Ne érezd magad rosszul egy percig se, ha totyogódat nem szuperegészséges quinoa- vagy amarántkásával eteted mindennap, és akkor se, ha nem mindig teljes kiőrlésű, házi sütésű pékárut adsz neki majszolni, illetve ha a csirkebőrt is rajta hagyod a combon, amit ebédre készítesz neki. Hogy miért? Mert a túlságosan egészséges étkezéseket megsínyli gyermeked szervezete: az angol csak “muesli belt malnutrition”-nek nevezi a jelenséget, amikor a kicsik éppen a szülők extratudatosságának köszönhetően már-már alultápláltak, mert nem jutnak elég zsírhoz, szénhidráthoz és alapvető vitaminokhoz, ásványi anyagokhoz. Hogy is lehetne ez másként, ha egy gyerek állandóan a felnőtteknek kitalált táplálkozási alapelvek, netán hóbortok szerint étkezik? Eláruljuk, a legnagyobb jó szándék mellett is akadályozhatjuk a fejlődésüket – akár egészségesnek vélt étrend mellett. Zongorázzuk végig a legfőbb hibalehetőségeket!
Kép forrása: Thinkstock
Csak zöldség?
Nem ritka, hogy a szoptatás befejeztével, a hozzátáplálás során túlsúlyba kerülnek a zöldségek és a gyümölcsök a kicsi étrendjében, ám ezzel sajnos nemegyszer melléfognak az anyukák. Egy brit táplálkozástudományi szakember, Jackie Stordy például egy kutatása során azzal szembesült, hogy a három hónapos és egyéves kor közötti gyerekek gyakorlatilag “éheznek”, mert az édesanyák 80 százaléka a zöldség- és gyümölcspépek és -pürék, illetve az alacsony zsírtartalmú joghurtok világában képzeli el az ideális étkezést, kiszorítva ezzel a többi, klasszikusnak mondható alapanyagot. De mit takar itt az “éhezés”? Azt, hogy a szülők abban a hitben kanalazzák a kicsik szájába a felsoroltakat, hogy nekik éppen erre van szükségük egyéves koruk előtt. A valóság azonban másképp fest.
“Habár a felnőttek esetében nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy érdemes a rostbevitelre helyezni a hangsúlyt az étkezések során, ugyanezt a bölcsességet kár a gyerekeknél szem előtt tartani. A túl sok rost ugyanis idő előtt eltelítheti őket, azaz már akkor jóllakottnak érzik magukat, amikor még nem is ettek eleget. Ezzel nem csak az a gond, hogy nem jutnak hozzá a növekedéshez szükséges kalóriamennyiséghez, de még a vas és a kalcium felszívódása is nehézkessé válhat. Ördögi az összefüggés, ugye? Ha kevés a rost, jön az anyukák rémálma, a székrekedéses küzdelmek, ha viszont túlzásokba esünk, számolnunk kell az anémiával (vérszegénységgel), mellette pedig a puffadásos panaszokkal” – magyarázza Bajor Zsuzsanna dietetikus, aki felhívja a figyelmet arra is, hogy nem kell félni a rostoktól, odafigyeléssel viszont testtömeg-kilogrammonként maximum 0,5 g mennyiséget kell biztosítani belőlük. Ez megfelel nagyjából két alma, 20 dkg sárgarépa vagy két-három evőkanál zabpehely rostmennyiségének.
