Szegény keleti rokonok az EU-ban

Az európai régiók közti fejlődési eltérések eddig sem voltak ismeretlenek, azonban a korábbi különbségek eltörpülnek azoktól, amelyek az új tagállamok csatlakozásakor kerültek napvilágra. A 2002-es adatokra épülő Eurostat-jelentés azonban feketén-fehéren megmutatta, hogy az újonnan csatlakozó országok régiói csak sereghajtók lehetnek az Európai Unióban.

A tíz dobogós régió mindegyike régi uniós tagállamban található, azok közül is a fejlettebb, központi országokban. A belső-londoni régió 66 ezer eurós GDP-jével szemben a lubelskie-i régió 6,7 ezres GDP-je áll.

Az új tagországok régiói közül egyedül a prágai régiónak sikerült bekerülni az elitklubba, amelynek minden tagja legalább az uniós átlag-GDP 125 százalékával rendelkezik: Prága GDP-je 153 százaléka az uniós átlagnak.

Vezetők és sereghajtók

Az egy főre jutó GDP alapján Belső-London volt 2002-ben az EU leggazdagabb régiója az uniós átlag 315 százalékával. Brüsszel Főváros Régió 235 százalékkal a második, Luxemburg Nagyhercegség pedig 213 százalékkal a harmadik.

Gondok középen A Közép-Magyarországi Régió  elmaradottsága annak köszönhető, hogy a régió nemcsak a fővárost, hanem teljes Pest megyét is magában foglalja. Ez a régió Közép-Európa legnagyobb monocentrikus népességi-, termelési- és szellemi központja. Habár a budapesti agglomeráció (a Közép-Magyarországi Régió magterülete) mindössze az ország területének 2,7 százaléka, itt lakik a lakosság negyede, és itt termelődik a hazai GDP 40 százaléka. Mivel a terület GDP-je meghaladja az uniós átlag 75 százalékát, a társág nem részesülhet a Strukturális Alapok támogatásaiból, egyedül a Kohéziós Alap forrásaira számíthat – központi projekteken keresztül. Mivel azonban Pest megyében is jelentős eltérések vannak a különböző területek között, Budapest és a régió többi települése ellenérdekeltté váltak. Ugyanis, amennyiben e területek elszakadnának Budapesttől, pályázhatnának uniós forrásokra. Azonban Budapest így még több támogatástól esne el. A főváros most azért lobbizik, hogy a strukturális alapok támogatásait ezentúl nagyvárosi projektekre is igénybe lehessen venni.

A 125 százalékos szintet 37 régió lépte át, a legtöbben, heten-heten Olaszországból és Nagy-Britanniából. A top tízben van még Hamburg, Ile de France, Bécs, Berkshire-Buckinghamshire, Bolzano autonóm tartomány, Stockholm és Felső-Bajorország.

Az utolsó öt helyet egytől-egyig lengyel NUTS-2-es statisztikai régiók bérelték ki. A legszegényebb uniós térség Lubelskie, ahol az egy főre eső vásárlóerő-paritáson mért GDP mindössze 32 százaléka az uniós átlagnak. Az utolsó tíz régió között hat lengyel, két magyar, egy szlovák van, továbbá Lettország, amely egyetlen statisztikai-tervezési régiót alkot.

Az unió 254 régiója közül 2002-ben 64 volt a 75 százalékos szint alatt, ami a strukturális alapokra való jogosultság referenciaértéke. Köztük 16 volt Lengyelországban, hét Csehországban, hat-hat Németországban és Magyarországon, öt Görögországban, négy-négy Franciaországban, Olaszországban és Portugáliában, három-három Spanyolországban és Szlovákiában, 1-1 Belgiumban, Nagy-Britanniában, Észtországban, Lettországban, Litvániában és Máltán.

Az Eurostat azonban emlékeztet arra, hogy az ingázók jelentős mértékben alakíthatják egy-egy régió fejlettségi adatait. A vidékről bejáró ingázók olyan szintre tornázhatják fel a térségek termelését, amelyre az ott lakó munkaképes korúak képtelenek lennének. Másfelől az ingázók lakhelyéül szolgáló régiók GDP-jét a statisztikai adatok éppen ezért nem tükrözik reálisan.

Magyar helyzet

Magyarország vásárlóerő-paritáson mért egy főre eső GDP-je 2002-ben mindössze az uniós átlag 58,6 százalékát érte el. E szám mögött azonban nagy regionális különbségek rajzolódnak ki. A legfejlettebb magyar régió, a Budapestet is magában foglaló Közép-Magyarország 2002-ben mindössze 4 százalékkal maradt el az uniós fejlettségi átlagtól. A második legtehetősebb térség, Nyugat-Dunántúl már csak az uniós átlag 61 százaléka közelében állt, míg a többi régió közül egyedül Közép- Dunántúl érte el az uniós átlagos GDP 50 százalékát (51,8 százalék). A fejlettségi sorrendben negyedik Dél-Dunántúl 42,8 százalékon állt az EU-25-ök átlagához képest, megelőzve Dél-Alföldet (40,4 százalék). A két legszegényebb magyar régió Észak-Magyarország (37,3 százalék) és az Észak-Alföld (37,7 százalék) az uniós fejlettségi listán is a sereghajtók közé tartozik: a tíz legalacsonyabb GDP-vel rendelkező uniós régiók között tartják nyílván őket. (Észak-Magyarország hátulról a hatodik, az Észak-Alföld pedig hátulról a nyolcadik).