2024-ben november 11. és 24. között rendezték meg az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) éves Éghajlat-változási Konferenciáját (COP). A COP-ok közel harmincéves múltra tekintenek vissza, a csúcsok célja, hogy a résztvevők kijelöljék a nemzetközi éghajlat-politika fő irányát, megfogalmazzák a legfontosabb teendőket.
A konferenciák eddigi legkomolyabb eredménye a 2015-ös párizsi klímaegyezmény megalkotása volt, a dokumentumban az emberiség vállalta, hogy 2100-ra lehetőleg 1,5, legfeljebb 2 Celsius-fokban korlátozza a globális felmelegedés mértékét az iparosodás előtti (1850–1900) szinthez képest. Ezen határok fölött már katasztrofális, sok esetben visszafordíthatatlan hatásokkal járhat az éghajlati átalakulás.
Azóta azonban az éves egyeztetések során nem sikerült valódi áttörést elérni, és egyre több szakértő tekint szkeptikusan a találkozókra. Az utóbbi években a COP-okat ledominálta az olajlobbi, a fosszilis energiahordozók kereskedelmében érdekelt országok igyekeztek lassítani a zöld átállást, a fejlett, nagy kibocsátók pedig nem vállaltak érdemben felelősséget a tetteikért. Eközben a szegény, a globális felmelegedés által leginkább sújtott államok egyre súlyosabb helyzetbe kerültek.
A klímacsúcsok megítélésének az sem tett jót, hogy a 2023-as COP28-at az Egyesült Arab Emírségekben, Dubajban, a 2024-es COP29-et pedig Azerbajdzsánban, Bakuban tartották meg. Egyiptom és az Emirátusok után Azerbajdzsán már a harmadik autoriter állam, amely megrendezhette a tárgyalásokat.
Árulkodó, hogy a klímacsúcs elnöke 2024-ben Mukhtar Babayev, Azerbajdzsán ökológiájáért és természeti erőforrásaiért felelős minisztere volt, aki 26 évig, 2018-ig dolgozott a Socarnak, az ország állami tulajdonú olaj- és gázipari vállalatának. Mint az Al Jazeera kiemeli: a Kick the Big Polluters Out (KBPO) civil szervezet az akkreditációt elemezve azt is megállapította, hogy mintegy 1700, a fosszilis tüzelőanyagokban érdekelt személy vett részt a mostani találkozón.
Nem a legjobb házigazda
Már a klímacsúcs előtt sem volt kérdés, hogy az idei konferencia legfőbb kérdése a finanszírozás lesz, éppen ezért a találkozóra pénzügyi COP-ként hivatkoztak. 2024-ben a világ országainak 15 év óta először kellett megállapodniuk az új globális klímafinanszírozási tervben, azaz az új kollektív számszerűsített éghajlat-politikai finanszírozási célban (NCQG).
A Reuters értesülései szerint, amikor Babayev november 24-én reggel a csúcs záróülésén a pódiumra lépett, két beszédet vitt magával, az egyiket arra az esetre, ha sikerül megegyezni, a másikat arra, ha mégsem. Az egyik forrás – aki a COP29 elnökségében dolgozott – a lapnak azt mondta, az utolsó pillanatig dolgoztak a tárgyalásokon, és bár elérték az általa „bakui áttörésnek” nevezett eredményt, a záróbeszédből mégis két változatot hoztak létre.
A csúcson végül egy évi 300 milliárd dolláros finanszírozási – alacsony kamatozású kölcsönöket és támogatásokat magába foglaló – tervben egyeztek meg, a pénzzel a fejlődő országokat segítik majd a következő tíz évben a globális felmelegedés okozta gazdasági hatásokkal való megküzdésben. A pénz nagy része magánbefektetésekből származik majd.
November 24-én Babayev pozitívabb hangvételű beszéde hangozhatott el, utóbb pedig többek között Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke és Joe Biden, az Egyesült Államok elnöke is pozitívan nyilatkozott a COP29 eredményeiről. A végső megállapodással, valamint a konferencia egészével viszont rengetegen elégedetlenek voltak.
A mintegy 200 ország koordinálása mindig is komoly kihívás volt az éghajlati tárgyalások során, a BBC-nél azonban úgy értékelték, hogy a házigazda Azerbajdzsán esetében a feladat meghaladta a teljesítőképességet. Olaj volt a tűzre, hogy Ilham Aliyev azeri elnök korábban Isten ajándékának nevezte az olajat és a gázt, a nyugati médiát, jótékonysági szervezeteket és politikusokat pedig dezinformáció terjesztésével vádolta meg.
Érdekes egyébként, hogy míg a COP28 során az államok a történelem során először állapodtak meg a fosszilis energiahordozóktól való eltávolodás alapvető céljában, addig 2024-ben csak utaltak a dubaji egyezményre, a konkrét, történelminek tekintett teendőt nem fogalmazták meg ismét. A sajtóval folytatott magánbeszélgetések során számos résztvevő frusztrációjának adott hangot, egyesek az elmúlt évtized legrosszabb COP-jának minősítették a bakui konferenciát.
A találkozó felénél ráadásul több magas rangú klímaügyi vezető nyílt levélben, reformokat sürgetve fejtette ki, hogy a COP már nem felel meg a céljainak, erre hívta fel a figyelmet Pan Gimun volt ENSZ-főtitkár is. A bírálók szerint kisebb, gyakoribb, a fogadó országokkal szemben szigorúbb kritériumokat állító rendezvényekre lenne szükség a hatékony fellépés érdekében.
Trump árnyékában
A bakui csúcsot az év talán legfontosabb világpolitikai eseménye, az amerikai elnökválasztás előzte meg, amely Donald Trump győzelmével zárult. A hírhedten klímaszkeptikus politikus korábbi ciklusa alatt kivezette már az Egyesült Államokat a párizsi klímaegyezményből, többen pedig már az újbóli megválasztása előtt attól tartottak, hogy ismételten meghozhatja a döntést.
Utóbb konkrét ígéretet is tett erre a lépésre, Trump 2025 januárjában lép majd hivatalba.
A beszámolók szerint az amerikai küldöttség ugyan segített a finanszírozási megállapodás kidolgozásában, de az ország messze nem tudott olyan kiemelt szerepet vállalni, mint az eddigi COP-okon. Emellett arra sem nyújtott biztosítékot, hogy a következő kormányzat betartja majd a korábbi vállalásokat – az amerikai tisztviselők mindenesetre igyekeztek mindenkit megnyugtatni: a megújuló energiaforrások terjedése nem fog megtorpanni az USA-ban.
Amennyiben az Egyesült Államok befolyása a jövőben tovább csökken, kézenfekvő lenne, hogy a világ legnagyobb széndioxid-kibocsátója, Kína vegye át a stafétát, az ázsiai ország viszont a COP29-en nagyrészt a háttérben maradt. Kínát az ENSZ még mindig fejlődő államként jegyzi, emiatt hivatalosan nem köteles mérsékelni az emisszióját, illetve pénzügyi segítséget sem kell nyújtania a szegényebbeknek. Ennek ellenére Peking beleegyezett egy olyan megállapodásba, amely lehetővé teszi az önkéntes hozzájárulást.
Li Shuo, az Asia Society Policy Institute munkatársa a BBC-nek arról beszélt: Kína egyre átláthatóbbá válik a Globális Délnek nyújtott pénzügyi támogatásait illetően. „Ez arra ösztönözheti, hogy a jövőben nagyobb szerepet játsszon” – emelte ki.
Barátságtalan világpolitikai környezet
A COP29 előtti várakozásokra Trump közelgő elnöksége mellett az ukrajnai és a közel-keleti helyzet, illetve a klímaváltozás problémáját háttérbe szorító izolacionizmus erősödése is rányomta a bélyegét. Az elkövetkező időszak világpolitikai eseményei további akadályozhatják az éghajlat-változási erőfeszítéseket – a következő ENSZ-klímacsúcsot 2025-ben a brazíliai Belémben tartják majd.
A geopolitikai problémák az elmúlt időszakban elterelték a figyelmet az energetikai átállásról és az alkalmazkodásról, emellett olyan gazdasági következményekkel is jártak, amelyek sok államban megszorításokhoz vezettek. A tárgyalások megfigyelői úgy vélik, ez is hozzájárult a kisebb finanszírozási büdzséhez, Joe Thwaites, a Natural Resources Defense Council környezetvédelmi csoport szóvivője a Reutersnek azt mondta: a jelenlegi politikai környezetben még az éghajlat-politikai finanszírozás mostani szintjének megtartása is nehézkes.
A multilateralizmus egésze veszélyben van
– nyilatkozta Eliot Whittington, a Cambridge Institute for Sustainability Leadership munkatársa. A szakember úgy látja, a UNFCCC (az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye) reményre ad okot, hiszen igazolja: még a hihetetlenül ellenséges geopolitikai viszonyok között és alapvetően bonyolult kérdésekben is meg lehet állapodni.
Az előrehaladás lassú üteme ugyanakkor feszültséget kelt, és sokan reformokat követelnek. Jiwoh Abdulai, Sierra Leone környezetvédelmi minisztere szerint felül kellene vizsgálni azt, hogy egy maroknyi ország a saját gazdasági érdekei alapján tönkreteheti a folyamatokat.
Sokan csalódottak
A 2035-ig szóló új pénzügyi terv alapján a gazdag országok évi 300 milliárd dollárt biztosítanak majd a fejlődő országok számára, ez a korábbi egyezményhez képest háromszoros növekedést jelent. Az eddigi vállalást 2020 helyett csak 2022-re érték el teljes egészében, a megállapodás 2025-ben jár le.
Az összeget a legkevésbé fejlett országoknak és a tengerszint emelkedése által különösen fenyegetett apró szigetállamoknak kell adni. Ezek kis emissziójuk miatt elhanyagolható módon járulnak hozzá a globális felmelegedéshez, mégis a hatások legnagyobb elszenvedői közé tartoznak – az ellentmondásra utaló úgynevezett klímaigazságtalanság mára a nemzetközi éghajlat-politika egyik kulcskérdésévé vált.
A találkozó utolsó szakaszának egy pontján tiltakozásul két csoport is kivonult, ezzel késeltetve a döntést. Végül nem sok választás maradt, a legkiszolgáltatottabbak kénytelenek voltak elfogadni a terveket, a BBC szerint többek között azzal sikerült meggyőzni őket, hogy Trump érkezését követően ennél csak rosszabb ajánlatot kaphatnak.
„Jóhiszeműen jöttünk, közösségünk biztonságát és a világ jólétét szem előtt tartva” – nyilatkozta Tina Stege, a Marshall-szigetek éghajlatvédelmi megbízottja a záró plenáris ülésen. Mint hozzátette, végül a politikai opportunizmus legrosszabb formájával találták szemben magukat.
India küldötte, Csandni Raina szintén elégedetlenségének adott hangot, visszautasítva a Babayev által keresztülvitt megállapodást. „Csalódottak vagyunk az eredmény miatt, amelyből világosan kiderül: a fejlett országok nem hajlandók eleget tenni a kötelezettségeiknek” – mondta.
Erősödő ellentétek
A finanszírozási megállapodás nem csupán a szegény államok körében váltott ki tiltakozást, sok gazdag országból is érkeztek bírálatok. A globális felmelegedés következményei egyelőre ugyan a támogatandó régiókban a legsúlyosabbak, ám az itteni történések láncreakciót, például tömeges migrációt indíthatnak el, ezért éppenséggel lehetne motiváció a probléma mélyrehatóbb kezelésére.
A szegény gazdaságokban ráadásul az elmúlt időszakban jelentősen nőtt a kibocsátás. Globálisan nézve mégiscsak fontos cél, hogy a felzárkózási törekvések a lehető legzöldebb módon menjenek végbe, ehhez viszont jóval komoly segítségre van szükségük.
2025 tavaszán egyébként új nemzeti terveket kell bemutatni arra vonatkozóan, hogy az egyes országok miként tervezik korlátozni kibocsátásukat a következő tíz évben. A BBC szerint egy bőkezűbb pénzügyi egyezmény pozitívan hatott volna a vállalásokra.
A fejlődő országok már a mostani COP-on szorgalmazták az éghajlatváltozással kapcsolatos kereskedelmi akadályokra vonatkozó megbeszéléseket. Az érv szerint a legnagyobb gazdaságok által bevezetett kereskedelmi politikák – így az uniós importáruk karbonintenzitását ellensúlyozó mechanizmus (CBAM) és Trump várható vámjai – gyengítik a környezetbarátabb beruházásokat. Az ENSZ klímaügyi szerve úgy döntött, felveszi a kérdést a jövőbeli csúcstalálkozók napirendjére.
Hosszú távon klímavédelmi szempontból semmiképp sem biztató a gazdag és a szegény államok közötti ellentét felerősödése, illetve a fosszilis lobbi ereje. Egyre aktuálisabb kérdéssé válik, hogy a COP-okat a jelenlegi formájukban meddig érdemes még megrendezni.
