Szász Károly szerint a magánkasszák működtetése drága volt, s a vagyonkezelésért fizetett díjak vizsgálata során jogszabálysértést is megállapított a felügyelet. A PSZÁF elnöke úgy vélekedett: “Érthető, hogy a 12 éve működő rendszer felszámolása megrázza az e területen dolgozó szereplőket, azonban ez szükséges és szakmailag indokolható, mindnyájunk érdekében meghozott lépés.”
Kiemelte: a második pillér a teljes állami nyugdíjrendszer egyik alrendszere, hiszen az állam mondott le a javára szóló járulékok egy részéről, és adta át a magánpénztári rendszernek azzal a kötelezettséggel, hogy ebből nyugdíjszolgáltatást teljesítsen. Ilyen értelemben az állam szabályozói felelőssége az egész rendszer fenntarthatóságára, finanszírozhatóságára és a második pillérből származó nyugdíjszolgáltatás mértékére is kiterjed.
Azon magán-nyugdíjpénztári tagok várható járandósága azonban, akik a közeljövőben a második pillérből nyugdíjat kapnának, jóval az elvárható, illetve az állami rendszerből származó nyugdíjszint alatt van. Ez magyarázza, hogy amikor lehetőség volt a visszalépésre, a pénztártagok döntő többsége mindig élt ezzel, s hogy a rokkanttá váltak is teljes körűen visszatértek a tb-rendszerbe – fűzte hozzá.
Úgy vélekedett: “Ha a második pillérben megképződött, s a visszalépések következtében az állami rendszerbe visszakerült nyugdíjvagyon a költségvetés egyensúlyba hozatalát és az államadósság csökkenését szolgálja, akkor a második pillér felszámolása pozitív lépés, amely támogatható.“
Ismertette: a felügyelet nyár óta vizsgálja a magánnyugdíjpénztárak befektetési, vagyonkezelési tevékenységét, s ennek során azt állapította meg, hogy a vagyonkezelői szolgáltatásokért fizetett díjakkal kapcsolatban számos esetben megsértették a jogszabályi előírásokat. Abban az esetben ugyanis, amikor a pénztári vagyont befektetési alapokba fektették, a jogszabályban meghatározott díjon felül az alapkezelésért is díjat számoltak fel. Az elnök szerint, ha valamely pénztár államkötvényből vagy befektetési jegyből nagyobb pakettet vásárol, ezt közvetlenül kellene megtennie, mert úgy sokkal olcsóbb lenne.
Hozzátette: költségágon 12 év alatt több mint 200 milliárd forint “ment ki” a magánkasszákból azáltal, hogy a magánnyugdíjpénztárak kezdetben 8, később 4,5 százalék költséghányadot tudtak elszámolni. “Összességében nagyon drága szolgáltatás volt” – mondta. Ha pedig a magánkasszák csak állampapírokba fektettek volna, 170 milliárd forinttal több lenne a vagyonuk – tette hozzá.
Felhívta a figyelmet arra: a kimutatott hozamokat a fedezeti számlára vetítve számolják ki, vagyis a befizetett tagdíj korábban 92, most 95,5 százalékára; azonban a teljes tagdíjbefizetésre számolva már nem lehetne reálhozamról beszélni.
