Megbízójukat, aki az egyik hazai pénzintézet ügyfeleinek bankszámláiról – a károsultak személyes adatai és biztonsági kódjai felhasználásával – mintegy harmincmillió forintot utalt el a pénzmosással gyanúsított fiatalok számláira, még keresi a rendőrség. Az ügy szálai Moszkvába és Szentpétervárra vezetnek; a pénzmosóknak legalábbis saját jutalékuk levonása után moszkvai és szentpétervári címekre kellett továbbítaniuk a számlájukra küldött összeget a Western Unionon keresztül. E gyors készpénztovábbításra kitalált rendszerből azonban gyakorlatilag a világ bármelyik Western Union-kirendeltségén felvehették a feladott összeget, akár Magyarországon is.
A pénzmosással gyanúsított fiatalok – többségük egyetemista, néhányan közülük itt tanuló külföldi diák – az interneten, különböző chatszobákban kapták az első ajánlatot: nyissanak bankszámlát valamelyik pénzintézetben, s várjanak, amíg egy nagyobb összeg érkezik rá. Vegyék fel a teljes összeget készpénzben, s a kilencven százalékát adják fel a Western Unionon keresztül az e-mailben megadott moszkvai vagy éppen szentpétervári címre. A fennmaradó tíz százalék az ő jutalékuk. A rendőrséget is meglepte, hogy a gyanúsítottak többsége csak a kapott összeg tizedét tartotta meg, a többit a chatszobában kapott útmutatás szerint továbbutalta.
Miután néhány ügyfél jelezte, hogy tudtán kívül valaki kisebb-nagyobb összegeket utalt számukra ismeretlen számlára, a bank feljelentést tett a rendőrségen. Az NNI az átutalásokat fogadó számlák száma alapján kilenc személyt azonosított. Ők – vallomásuk szerint – csak a chatszobákban kapott utasításokat követték, s nem tudták, hogy bűncselekményhez asszisztálnak. Az NNI gazdaságvédelmi főosztályán ezzel szemben úgy látják: a gyanúsítottaknak sejteniük kellett, hogy a számlájukra érkező pénz bűncselekményből származik. Az ő szerepük pedig éppen az volt, hogy követhetetlenné tegyék annak útját. Ezzel elkövették a gondatlan pénzmosás vétségét.
