Makrogazdasági szakemberek képesek kiszámolni, mennyivel csökkentik a GDP-t az alkalmankénti hosszú hétvégék vagy a sztrájkok miatt kiesett munkaórák, esetleg a munkahelyi internetezésre fordított idő. Nem kell azonban gazdasági szakembernek lenni ahhoz, hogy belássuk: felesleges űrlapok töltögetésével és adóbevallások elkészítésével is messze több időt töltünk, mint amennyi egészséges.
Nemzetközi statisztikák szerint a vállalkozások idehaza az EU-s átlaghoz képest erőforrásaik lényegesen nagyobb hányadát kénytelenek a főként adóval kapcsolatos adminisztrációs feladatokra fordítani. Az egyszerűsítést, az adminisztratív terhek csökkentését illetően azonban vajmi kevés konkrét előrelépés érzékelhető, noha erre EU-s irányelv is kötelezné az államot.
Béklyó papírból
Arra vonatkozólag, hogy a hazai vállalkozások adózással és egyéb nyilvántartásokkal, adatszolgáltatásokkal kapcsolatos adminisztratív terhei mekkorák, többféle szakértői összehasonlítás is létezik. A Világbank és a PricewaterhouseCoopers tanácsadócég Doing Business című kiadványa szerint egy átlagos vállalkozás Magyarországon 24-féle adót fizet, s az adózással kapcsolatos teendőkkel évente átlag 340 órát tölt el (lásd táblázatunkat). Egyetlen vigaszunk, hogy közvetlen szomszédaink nálunk is többet.
Egy másik, tavaly decemberben készült tanulmány megállapítása némileg derűlátóbb: mikro- és kisvállalkozás körére csupán 262 munkaórás értéket állapít meg. A szerzők, dr. Szerb László és dr. Ulbert József, a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaság-tudományi Karának kutatói forintosítottak is: az adózással kapcsolatos feladatokra a kis cégek közvetve és közvetetten átlagosan 351 ezer forintot, vagyis az éves árbevétel csaknem két százalékát költik el.
A cégméret növekedésével bonyolultabbak a bevallások. A felmérés egyik fő megállapítása az, hogy az adózással kapcsolatos adminisztratív terhek nem a legkisebb cégeket, hanem az ennél némileg nagyobbakat, a legnagyobb növekedési potenciálú kkv-kat sújtják leginkább.
Valami mozdul?
Erdős Gabriella, a PricewaterhouseCoopers Magyarország adópartnere szerint a külföldi befektetőknél az adminisztrációs terhek mértékével szemben többet nyom a latban az adók mértéke, az elérhető kedvezmények és az ország általános imázsa . Például a sokat emlegetett Szlovákiában az adóterhek összességében csak enyhén alacsonyabbak a hazai mértéknél, viszont az ottani egykulcsos adótételek jól „marketingelhetők”, és azt is feledtetik, hogy a cégeket sújtó adminisztratív terhek Szlovákiában például összességében magasabbak, mint idehaza.
A PricewaterhouseCoopers felmérései szerint a hazai adminisztrációs terhek régiós összehasonlításban egyáltalán nem számítanak magasnak, statisztikáik szerint az utóbbi egy-két évben csökkentek is. Emellett például cégadminisztrációs ügyben volt érdemi előrelépés: ilyen a cégbejegyzés, amit idén már napokon belül el lehet intézni – a korábbi 60 napos procedúrával szemben.
Ezzel együtt a szakértő is egyetért azzal, hogy még sokat lehet tenni az adózás egyszerűsítése érdekében. Leginkább a kis adók eltörlésére lenne szükség, amelyek a belőlük származó bevételhez képest aránytalanul sok adminisztrációs terhet rónak a vállalkozásokra.
Emellett folytatni kell a különböző állami adóhatóságok adatbázisainak egységesítését, vagyis az APEH, a társadalombiztosítás és a földhivatal adatbázisainak „összefésülését”. Ezzel egyrészt elkerülhető lenne, hogy az adózónak ugyanazt az adatot több helyre is jelentenie kelljen, másfelől nehezebb lesz az adózás elkerülése is.
Szintén célszerűnek tartaná a szakértő, ha az APEH finomítaná ellenőrzési módszereit, más-más módszertant követne kkv-k, illetve multinacionális vállalkozások esetében – az elhúzódó adóellenőrzések ugyanis szintén igen sok időt, pénzt és energiát igényelnek a cégektől.
A kis adók eltörlésében és összevonásában látja a legtöbb tartalékot Vámosi-Nagy Szabolcs, az Ernst&Young Magyarország adószakértője, korábban az APEH elnökhelyettese. Ezzel együtt úgy véli, hogy a helyzet e téren idehaza cseppet sem olyan rossz, mint azt általában gondolják. „Egy német vállalkozás boldog lenne, ha csak annyi adóadminisztrációs kötelezettsége lenne, mint egy magyarnak” – mondja.
A bevallásokban pótlólagosan kért kiegészítő adatok egy része statisztikai célokat szolgál, másik részét az adóellenőrzésekre való kiválasztáshoz használja fel az APEH. Vámosi-Nagy Szabolcs véleménye szerint minél fejlettebb egy gazdaság, annál cizelláltabb az adórendszere is, és ez automatikusan leképeződik a bevallások terjedelmében és bonyolultságában.
Ha konzekvens lenne
Már az is javítaná az adóadminisztrációs terhek által legjobban sújtott mikro- és kisvállalkozások helyzetét, ha az adókkal kapcsolatos jogszabályok stabilitást mutatnának, vagyis nem változnának akár egy éven belül többször is – állítja Tóth István János, a közgazdaság-tudományi intézet tudományos főmunkatársa, a GVI ügyvezető igazgatója. Sokszor hiányzik a szükséges transzparencia is.
Ez nemcsak abban nyilvánul meg, hogy a minisztériumi portálokon meglehetősen nehéz hozzájutni az éppen aktuális jogszabályi előírásokhoz, hanem például abban is, hogy bizonyos előírások (például a vendéglátó cégektől elvárt higiéniai előírások) nemigen hozzáférhetők, ami alapjaiban nehezíti meg a jogkövető magatartást, s tág teret nyit a korrupciónak.
A kutató szerint az államnak sokkal jobban ki kellene használnia az informatika által kínált lehetőségeket a kisvállalkozások érdekében: például, hogy azoknak ne drágán, piaci szolgáltatóktól kelljen hozzájutniuk olyan nyilvános cégadatokhoz, amelyeket a vállalkozások hivatalosan évente közzétesznek, s amelyek így szerinte közjószágot képeznek. Ezek nélkül ugyanis a kis cégek nem tudják kiszűrni, hogy kik azok a partnerek, akikkel nem szabad üzletet kötni.
Kormányátalakítás miatt zárva?
Az adózás és általában a céges adminisztráció egyszerűsítésére az utóbbi években több programot is indított a kormányzat. Ilyen volt például a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium által 2006 őszén bejelentett „Üzletre hangolva” nevű program is. Indulásakor a minisztérium azt az európai tanácsi irányelvet (Better Regulation) tűzte zászlajára, amely 2012-ig a vállalkozásokat terhelő adminisztrációs költségek 25 százalékkal való leszorítását célozza.
Az adminisztratív költségek az említett EU-irányelv megalapozásához készített tanulmány szerint Magyarországon a GDP 6,8 százalékára tehetők, szemben az EU 25 tagországának 3,5 százalékos átlagával. Vagyis a 25 százalékos csökkentés önmagában 2,6 százalékkal növelné az ország GDP-jét 2025-ig.
Az „Üzletre hangolva” program keretében 2007-ben jelentős előrelépés történt tavaly ősztől a cégalapítás, illetve a cégeljárások egyszerűbbé tétele érdekében (kft.-k, rt.-k tőkeminimumának csökkentése, cégbejegyzés gyorsítása). Ez év elejétől pedig a kötelező könyvvizsgálat értékhatárának emelése, az adóhatósággal való elektronikus ügyintézés könnyítése. A program újabb, az idei lépéseket előkészítő kutatása elkészült ugyan, de konkrét lépésekről nem hallani – vélhetőleg a kormánykoalíció szakadásával kapcsolatos átalakítások miatt.
fej
– Egyszerűsítési javaslatok – és az ellenérdek
– A munkáltatói és munkavállalói járulékok összevonása – Félelem a nem fizető cégektől
– Egyszámla-rendszer az adókra
– A kereskedelmi banki lobbi érdekelt a sok különutalás fenntartásában, az adatvédelmi törvény pedig gátat szab az adó- és járulék-adatbázisok összefésülésének
– Eva és ekho eltörlése
– Félelem a szürkegazdasághoz történő visszatéréstől és az értelmiségi elit ellenlobbijától
– 50 kisadó helyett 30
– Nyilvánvaló lenne az elbocsátási kényszer az állami szférában
Hasonlóan félárbocon leng a kormányzat által tavaly létrehozott, a témában szintén illetékes Gazdasági Versenyképességi Kerekasztal zászlaja is. Ez a konzultatív, szakmai műhely az ország fejlődése szempontjából kulcsfontosságú témákban próbál szakmai konszenzust elérni.
A kerekasztal egyik témája az adórendszer. Átalakításával külön munkacsoportja foglalkozott. Az adóügyi munkacsoport vezetője, Zara László (a Magyar Adótanácsadók és Könyvviteli Szolgáltatók Országos Egyesületének elnöke) elmondta: a kerekasztal által tavaly decemberben elfogadott, az adó- és járulékrendszer célszerű átalakításáról szóló javaslatcsomag a vállalkozások adminisztratív terheinek jelentős csökkentését javasolja – főként a vállalkozások 95 százalékát kitevő (félmillió vállalkozást, illetve főállású egyéni vállalkozót s további 300 ezer kiegészítő tevékenységű vállalkozót magában foglaló) mikrovállalkozói kör tekintetében.
Fő javaslatuk az volt, hogy a mikrovállalkozások körében vezessék be az adószemléletű könyvelést – vagyis a társasági adó bevallásához készített pénzforgalmi beszámolón túl ne kelljen külön egy másik beszámolót készíteni a cégbírósági közzététel számára is. Zara László úgy tudja, a javaslatot a kormányzat is megfontolandónak vélte, legalábbis annyiban, hogy a Pénzügyminisztériumban készülőben van egy ilyen témájú előterjesztés.
A szakértő ezzel együtt úgy látja, hogy a hatóságok szemlélete lassan változik, nem számít gyors előrelépésre, amíg az állam nem tudja legfelső szinten koordinálni és korlátok közé szorítani az egyes minisztériumok információigényét. Jelenleg ugyanis az APEH számos, az adóbevallások részeként „lekérdezett” adatot nem saját használatára, hanem különböző állami intézmények megrendelésére kér be az adóalanyoktól. Viszont mindeddig csak a KSH volt hajlandó elárulni, hogy mely adatra milyen célból van szüksége…
Pandúrból oktató
A minisztériumok összehangolatlan információigénye és az „állam az államban” módjára viselkedő államháztartási alrendszerek mellett az adózás egyszerűsítésében sokak szerint kifejezetten ellenérdekeltek azok a minisztériumi és az adóhatóságnál dolgozó hivatalnokok, akik részt vesznek az egyes adótörvények kidolgozásában, majd nem kevés „mellékest” tesznek zsebre abból, hogy különböző képzési kurzusokon megmagyarázzák, értelmezik az amúgy igen nehezen érthető paragrafusokat a számvitellel és adózással foglalkozó gyakorlati szakemberek számára.
Zara László szerint nem szerencsés, hogy ugyanazok oktatják a törvényt, mint akik előkészítik, főként, ha ez számukra sokszor kőkemény üzlet. „Egyes előadók megsértődnek, ha egy másfél órás előadásért csak 80 ezer forintot kapnak” – mondja. Ezt ő bizonyos mértékig korrupciónak tartja, hiszen egyértelmű, hogy számos intézmény azért hívja meg előadónak az adott hivatalnokot, hogy ezzel befolyást gyakoroljon egy adott adózási témával kapcsolatos hatósági jogértelmezésre.
Ott a gond, hogy nincs tiltva a jogszabály-előkészítők oktatási tevékenysége, sőt lényegében ez az egyetlen mellékkereseti lehetőségük, amit a törvény megenged. Megoldás lehetne például az, ha maga az APEH hozna létre egy oktatási intézményt, és szakemberei átlátható módon, annak keretében oktatnák az ismereteket.
Amire a legtöbben fújnak
„Mikulás-csomagnak” nevezte Veres János pénzügyminiszter azokat a decemberben bejelentett változásokat, amelyeket az APEH-nál felállított, „bevallás-korszerűsítési fórum” nevű, az érdekelt civil szervezeteket is „becsatornázó” munkacsoport dolgozott ki. Ezek a kormányzat képviselője szerint az adóbevallások jelentős egyszerűsítését célozták. A bejelentések szerint a 2007-ben használt 59-féle adóbevallás száma 2008-ban 23 típusú adóbevallásra és 10-féle adatszolgáltatásra csökkent, a bevallások összesen 1010 sorral karcsúsodtak, s a korábbiaknál modernebb elektronikus bevalláskitöltési-ellenőrzési szoftvert vezettek be. A hatóság ígérete szerint az egyszerűsítést célzó munka idén folytatódik. Zara László (akit az említett munkacsoport vezetőjének kértek fel) ugyanakkor rámutatott, hogy e keretek között csak a törvénymódosítást nem igénylő változásokat lehet elérni, konkrétan leginkább az informatika által kínált lehetőségek jobb kihasználását.
Nos, a fenti „Mikulás-csomag” – a látható jó szándék ellenére – nem igazán „jött át” a vállalkozások számvitelével és adózásával foglalkozó szakemberek számára. Az Üzlet & Siker mini közvélemény-kutatása szerint egyetlen könyvelő sem érzi úgy, hogy munkája egyszerűbb lenne a tavalyinál.
Az adózással kapcsolatos adminisztratív terhek növekedését tapasztalta az utóbbi években Sándor Zsolt, a számviteli szolgáltatással foglalkozó HeziHold Kft. szakmai igazgatója is. Mint mondja, az elektronikus adóbevallások lehetőségének bevezetése és fokozatos kiterjesztése ugyan üdvözlendő, de az átállással párhuzamosan a terhek nem feltétlenül csökkennek, sőt! A munkáltatással összefüggő adatszolgáltatás terén például a 2006-os átállás egyben azt is jelentette, hogy a cégeknek jóval több adatot kell bevallaniuk a bérekkel és járulékokkal kapcsolatban, ráadásul a korábbinál gyakrabban, havi rendszerességgel, ez pedig jelentős többletadminisztrációt jelent – nem beszélve arról, hogy a nyomtatványokat gyakran változtatja az adóhatóság, sokszor a bevallási határidőhöz közeli időpontban. Nagy hiányosságnak tartja továbbá, hogy az adóhatóság nem fordít kellő erőforrásokat az adózók megfelelő tájékoztatására egyértelmű, közérthető állásfoglalások, iránymutatások kiadásával.
Az informatika által nyújtott lehetőségek jobb kihasználását említi Kőrösi György, a könyveléssel, bérszámfejtéssel és adótanácsadással foglalkozó HLB Klient Kft. ügyvezető igazgatója; ő főként emiatt érzi úgy, hogy az utóbbi öt évben az adóbevallásokkal kapcsolatos feladatok teljesítése valamelyest könnyebbé vált. „Főleg az előnyös, hogy az adófolyószámlák egyenlege online lekérdezhetővé, így egyszerűen és gyorsan ellenőrizhetővé vált” – mondja. Hátrány viszont, hogy a bevallásokat sokszor csak döcögve, órák alatt lehet benyújtani az elektronikus ügyfélkapun keresztül. Az sem nagyon érthető, hogy miért tart sokszor olyan sokáig az adószámlák között kérelmezett átvezetések teljesítése. Emiatt – noha az adózónak az egyik adónemből túlfizetése van, a másik adónemből fennálló tartozását az adóhivatal inkasszóval hajtja be – Kőrösi György tapasztalatai szerint a leggyakoribb adóbevallások az utóbbi években többnyire inkább hosszabbak és bonyolultabbak lettek: például a minimálisan elvárt társasági adóval kapcsolatos rendelkezések is több oldallal növelték a társaságiadó-bevallás terjedelmét.
Leginkább időrablónak a Magyar Nemzeti Bank felé havonta teljesítendő jelentési kötelezettséget jelölte meg a szakember, aki szerint már az is sokat segítene, ha a cégek év elején nyilatkozhatnának azokról az adókról, amelyek fizetése az év során várhatóan nem érinti majd őket – így ugyanis el lehetne tekinteni a „nullás” bevallások beküldésétől és feldolgozásától. A cég külföldi tulajdonosi háttérrel működő ügyfelei főként a túl sokféle adó miatt panaszkodnak, de soknak tartják a természetbeni juttatásokkal, a telefonköltségekkel, illetve a külföldi kiküldetések elszámolásával kapcsolatos adminisztrációs és adóterheket is, míg a szolidaritási adót némelyikük egyenesen igazságtalannak tartja. Szintén szokatlan a külföldiek számára a december 20-ai feltöltési kötelezettség, amelynek szinte csak úgy lehet jól megfelelni, vagyis biztosan elkerülni az ehhez kapcsolódó bírságot, ha az ügyfelek túlfizetik várható adókötelezettségüket.
Heiszler Istvánné, az autókereskedelemmel foglalkozó, kakasdi középvállalkozás, a Hilcz és Fia Kft. főkönyvelője szerint a működő vállalatirányítási rendszer ugyan nagyon sok terhet levesz a vállukról, ezzel együtt az utóbbi 4–5 évben tényleg érezhetően nőttek a cég adminisztrációs terhei. Egyetért azzal, hogy a december 20-ai adófeltöltési kötelezettség megérett az átalakításra, hiszen az év vége előtt tényleg nem lehet megbecsülni a cég tényleges eredményét. Felvetette még, hogy két éve lényegesen bonyolultabbá vált a munkálatatói szja-bevallások elkészítése. Ezért náluk a dolgozók önbevallók, de a cég mindenkinek segít a bevallás elkészítésében. Nem érthető, hogy a korábbi működő rendszert miért kellett irreálisan megnehezíteni.
Karácsonyné Sáska Szilvia, a kilincsek forgalmazásával foglalkozó dunaharaszti kisvállalkozás, a Genesis Hungary Kft. pénzügyi vezetője szerint nagyon sok időt lehetne megtakarítani azzal, ha a hatóságok adatbázisai összefutnának, és nem kellene például a béradatokat az APEH-nek és a Tb-nek külön-külön is megküldeni, vagy ha nem kellene az éves beszámoló adatait más-más logika szerint kiszámolni és elküldeni az APEH-nek és a cégbíróságnak is. Furcsaságként említi, hogy a környezetvédelmi termékdíjat a VPOP-nak és a koordináló szervezetnek egyaránt be kell vallani, noha utóbbi szintén a VPOP-nak jelenti ezeket. Összességében a cég méretéhez képest az adminisztrációs kötelezettségeket „éppen csak” teljesíthetőnek érzi.
