Olykor szeretjük azt hinni, a vízilabda, a kajak-kenu az egész világot izgalomban tartó sportág, ám ez messze áll a valóságtól. Az olimpiai aranyérmeknek persze nagyon örülünk, de igazából rajtunk és néhány országon kívül igazán senkit nem érdekel, mi történik a medencében vagy a sík- és/vagy vadvizeken.
Mondhatni hasonló a helyzet a krikettel, de azért mégsem: a volt brit gyarmatokon hagyományosan népszerű sportágat tíz-tizenkét országon kívül senki nem veszi (nem veheti) komolyan.
A sportágnak a legóvatosabb becslések szerint is több mint egymilliárd követője van – leginkább Indiában, Pakisztánban, Ausztráliában és Angliában –, sőt egy kutatás szerint a krikettet 300 millió 16 éven felüli űzi aktívan. A számok nem hazudnak: a labdarúgás után a krikett a világ második legnépszerűbb sportága, és az előrejelzések szerint a népszerűsége a következő években csak növekedni fog.
Hogy is működik ez az egész?
De akkor hol vagyunk mi a térképről? Hol van Európa, de még inkább, hol van a majd minden sportpiacon főszereplő Egyesült Államok? A jó hír, hogy az USA-ban már megmozdult valami: megérezték, mekkora lehetőség, mekkora pénz van a történetben, így hozzánk is közelebb hozhatják a krikettet.
A rossz hír viszont az, hogy ha még sikerül is a legnagyobb nyugati tévés piacokon értékesíteni a terméket, a sportág szabályai és felépítése miatt az nehezen tud versenyezni a gyorsaságra, fizikumra és a látványra épülő sportágakkal.
Testidegen sportág – már akinek
A labdarúgáshoz, vagy a kosárlabdához képest a krikett a külső szemlélő számára végletekig elnyújtott, lassú, statikus sportnak tűnhet. Aki ezt gondolja, nem jár messze a valóságtól: hagyományos formájában egy mérkőzés akár öt napig is eltarthat.
A sportágnak ma már létezik korlátozott dobásszámú, egy nap alatt garantáltan befejeződő fajtája is – éppen most, május 30. és július 14. között rendezik a világbajnokságot, Angliában. De még ezek a meccsek is sokszor hat-nyolc órát tesznek ki, ezért 2003-ban bedobták a legújabb és egyre népszerűbb Twenty20 formátumot, ahol a mérkőzés maximum három óra hosszúságú.
Talán ennek is köszönhetően Európában és Észak-Amerikában lassanként népszerűbb lett a sportág, amely a következő néhány évben végleg áttörheti az „üvegplafont”. Ebben persze jelentős szerepe lehet a Közel-Keletről bevándorolt vagy elmenekült tömegeknek, akik hozták magukkal a krikettet is. Németországban az elmúlt időszakban nagyot ugrott a sportot aktívan művelők száma.
A magot tehát elszórták, a játék egyre több nézőt, velük együtt több szponzort és pénzt vonz majd nyugaton is – már ha a sportág vezetői okosan kihasználják a lehetőségeket.
A pénz minden
A legnagyobb piacokon a szupersztárok ugyanúgy őrült pénzeket akasztanak le, mint a legjobb kosarasok és focisták. Nem csoda: a legnagyobb ligákat több százmillióan, a világbajnokságokat több mint kétmilliárdan követik világszerte. A most futó, 2019-es tornára hárommillió jegyigénylés érkezett, a többsége az India-Pakisztán szuperrangadóra, amit az Old Traffordon rendeznek majd.
Ha minden az előrejelzések szerint alakul, úgy a krikett közvetítési jogai kétmilliárd dollárt érnek majd 2021-re. A nagy vállalatok, sőt az elit márkák – mint a Rolex, a Hublot, az Omega – sorban állnak, hogy reklámozhassanak egy világbajnokság vagy éppen a legnagyobb és legfontosabb bajnokság, az Indian Premier League (IPL) mérkőzései alatt.
A krikett szűz terület. A sport nagyon népszerű az indiaiak között, akik az egész világon ott vannak, és hajlandóak is vásárolni. A cél, hogy mi formáljuk a jövő ügyfeleit
– mondta a Hublot vezére, Ricardo Guadalupe.
Ez az, amit az amerikaiak is észrevehettek, és ez az, amiért érdemes lehet invesztálniuk a sportba. Ha Amerika helyet kap az asztalnál India, Pakisztán, Ausztrália és Anglia mellett, akkor megnyílhat nem csak Nyugat-Európa, de az egész világ előtt a kapu.
Kiemelt: Laurence Griffiths/Getty Images
