Ha egy munkavállaló felmond a munkahelyén, akkor – hiába dolgozott akár évtizedekig ugyanannál a cégnél – nem kap búcsúpénzt. Ha ráadásul határozott idejű szerződése van, és annak lejárta előtt akar távozni, komoly akadályokat kell leküzdenie: a felmondását indokolnia kell, ráadásul ez csak olyan ok lehet, amely számára a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi, vagy a körülményeire tekintettel aránytalan sérelemmel jár.
Karas Monika, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) volt elnöke, amint lapunk elsőként beszámolt róla, saját döntéséből távozott alig egy évvel a megbízatása lejárta előtt. Az indok az volt, hogy „új szakmai kihívásokat” keres. Megírtuk azt is, hogy összesen bruttó 61,6 millió forint lelépési pénz ütötte markát, ennek egyik része végkielégítés, a másik pedig a rá vonatkozó – a médiaszektorra kiterjedő – elhelyezkedési tilalom miatti kártalanítás volt.
Karas novembertől az Állami Számvevőszéket erősíti alelnökként havi bruttó 4,2 millió forintos illetményért. Azt gondolhatnánk, hogy mindez az állami vezetőket megillető kiváltságok közé tartozik, amelyekről egy hétköznapi munkavállaló nem is álmodhat. Valójában azonban a többi politikus és állami vezető is csak irigyelheti azokat a juttatásokat, amelyeket a médiatanács elnökének biztosított a médiatörvény a távozása esetére.
A parlamenti képviselőknek például lemondásukkor nem jár végkielégítés, csak akkor kapnak háromhavi illetményüknek megfelelő összeget, ha mandátumuk lejártával az új ciklusban már nem lesznek tovább honatyák. A polgármestereknek járhat távozási pénz, ha lemondanak, viszont ha bármelyikük három hónapon belül országgyűlési képviselőnek vagy újra polgármesternek, esetleg alpolgármesternek áll, akkor ezt az összeget vissza kell fizetnie. A távozó kormánytagoknak és államtitkároknak is vissza kell adniuk a végkielégítésük időarányos részét, amennyiben újabb politikai felsővezetői megbízatást vagy szakmai felsővezetői kinevezést kapnak.
Karas új munkahelye, az Állami Számvevőszék sem ilyen nagyvonalú a távozó vezetőivel: itt is vissza kell utalniuk a búcsúpénzt, ha utóbb politikai vagy szakmai vezetői feladatot vállalnak. Ott hat hónapnyi távozási pénz jár a vezetőknek, de ha ők mondanak fel, akkor ennek csak felét kapják.
A jegybank elnökére és a monetáris tanács tagjaira is vonatkozik elhelyezkedési tilalom, és emiatt jogosultak kártalanításra. De ezt kevésbé bőkezűen határozták meg, mint az NMHH-nál: ők hathavi illetményüket kapják meg pluszban, nem 12 havi fizetésüket. Ráadásul ez csak akkor jár nekik, ha lejár a mandátumuk, viszont ha lemondanak, nem kapnak ellentételezést. A lemondást a Gazdasági Versenyhivatalnál sem díjazzák: ha magától távozik az elnök vagy a helyettesei, akkor ugrik a végkielégítés is.
Karas Monika végkielégítésével egyedül a jövő tavasszal távozó Áder János köztársasági elnök vetekedhet. Bár egyösszegű végkielégítést nem jár neki, élete végéig megkapja az államfői fizetését, ami jelenleg 3,6 millió forint havonta.
Sokan már alig emlékeznek arra, hogy az Orbán-kormány
A 2010-es kormányváltás után a Fidesz visszamenőleges hatállyal 98 százalékos különadóval sújtotta a kétmillió forint feletti – ahogy akkor a kormánypárti politikusok szajkózták, „pofátlanul magas” – végkielégítéseket. Az Alkotmánybíróság a 98 százalékos különadót alkotmányellenesnek minősítette, válaszul a kormánypárti kétharmad szűkítette a taláros testület hatáskörét. A 98 százalékos adókulcsot pár évvel később 75 százalékosra mérsékelték, 2018-ban pedig eltörölték, így nemcsak Karas Monikának, hanem már a 2018-ban távozó vezetőknek sem kellett különadót fizetniük.