Ahogy a koronavírus-járvány miatt bevezetett kijárási korlátozásokat több európai ország elkezdte lazítani, aktuálisabbá válik a kérdés: mikor utazhatunk majd újra, legalább Európában?
A helyzet azért nehéz, mert két tényezőt, a gazdasági és az egészségügyi kockázatokat kell közös nevezőre hozni. Az Európai Unió GDP-jének több mint tíz százalékát a turizmus adja, 27 millió munkavállaló dolgozik a szektorban, több államban pedig az idegenforgalomra épül a gazdaság jelentős része. Eközben viszont tartani kell attól, hogy kialakul a például Olaszországban és Spanyolországban már valamelyest csillapodó járvány második hulláma, amit az emberek tömeges mozgása is beindíthat.
Az óvintézkedéseket egyik ország sem egyik pillanatról a másikra oldja fel, és ez az óvatosság várható a turizmus újraindítását illetően is. Magyarországon is úgy számolnak, hogy először a belföldi turizmus kaphat némi lendületet, talán már a nyár elején. A háttérben viszont folynak egyeztetések arról is, hogy miként lehetne életet lehelni az európai üdülőövezetekbe.
Vannak optimista és pesszimista előrejelzések is, nem elképzelhetetlen, hogy július-augusztusban akár a tengerpartra is utazhatunk, de ez esetben is kérdés, hogy hányan tennék ezt szívesen. Annál is inkább, mert az utazási korlátozások feloldása csak egy lépés – ez után is előfordulhat, hogy a hazatérőket két hét karanténra kötelezik, ami igencsak megnehezítené azok dolgát, akik nem tudnak otthonról dolgozni, hiszen egy egyhetes nyaralásért senki nem szeretne három hét szabadságot feláldozni.
Igazolni a koronavírus-mentességet
Hétfőn az Európai Unió néhány tagállamának turisztikai minisztere informális videokonferenciát tartott arról, hogyan lehetne a nemzetközi turizmust a járványgörbe ellaposodását követően feléleszteni. Konkrét döntések nem születtek, de az irányelveket sikerült kijelölni. Az egyik legfontosabb megállapítás az volt, hogy csak közös uniós szabályozással lehet a határon átívelő turizmust élénkíteni, mert ha minden ország a maga útját járja, mint ahogy tették azt a kijárási korlátozások bevezetésekor, akkor az káoszt okozna.
A konferencián résztvevő országok, így például a jelentős részben a turizmusból élő Görögország, Málta és Horvátország szakminisztere egyaránt turisztikai folyosók kialakítását szorgalmazta. Ezzel létrejönne egy Európán átívelő vagy a kontinenst keresztező tranzitútvonal, amelyen bárki el tudná érni kívánt nyári úti célját.
Ez persze egyrészt nem egyszerű, másrészt kockázatos megoldás. Több ázsiai országban is előfordult, hogy a koronavírus terjedését szinte a nullára szorították le, aztán a külföldről beutazók ismét behurcolták a betegséget, és kezdődött minden szinte elölről. A fertőzés magától nem fog eltűnni, és amíg nincs vakcina, ami a becslések szerint legalább egy év, addig fennáll a veszélye, hogy a járvány megint elhatalmasodik felettünk.
Fontos különbség lenne a Covid-útlevél és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által sokat kritizált koronavírus-immunitási igazolás között az, hogy előbbin mindössze az állna, hogy a dokumentum tulajdonosa éppen nem fertőzött, utóbbi pedig azon az elgondoláson alapszik, hogy aki egyszer elkapta a betegséget, az onnantól védettséget élvez, ami a hivatalos állásfoglalás szerint tudományosan nem bizonyított.
Arra nincs viszont garancia, hogy ezt az elképzelést az összes EU-tagállam támogatni fogja. Első körben mindenki a belföldi turizmusba próbál majd életet lehelni, Sebastian Kurz osztrák kancellár a napokban már arra kérte minden honfitársát, hogy az országon belül nyaraljon, és az elsősorban nem a turizmusból élő nyugati országok bajba került szállásainak, vendéglátóhelyeinek még jól is jönne, ha az emberek otthon, és nem külföldön költenék el a pénzüket az emberek. Egy egyszerű példa: ha Horvátország irányában turisztikai folyosó jönne létre, akkor azzal sok magyar is élne, miközben ha ilyet mi nem alakítunk ki mondjuk Németország felé, akkor a Balatonon törzsvendégnek számító német turisták kiesését kevésbé lehetne pótolni itthonról.
Ugyanakkor Emmanuel Macron francia elnök a hónap elején még arról beszélt, hogy hat hónapig zárva kell tartani a schengeni övezet határait, mert így lehet csak megóvni az állampolgárokat a fertőzés újabb hullámától.
Autóval és közelre
Az emberek bizalmát az utazásban helyre kell állítani, és ez nem lesz egyszerű feladat. Olaszország és Spanyolország a több százezres megbetegedésszám miatt biztosan jelentős hátrányból indul majd, még akkor is, ha csillapodik a járvány.
A víruson mostanra túljutó Kínában egyébként a legfrissebb adatok szerint az elmúlt hetekben egy csapásra visszaállt a megelőző hónapokban zuhanó gépkocsi-kereskedelem forgalma. Ennek az oka, hogy sokkal biztonságosabbnak érzik az emberek az autós közlekedést, mint a tömegközlekedési eszközöket, legyen szó akár a hétköznapi életről, akár a kikapcsolódási célú utazásról.
A repüléssel kapcsolatban a szakma arra számít, hogy a járvány előtti forgalmat legalább egy évbe telik visszaállítani. A gépek még sokáig nem lesznek teljesen kihasználva, ami azzal járhat, hogy az árak bezuhannak. A Wizz Air mindenesetre már májusban újraindítja 16 járatát Budapestről, Athéntól Madridon át Stockholmig, de a légitársaság is arra kéri potenciális utasait, hogy indulás előtt nézzenek utána, beutazhatnak-e egyáltalán a célországba, és ott korlátozhatják-e a mozgásukat.
Az biztos, hogy új szabályok kellenek a repülőterekre, szállodákra, a strandokra, a bárokra és a turistabuszokra is. Lehet, hogy plexifalak választják majd el egymástól a napozókat, lehet, hogy a strandokon megmérik mindenki testhőjét, lehet, hogy vértesztet végeznek a repülések előtt a következő hónapokban. Ha ezekben nem sikerül egységes és főképpen hatásos intézkedéseket hozni, akkor nem hogy újfajta nyaralásunk nem lesz, hanem egy darabig semmilyen sem.
Kiemelt kép: Jaime Reina /AFP
