlapokon hét emeletnyi tömeg (a legfelső szintre természetesen penthouse-ok kerülnek), illetve a panorámaterasz látszik, meglepetéskémnt pedig a Thurzó utcai oldalra egy transzformátor-állomást is terveznek:
Az 50,99 négyzetméteres átlagos alapterületű lakásokkal a befektető, illetve az építésziroda sem a talajszint alatt, sem afelett nem használja ki a kerületi szabályozás által megszabott határokat, hiszen a földalatti terek 100 helyett 88,3, a járókelők számára is látható beépítések pedig 70 helyett 61,95 százalékos részt harapnak majd ki a területből.
A publikussá vált tervlapok egyikén egy pozitív részlet is látszik: a befektető eszerint közterületi fasort ültetne, sőt, megtartaná a telekbelsőben már meglévő faállományt, így azok gyökerei alá biztosan nem kerül majd mélygarázs.
Ez persze nem jelenti azt, hogy a ma az autók és a zöld által uralt területen minden növény megmaradna: a járdához közelebb esők ugyanis biztosan a fűrészek áldozataivá válnak majd.
A mindkét oldalról csinos modernista bérházakkal (a Thurzó utcait Krausz Gábor 1936-ban, a Victor Hugo utcait pedig egy ismeretlen társa két évvel később tervezte meg) határolt terület a XX. században a környék jó részéhez hasonlóan kisebb-nagyobb műhelyeknek, illetve gyáraknak adott otthont.
A századfordulón még a Wörner-féle malomépítő gyár, illetve a Pannónia Gőzmalom közé szorult tömb Thurzó utcai oldalán 1937-ben a Magyar Oxigén-Értékesítő Szövetkezet akart egyemeletes raktárat építeni, de ez talán épp úgy nem született meg, mint az év végén ide felhúzni vágyott két favázas fészer – ellentétben a Hegedűs utcai fronton az első világháború lezárása után már létező Gosztonyi Gépgyárral, ami egészen az államosításokig tartotta magát.
A kisebb-nagyobb épületek részben túlélték Budapest ostromát, illetve az azt követő éveket, így az ötven évvel ezelőtt erre sétálók még egy sor cég központjával, sőt, a nyolcvanas évek hajnalán egy MÉH-átvevőhellyel is találkozhattak itt.
A mai helyzet végül röviddel a rendszerváltás után állt be – 1996 októberében jórészt már csak parkoló autók töltötték meg a fák közti területet:
A hosszú évtizedek után rövidesen bekövetkező gyökeres változásnak már rég itt volt az ideje, a beruházás méretét látva azonban számos másik esethez hasonlóan itt is fontos kérdések merülnek fel: tényleg csak egy ekkora lakástömeg jelenti a környék egyetlen fejlesztési módját? Mekkora forgalomnövekedést hoz majd ez az így is tömött Váci úti irodafolyosón, illetve az autósok által sokszor menekülő útvonalként használt környező utcákban?
És mind közül a legfontosabb:
A válasz befektetői oldalról egyértelmű, hiszen a magasabb lakásszám magasabb profitot hoz, a harmincas években épült háromemeletes közvetlen szomszédok, illetve a tágabb környezetben lévő három-ötemeletes társaik közt a Lipóti Garden azonban túlméretezett űrhajóként fog viselkedni, az utcaképbe pedig soha nem fog tudni beolvadni.
A Biggeorge-nak az építési engedélykérés megkezdéséhez a kerület által kiadott településképi véleményre is szükség volt, így levélben megkerestük az Önkormányzatot, hiszen többek közt arra is kíváncsiak voltunk, hogy milyen elvek mentén fogalmaztak meg pozitív kritikát a tervezett óriásról. Kérdéseinkre cikkünk megjelenéséig nem kaptunk választ, a jövőben érkező reakciókkal azonban írásunkat frissítjük majd, vagy új hírben számolunk be a részletekről.
