Úgy látszik ide, a mi nagypályásnak gondolt, de nemzetközi megmérettetésben bizonyítottan kispályás focinkba tényleg senki se jó – ez volt első érzésünk egyike, amikor Bódog Tamást telefonon keresztül kirúgta a Diósgyőr vezetése. (Mondjuk már a menesztés módja is beszédes, mondjuk úgy, nem európai.)
Nem arról van szó, hogy a borsodi szakvezető Zinedine Zidane, José Mourinho, Pep Guardiola, Massimo Allegri, Antonio Conte és Jürgen Klopp tökéletes elegye lenne, mégis sokan nagy reményeket fűztek a munkásságához.
Bódog ugyanis 15 évet futballozott Németországban, a Mainz, az RB Leipzig és a Bröndby (no meg a Videoton) másodedzőjeként dolgozott, Jürgen Klopp mellett szívta magába a német mentalitást, tanulta a szakmát, a profizmust, szóval
Ami egyúttal azt is jelenti, hogy nehezen találni olyan 40 és 80 év közötti, hazánkban, vagy külföldön pallérozódó magyar futballedzőt, aki még ne bukott volna meg legalább egyszer az NB I-ben. Ami annak tükrében különösen fájó, hogy két évtizede cserélte le a Testnevelési Egyetem átfogó, négy éves szakedzői képzését Mezey György és az MLSZ a sokak által kritizált UEFA pro-, A, B-licencre, ahol több mint százan szereztek már pro licencet, de e két évtized termékeként égen földön nem látunk olyan szakembert, aki nemzetközi szinten is értékelhető eredményt ért volna el, netán meg tudta volna, vagy meg tudná állítani klubfutballunk lejtmenetét.
Bódog Tamás menesztése kapcsán összeszedtük a kevéske dicsőség mellett kudarcokat is gyűjtő trénereket. (A gyűjtésben elsősorban azon klubok edzői szerepelnek, amelyek az elmúlt tíz évben szerepeltek a nemzetközi porondon.)
+65-ös korosztály:
Az immár nyugdíjas korú korábbi sikeres edzők csoportjánál több okból is árnyaltabb a kép. Ők azok, akik
- az elmúlt két-három évtizedet tekintve megvan az ő felelősségük is,
- de még a Tetsnevelési Egyetemen végeztek, Mezey györgytől és az MLSZ-től érdemeik elismerése mellett kaptak továbbképzés nélkül pro licencet,
- viszont korukból fakadóan most már nem ők azok, akiktől a megváltást várnánk,
- sőt, utólag végignézve, ők azok, akik még kifejezetten eredményes pályafutást tudhatnak maguk mögött.
A bajnoki és kupaaranyakat szerző Garami Józsefnek még az is sikerült, hogy komolyabb kudarc nélkül búcsúzzon, míg Gellei Imre tisztességes eredménysorát leginkább a válogatottal elért 34.8 százalékos győzelmi ráta rontja el. Mezey György kétszer volt kapitány, az ő nevéhez fűződik a mexikói 0–6, a 2000-es években pedig a Vasastól és az Újpesttől is idő előtt távozott, míg a Videotonnál a klubtörténelem első bajnoki címe ellenére sem hosszabbítottak vele szerződést. Az UEFA-edzőképzés kitalálója, majd feje volt, de talán túl sokáig dolgozott a magyar futballban, így több a keserű emlék vele kapcsolatban, igazán megosztó személyiség lett.
Csank János mesteredző a Váccal és az FTC-vel is magyar bajnok volt, de nevéhez örökre hozzátapad a jugoszlávok elleni 1–12, míg 2008 tavaszán az NB II-ben senyvedő FTC-nél köszönték meg a munkáját.
Csankhoz hasonlóan Egervári Sándor nevéhez is fűződik súlyos vereség. Noha egy ideig kifejezetten biztatóan szerepelt vele a válogatott – egyetlen ciki zakót sem szenvedtünk el –, a vége cudar lett. Az észtek elleni 5–1 előtt ugyanis 3–0-ra kapott ki a csapat Bukarestben, úgy hogy esélye sem volt a jobb eredményre, majd Amszterdamban nyertek 8–1-re a hollandok, ami már a szakember búcsúját jelentette. Pedig Egervári bajnok volt az MTK-val és a Dunaferrel, ő volt az edzője az U20-as vb-n bronzérmes utánpótlás-válogatottnak, az idő múlásával azonban az ő szobra is tele lett repedésekkel. A válogatott előtt Győrből küldték el, és bár a szakember tagadja, többen is azt állítják, egy papírlapra rajzolt pénisszel köszönt el a klubtól, mondván ezt jelenti a szakma Győrben. Búcsúzóul még fél évet edzősködött Diósgyőrben, 42 pontból 18-at szerezve a gárdával, de nem kívánta folytatni a munkát.
A súlyos betegségből lábadozó Mészöly Kálmánnál hasonló a helyzet, mint Mezey György esetében, hiszen az 1982-es vb-re ő vezette ki a válogatottat, az 1992-es, illetve az 1996-os vb-kvalifikáció viszont már neki se jött össze, és Sport TV-ben tett emlékezetes nyilatkozata miatt is leírták sokan.
A világhírű kölni főiskolán edzői diplomát szerző, 2011 júliusában elhunyt Bicskei Bertalan idén nyáron lenne 74 éves, vele nyert 1984-ben ifjúsági Eb-t a válogatott, sikeres volt külföldön is, itthon meg kétszer lehetett kapitány. Három selejtezősorozat idején ült a kispadon, vele éppen az 1990-es és 2002-es vb-ről, illetve a 2000-es Eb-ről maradt le a válogatott. 2006-ban mindössze egy meccsen ült az Újpest kispadján, miután a gárda érthetetlen, 0–4-es vereséget szenvedett a liechtensteini Vaduz ellen. Utána volt még a magyar edzőképzés vezetője, valamint Libéria szövetségi kapitánya.
55–65 éves korosztály:
Bozsik Péter gyakorlatilag bármit tehet, örökre a Máltán elszenvedett 2–1-es vereséggel fogják azonosítani, ahogyan Várhidi Péter is csak addig volt igazán kiváló edző, amíg szakértőként dolgozott, s nem lett felnőttkapitány. Várhidi a válogatottal ugyan eredményesen kezdett, utolsó négy meccsén azonban csak 1 pontot szerzett – vele Kisinyovban kaptunk ki 3–0-ra Moldovától –, így Erwin Koemanra cserélték. Azóta inkább mindketten a televízióban szakértőként osztják az észt, miközben alacsonyabb szintű csapatoknál edzősködnek.
Bozsik pályaedzője volt Détári Lajos, aki rengeteg helyen megfordult, egyetlen élcsapatnál, az FTC-nél dolgozott (itthon): 2011 augusztusában Prukner Lászlót váltotta, az idény végén csak 11. lett a Fradi, majd 2012 augusztusában a negyedik fordulóban az első vereség után távozni kényszerült.
Prukner László renoméján a ferencvárosi időszak hagyott komoly nyomot, míg Supka Attila hiába volt kétszer is bajnok a DVSC-vel, a szlovén Rabotnicski elleni 1–4-es kudarc (egyben távozás) elég kellemetlen, s egyéb sikerek mellett a Honvédnál, Pécsen és Zalaegerszegen is idő előtt hagyta el a kispadot.
A listáról két szakember megítélése is rendkívül vegyes. Szentes Lázárról tartjuk, hogy az egyik legfelkészültebb edző, vele érte meg a tavaszt a nemzetközi porondon a DVSC, viszont a játékosokkal, újságírókkal való kommunikációja nem segítette az elfogadását. Tornyi Barnabás még nála is rapszodikusabb érzelmeket vált ki az emberekből, külföldön sikeres volt, itthon nem jött össze a nagy áttörés. Viszont úttörő volt a személyes szponzoráció terén, aki látta, nem felejti el a Bravotel felirattal díszített ingjeit.
Sisa Tibor és Gálhidi György és Komjáti András sosem kapott érdemi lehetőséget élcsapatnál.
48–54-es korosztály
Itt már vastagon közelítünk az új generációhoz, olyan szakemberekhez, akik akkoriban kezdtek el edzősködni, amikor már totális mélyponton volt a futballunk, s akik nagy reményekkel indultak, aztán lassan, de biztosan közelítenek ahhoz a kaszthoz, akiket sokan már nem szeretnének kedvenc csapatuk élén látni.
László Csaba volt Lothar Matthäus segítője, Skóciában megválasztották az év edzőjének, Ugandában is sikerrel dolgozott, Dunaszerdelyen sem vallott szégyent, közben viszont a litván válogatott, az első jobb szezon után az FTC, valamint a kezdeti sikereket követően a Hearts kispadjáról is menesztették és kiesett az első osztályból a belga Charleoi-val. Az MTK-nál ő lett Garami József utóda, aztán fél év múlva már távozott is.
Tamási Zsolt NB I-be vitte a Vasast, 11 évig volt a Sándor Károly akadémia szakmai igazgatója, az MTK felnőttcsapatával viszont kiesett az NB I-ből. A nyolc évet Belgiumban játszó Máté Csaba jobbára másodedzői feladatokat kapott. Csábi József a Honvéd és a válogatott segédedzője volt, a Honvéd nagycsapatánál öt meccs jutott neki, szövetségi kapitányként viszont veretlen: Egervári Sándor és Pintér Attila munkássága között egyszer ült a kispadon, és vele legalább győztük Andorrát.
Mészöly Géza kétszer volt az Újpest edzője, két ezüstérmet szerzett a lila-fehérekkel, míg a Vasassal úgy lett ötödik, hogy az azt megelőző szezonban kiesett a gárda, csak az FTC kizárása miatt mégis NB I-es maradhatott. A Haladással ötödik és hatodik is volt, a mostani idényben azonban szerződést bontottak vele. Többen is alkalmasnak tartják a szövetségi kapitányi posztra – a Bozsik família után a Mészöly család lehetne a második, ahol apa és fia is kapitány –, de előbb jobb lenne klubszinten komoly csapattal, komoly, nemzetközi szinten is mérhető eredményt felmutatni.
A listán található még Véber György, akinek Pápán volt egy jó időszaka, de végül ott, Mezőkövesden és a Nyíregyházánál is szerződést bontottak vele. Urbányi István külföldön próféta, itthon nem ért el komolyabb sikert, Miruta Vasile alatt csődbe ment a Győr – bár erről nem ő tehetett -, Cottbusból kirúgták, Romániában viszont sikeres volt. A hétszer is szezon közben távozó Csertői Aurél a szimpatikus középcsapatokat esetleg dobogóra juttató edzők kasztjába került be és azt is elmondhatja magáról, hogy momentán a harmadik legrégebben egyazon kispadon ülő edző (2014. január – Paks), az NB I-ben.
És hát akkor itt van még Pintér Attila, a magyar szurkolók állandó céltáblája és humorforrása. Amire rá is szolgál a megnyilvánulásaival, viszont az is vitathatatlan, hogy az FTC-vel bajnoki címet és Magyar Kupát nyert, de bajnok volt a Győrrel is, illetve kupagyőztes a Sopronnal. Nyers stílusa azonban csapatainál sem talált mindig elfogadásra, nyilatkozataival rendre támadásai felületet ad magán, s hiába a futball iránti határtalan szenvedély, a megítélését tekintve ez masszívan kontraproduktív. No meg ott a válogatottal való vesszőfutás: a kinevezését sem értették sokan, aztán jött négy barátságos meccs, illetve az észak-írek elleni hazai Eb-selejtezős vereség, amely után már ki is penderítette az MLSZ…
40–47-es korosztály:
Ők aztán már végképp az új hullámos magyar edzők, akik – fájdalom – már játékosként is futballunk sikertelen időszakában léptek pályára, hiszen az atlantai olimpián való részvétel, meg egy-egy jobb meccset és légiós karriert leszámítva szó sem volt már arról, hogy bárhova is kijutna a nemzeti csapat.
Bekő Balázs segédedzője volt a bajnok Videotonnak, aztán Kecskeméten alakult nagyjából biztatóan a pályafutása, Diósgyőrben viszont már csak egy fél szezon jutott neki. Az első osztályból a harmadikba száműzött Győrrel feljutott az NB II-be, aztán a következő szezonban az októbert sem érte meg, most meg a reménytelen helyzetben lévő Sopront próbálja bent tartani a második ligában.
Lipcsei Péter elszántságát és klubhűségét senki sem vitatja, egész jól dolgozott az FTC utánpótlásában, aztán a fiókcsapat Soroksárnál, Thomas Doll helye viszont egyelőre megingathatatlannak tűnik. Szanyó Károly feljuttatta az NB I-be a Vasast, aztán az első osztályban már októberben megváltak tőle, azóta Kozármisleny, Csákvár, Balassagyarmat az útja. Lendvai Miklós nevelőegyesületénél, a ZTE-nél kapott lehetőséget, de ő sem tudott mit tenni a másodosztályban tengődő gárdával, aztán hátat is fordított az edzősködésnek. Mátyus János a REAC-nál négy, Nyíregyházán két évet töltött, a kettő között volt hat meccse Pápán, a nyilatkozatait jó olvasni, menőn öltözik, a többi majd kiderül, ha komoly lehetőség kap.
Ha Mátyusra azt mondjuk, hogy jó olvasni a nyilatkozatait, akkor ez hatványozottan igaz Horváth Ferencre. Sokunk kedvenc támadója volt már (kétszer) a Szigetszentmiklós, a Kecskemét, a Paks, a Győr, a Videoton és a DVTK edzője is, most a Balmazújvárost vezeti. A duma remek, az öltözete mindig fess, ez pedig több helyütt párosult még egész vállalható eredményekkel is, az viszont több mint érdekes, hogy még egy helyen sem töltött ki egy komplett szezont – Balmazújváros lehet az első.
Sándor Tamás a Lipcsei-féle cipőben jár, hiába volt másodedző Debrecenben, a DVSC történetének egyik legnagyobb játékosa ennél még nem jutott előrébb, így előbb Szanyó Károly segítője lett Kozármislenyben, míg jelenleg a Szabolcs megyei első osztályt toronymagasan vezető Sényő edzője, amellyel a minap nyerte meg az Amatőr-kupát.
–40-es korosztály:
Az etalon, Dárdai Pál (42) mellett bennük bízhatunk a legjobban, hogy hamarosan fontos szerepet vállalhatnak a magyar labdarúgás előrelépésében. (Reméljük, ez nem hiú ábránd.) Lőw Zsolt másodedzőként dolgozik a német bajnokság egyik élcsapatánál, az RB Leipzignél, Szabics Imre viszont már kapott egy kisebb taslit a magyar futballtól. A magyar válogatottnál Dárdai Pál másodedzője volt, Bernd Storck viszont nem számított rá, most viszont az osztrák nemzeti csapatnál dolgozik hasonló pozícióban. Szélesi Zoltán az U17-es válogatottal dolgozott, segítette Bernd Storck munkáját, megbízott kapitányként kikapott Luxemburgtől és most Georges Leekens stábjában van helye.
