A Litván Bevándorlási Hivatal hivatalosan cáfolta azon állításokat, amelyek szerint az ország különleges elbánásban részesíti a Hongkongból érkező bevándorlókat, jelentette a Litván Rádió és Televízió augusztus 27-én. Az elmúlt hetekben ugyanis több, a közösségi médiában közzétett bejegyzés azt állította, hogy Litvánia útlevél, illetve vízum nélkül is fogadná a hongkongi polgárokat, valamint szállás- és utazási támogatásban részesítené őket. A litván hatóságok tagadták a híreket, és kijelentették, hogy a bejövő hongkongiaknak az EU-s szabályokhoz kell igazodniuk.
E félreértés a legújabb fejezete a hosszabb ideje tartó litván-kínai konfrontációnak, amely magába foglalja Litvánia kilépését a Kína által kezdeményezett 17+1 fórumból, a Litvániában alapított Tajvani Képviseleti Irodával kapcsolatos ellentmondásokat, illetve a litván-kínai kereskedelem megcsappanását.
A viszály háttere
A kínai narratíva szerint a probléma 2019 februárjában ütötte fel először a fejét, amikor a Litván Nemzetbiztonsági Minisztérium jelentése a kínai kémtevékenységeket nemzetbiztonsági veszélyként határozta meg. Néhány hónappal később Gitanas Nauseda litván elnök bejelentette, hogy Klaipeda mélytengeri kikötőjének kínai befektetésekkel történő modernizálása akár nemzetbiztonsági fenyegetést is jelenthet Litvánia számára.
A 2020. októberi választást megnyerő többpárti koalíció (Haza Szövetség – Litván Kereszténydemokraták, Liberális Mozgalom és Szabadság Párt) már hatalomra lépése előtt bejelentette, hogy védeni fogja a szabadságukért küzdő embereket, így a tajvaniakat is. Tajvan ügye egy nagyon érzékeny, nemzeti szuverenitási probléma Kína számára, ezért az ilyen kijelentések aggodalmat keltenek Pekingben.
Az idén aztán zuhanórepülésbe kezdtek a kétoldalú kapcsolatok.
- Januárban nemzetbiztonsági okokra hivatkozva Litvánia megtiltotta, hogy a kínai Tongfang Weishi cég szállítson biztonsági berendezéseket a litván repülőtérre.
- Május 20-án a litván parlament elfogadott egy nyilatkozatot, ami a többi között népirtással vádolta Kínát, és kritizálta az emberi jogok helyzetét az országban. A nyilatkozat érintett több, Kína számára politikailag érzékeny témát, így a Tibeti Autonóm Tartomány vallásszabadságát és Hongkong függetlenségét.
- Két nappal később Litvánia bejelentette, hogy kilép a Kína által kezdeményezett 17+1 nemzetközi csoportosulásból, amely a közép-kelet-európai országokat és Kínát tudta sorai között.
- 2021 júliusában Tajvan új kirendeltséget nyitott Litvániában, amely a Tajvani Képviseleti Iroda nevet kapta. Az elnevezés Kínát arculcsapásként érte, mert Peking csak a Tajpej elnevezést tolerálja. Peking interpretációja szerint a Tajvan és képviselet megnevezés kétségbe vonja az „egy Kína”-alapelvet, ezáltal Kína szuverenitását Tajvan felett. Ez az elv a Pekinggel való diplomáciai kapcsolatok előfeltétele, ebből fakadóan
- Az események után több Kína és Litvánia között közlekedő tehervonatot leállítottak, valamint néhány litván import árut tüzetesebb vizsgálat alá vetettek a kínai hatóságok.
A kilátás Pekingből
Kínai szakértők két indokot látnak Litvánia keményvonalas hozzáállása mögött.
Külpolitikai szempontból a balti ország célja az, hogy még több amerikai támogatást tudjon magáénak. Litvánia gyakorlatilag a Nyugat és Kelet határmezsgyéjén áll. A Szovjetunió része volt, a kilencvenes években függetlenné és orosz szomszéddá vált, 2004-ben pedig amerikai szövetségessé lett a NATO-csatalkozással. Ennek következtében nemzetbiztonság szempontból elengedhetetlen az Egyesült Államok rendíthetetlen támogatása. A kínai narratíva szerint a Biden-adminisztráció jelenlegi Kína-politikája kevesebb hangsúlyt fektet a kelet-európai államokra, és inkább a nyugati EU-tagokra fókuszál, ami természetesen nem szolgálja Litvánia érdekeit. Ebből fakadóan Litvánia Kínát kihívó lépései az amerikaiak figyelmének a felkeltését szolgálják, aminek következtében
Belpolitikai szempontból: a 2020-as kormányváltás után a kommunizmust ellenző, konzervatív vezetők kerültek hatalomra, akik konfrontációs lépéseket tesznek Kínával szemben. A jelenlegi vezetőség, többek között az elnök Nausėda, a miniszterelnök Ingrida Simonyte és a külügyminiszter Gabrielius Landsbergis mind a nyugati kapcsolatokat preferálja a kínai‑orosz duóhoz képest. Nauseda kampánya alatt azt hangoztatta, hogy Litvániának szoros együttműködést kell ápolnia az EU-val és a NATO-val azért, hogy elrettentse az orosz fenyegetést. Simonyte miniszterelnöknek szintén voltak oroszellenes megnyilvánulásai 2019-ben, és hatalomra kerülése után szoros együttműködést kezdeményezett Tajvannal. Landsbergis pedig már 2020-ban kritizálta Kínát és előterjesztette a kilépést a 17+1 fórumból.
Természetesen van igazság a kínai perspektívában, de Peking sem ártatlan a litván-kínai kapcsolatok romlásában. Egy litván forrás szerint Kína 2019 szeptemberében átlépte a „vörös vonalat”, diplomatái részt vettek a vilniusi Hongkong-párti tüntetések megzavarásában.
Geopolitikai játszma: Washington, Brüsszel és Peking
A kínai szakértők alapvetően optimisták, és úgy vélik, hogy a litván-kínai viszály nem feltétlenül tereli negatív irányba Kína kapcsolatait a Nyugattal. Az amerikai figyelem jelenleg az indiai- és csendes-óceáni térségre és Kínára összpontosul, nem feltétlenül Oroszországra, ami csökkenti Litvánia stratégiai jelentőségét Washington számára. Továbbá Litvánia nem képvisel túl nagy politikai és gazdasági súlyt az EU-ban, ebből fakadóan a litván diplomáciai lépések sem fogják felülírni az EU által lefektetett stratégiát, amely a viták ellenére hangsúlyozza az együttműködést Kínával.
A kínai fél optimizmusa nem megalapozatlan, de érdemes megemlíteni, hogy a nagyhatalmak figyelemmel követik a litván-kínai vita alakulását. Az Egyesült Államok politikai döntéshozóinak egy csoportja kiállt Litvánia mellett, és támogatta kilépését a 17+1 fórumból, illetve a Tajvannal való kapcsolatok mélyítését. Az amerikai külügyminisztérium szintén kijelentette, hogy minden országnak joga van arra, hogy önállóan, külső beavatkozás nélkül fektesse le az „egy Kína”-alapelv implementálásának kereteit.
Hasonló módon az EU azt közölte, hogy a Tajvani Képviseleti Iroda létrehozása Litvániában nem sérti az EU „egy Kína”-politikáját. E nyilatkozatot érdemes az EU–Kína kapcsolatok közelmúltjának kontextusába helyezni. Az EU jelenleg többdimenziós Kína-politikát folytat, ami alatt azt kell érteni, hogy
A két fél 2020 decemberében elvi megegyezést ért el a kétoldalú befektetési megállapodással kapcsolatban, de az egyezmény – az EU és Kína közötti eddigi legátfogóbb gazdasági megállapodás, amely egyebek mellett csökkenti a Kínába irányuló uniós befektetések előtti akadályokat –ratifikálása akadályokba ütközött. 2021 márciusában az Európai Parlament szankciókat szabott ki négy kínai állampolgárra a Hszincsiang-Ujgur Autonóm Területen elkövetett emberijog-sértésekre hivatkozva, amire válaszként Peking korlátozó intézkedéseket vezetett be az Európai Parlament több tagjával szemben. Az Európai Parlament erre úgy döntött, szünetelteti a befektetési megállapodás ratifikálását mindaddig, amíg Kína vissza nem vonja a szankcióit.
A litván-kínai viszály azért is tanulságos, mert rálátást nyerhetünk az EU Kína-politikájára, amely természetesen befolyásolja a magyar-kínai kapcsolatokat is. Az EU Litvániát támogató nyilatkozata azt sejteti, hogy Brüsszel elfogadja a litván irányvonalat, és nem zárkózik el a keményvonalas Kína-stratégiától. Ezt pedig Magyarország jövőbeli Kína-politikájának megalapozásakor is érdemes figyelembe venni.
