Szabó Amanda Imola, meteorológus, éghajlatkutató, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Környezettudományi Doktori Iskolájának doktorandusza a Másfélfok felületén járja körbe a klímaváltozás okozta vízkrízis szempontjait. A cikkből kiderül, hogy nemcsak a víz mennyisége, hanem a minősége is veszélyben van.
Napjainkban a világ népességének negyede nem jut biztonságos ivóvízhez, az éghajlati átalakulás hatására fokozódó szélsőséges időjárási események pedig kockázatot jelentenek a vízminőségre.
A csatornahálózatok és víztisztító rendszerek klímabarát tervezésével és fejlesztésével, a vízpazarlás és a vegyszerhasználat csökkentésével, a természetes vízfelszínek védelmére irányuló stratégiákkal, valamint kék-zöld infrastruktúra széleskörű alkalmazásával lehetne megóvni a megmaradt vízkészleteinket. Ezzel elősegíthetnénk a klímaváltozás már elkerülhetetlen következményeihez való alkalmazkodást.
Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) második munkacsoportjának az éghajlatváltozás hatásaival és a lehetséges alkalmazkodással foglalkozó jelentése alapján az ember okozta felmelegedés folyamatai jelentősen fenyegetik a vízbiztonságot. A legfőbb okok a vizek általános melegedése, a szélsőséges időjárási események és azok következményeik (például árvizek, erdőtüzek), a permafroszt és a gleccserek olvadása, valamint a szélsőséges események és az olvadás hatására fokozódó talajerózió.
A Balaton is érintett
A felmelegedés fokozódása, illetve a csapadékesemények számának és intenzitásának növekedése komoly problémát jelent. Az extrém hőséggel és csapadékeloszlással összefüggésben 2000 és 2010 között a világ népességének körülbelül 10 százaléka szembesült kedvezőtlen vízminőség okozta problémákkal az ázsiai, afrikai, valamint dél- és észak-amerikai országokban. A gyerekek a leginkább veszélyeztetettek, a tiszta víz és alapvető köztisztaság hiányával összefüggő betegségek miatt 2019-ben több mint félmillió 5 év alatti gyermek halt meg.
A felmelegedés közvetlenül befolyásolja a vízminőséget, ugyanis elősegítheti az algavirágzást, amely amellett, hogy befolyásolja a vizeink ízét, szagát, méreganyagok és kórokozók feldúsulását eredményezheti. Az algavirágzás problémája hazánkban sem ismeretlen.
Ennek egy ősz eleji hidegfront vetett véget. Hasonló események történtek 2020-ban és 2021-ben és már idén is. Bár az algák a tápláléklánc fontos részét képezik, a káros algavirágzással sújtott vizek fogyasztása, vagy az abban való úszás súlyos egészségügyi problémákat okozhat, mint a kiütések, gyomor- és májbetegségek, légzőszervi és idegrendszeri problémák.
A vizek melegedése mellett a sarkvidék és gleccserek, valamint az örökké fagyott talajok olvadása is jelentős probléma. A felengedő jégből kikerülő szennyező anyagok és tápanyagok a folyókba kerülve a teljes vízgyűjtő területére kockázatot jelentenek. A fokozódó árvizek és erdőtüzek is súlyosan hatnak a vízbázisra. Előbbiek egyrészt károsítják a vízinfrastruktúrát, másrészt szennyező anyagokat juttathatnak az ivóvízbe. Az erdőtüzek egyik első és legnagyobb következménye a felszín lecsupaszodása, ami miatt a lezúduló csapadék lefolyása is felgyorsul.
Szabó Amanda Imola szerint sokat tudunk, de nem eleget, ezért globális megfigyelőrendszerre, még több és rendszerezettebb kutatásra lenne szükség, hogy a vízminőséget meghatározó komplex folyamatok és változásuk előre jelezhető legyen. A szennyezés csökkentésének, a mérséklésnek és alkalmazkodásnak egyaránt fontos eszköze a kék-zöld infrastruktúrák használata. A természeti erőforrások, például a vizes élőhelyek, a patakok, folyók menti zöld területek természetes szűrői a szennyező anyagoknak, például a fémeknek, üledékeknek és a túlzott mértékű tápanyag-bemosódásnak, amelyek mind befolyásolhatják a víz minőségét.
A vizes élőhelyek megőrzésével és az egészséges édesvízi ökoszisztémák erősítésével ezeket a természetes vízszűrő és árvízszabályozó rendszereket hívhatnánk segítségül, ami a talajeróziót is mérsékelné.
