A héten a Diósgyőr-szurkolók elég egyértelműen állást foglaltak a klubvezetéssel szemben, miután az OTP Bank Liga kilencedik helyén álló borsodi elöljárók útilaput kötöttek Bódog Tamás vezetőedző, szakmai igazgató talpa alá. A fanatikusok a klubház előtt tüntettek az edző és a vele együtt elindított szakmai koncepció mellett, a játékosok ellen. Úgy fogalmaztak:
Nem érdemlitek, nem érdemlitek,
a Diósgyőr mezt nem érdemlitek!
Úgy látszik tisztábban látnak, mint a klubvezetés. A DVTK ilyen előzmények után készül a soros fővárosi, Újpest elleni, koránt sem könnyűnek ígérkező szombati bajnokira.
Miért ez a nagy népvándorlás az edzői padon?
Szivics Tomiszlav 2013-as vezetőedzői kinevezése óta eltelt öt évben hat edzőt fogyasztott el a Diósgyőr. Fernandez a hetedik. Temesvári Miklós szerepvállalása (1999) óta az elmúlt húsz év alatt összesen 34 edzőt neveztek ki, majd menesztettek Borsodban, ahol így 0,59 bajnoki évad jut egy szakvezetőnek átlagban. Mindez azt mutatja, a DVTK kispadja az egyik, ha nem a legforróbb hely, a magyar labdarúgásban.
A magyarázat megtalálásához érdemes a diósgyőri futballalmanachban visszalapozni. A DVTK évtizedek óta keresi identitását. A borsodi mentalitás, életérzés, a gondolkodásmód, a munkásemberek munkába vetett hitén, a napi harcon, a „csak azért is virtuson” alapszik. Mindez az őszinte szemlélet az 1974-84 közti aranykorszak óta, azaz immár bő harminc éve csak olykor és nyomokban jelent meg a miskolci futballban. Ezért azóta a szurkolók nem tudták egyöntetűen azt mondani a DVTK játékára, hogy; na igen, ez a mi csapatunk, ez a borsodi stílus!
Holott a miskolci egylet észak-kelet Magyarország Ferencvárosa kellene legyen. Ahol a csapat stadionjában retteg az ellenfél, a hangulattól megszeppen a játékvezető. Épp úgy, ahogy a többek közt kétszeres Magyar Kupagyőztes (1977, 1980), bajnoki bronzérmes (1979) Veréb, Tatár, Salamon, Teodoru fémjelezte tizenegy idejében, amely szétdurranó önbizalommal lépett pályára, és arcába nevetett az akkor a mainál sokkal nívósabb, de erősen fővárosi központú magyar futballnak.
Borsodi presszing
A német futballon, az ott természetes mentalitáson, őszinteségen szocializálódott edző a korszerű európai labdarúgást jelenítette meg a csapat játékában, amely történetesen szinkronban áll a borsodi néplélek futballvíziójával, a bő harminc évvel ezelőtti aranykorszakkal.
Az edző debütálása után pár nappal, a korábban még remegő lábakkal, a kiesés elöl menekülő játékosok, oroszlánként harcolva, a jelenlegi német futball játékkoncepcióval, a Jürgen Klopp féle gegenpressing magyar változatával lepte meg az egész NB I-et. A DVTK stílust teremtve vívta ki a bennmaradást a 2016-17-es bajnokságban.
Miskolcon szinte egyik napról a másikra kialakult az a már-már abnormális állapot, hogy még az NB I élcsapatok is féltek a kiesés elöl menekülő DVTK-tól. Ezeket a meccseket nem tudták papírforma mérkőzésnek tekinteni – mint korábban -, amit csak be kell húzni.
Bódog nem teketóriázott, nem mismásolt. Felvállalta a sok kockázatot rejtő, de eseménydús, közönségszórakoztató támadó futballt. Labdavesztésnél játékosaitól elvárta, hogy azonnal visszatámadjanak, védekezésnél is a labdát támadták a játék tördelése, lassítása helyett, labdaszerzéskor pedig „kloppszerűen” 4-6 másodperc alatt azonnal a kaput támadták. Mindezt függetlenül attól, hogy idegenben, vagy otthon játszottak.
A kiesés ellen menekülő DVTK totális letámadása a Groupama arénában a 2016-17-es bajnokságban:
Ezt az őszinte, egyáltalán nem spekulatív játékot nem egyszerű játszani. Tizenegy ember, harmonikus összműködését kívánja meg, mert ha valaki nem sprintben közlekedik a pályán, ha valaki csak egy métert téved a helyezkedésben, ha valaki késve reagál a játékvezér jeleire, ha valaki nem tud kilencven percig erre a futballvízióra koncentrálni, akkor az egymáshoz kapcsolódó játékosok között rés, a rendszerben szakadás jön létre, amit az ellenfél könnyen kihasználhat.
Bódog szelleme, futballról alkotott hitvallása hatott Miskolcon. Nem csak a nézőkre. A klubvezetés kinevezte szakmai igazgatónak és a diósgyőri akadémia utánpótlás játékkoncepcióját is a Bódog-féle német filozófiára építette. A DVTK régi-új játékstílusát a tisztánlátás érdekében az utánpótlás öltözőfolyosóján is kifüggesztették.
Vezetői dilettantizmus, koncepciótlanság a köbön
A DVTK vezetői Bódog Tamás kinevezésével elindultak egy újabb, sokadik szakmai úton. Megfelelő útra léptek, ahol a felnőttcsapat németes játékstílusa megegyezett az utánpótlás új képzési, oktatási koncepciójával. Döntésük helyességét bizonyítja, hogy egyes mérkőzések végeredményétől függetlenül a közönség is szimpatizált az irányvonallal – utánpótlás szinten is.
Ha már mindenáron úgy érezték, hogy váltani kell – aminek a valós okát csak rebesgetik, állítólag az öltöző hangadó játékosai nem bírták a tempót, az őszinte kritikát, ezért fúrták meg az edzőt, vagy egyéb egyéni üzleti érdek áll a háttérben -, akkor a német futballfilozófiáról átváltani a spanyolra vezetői dilettantizmus, a sport szakmaiságának megcsúfolása.
Bódog kirúgásával ugyanis nem csak az első csapat edzőjét távolították el Miskolcról, hanem a lehetséges klubkultúra teremtőt, az eszmefelelőst, a német tudás birtokában lévő szellemi vezetőt is. Lehet ugyanis, hogy Bódog ismereteit 100 oldalas Power Point prezentációban átadta kollégáinak, de az egyéniségét nem. És ha ez az egyéniség nincs jelen a mindennapokban, akkor az utánpótlás szakmai irányvonal, nem ugyanaz nélküle, mint vele.
Utóbbi a sebességről, az iramról, a párharcról, a totális letámadásról, az akciódús mérkőzésekről szól, előbbi a technikai virtuozitásról, a labda eldugásáról, a játékszer megbecsüléséről, amelytől a magyar, ezen belül a diósgyőri játékoskeret pont olyan messze van, mint Miskolctól Madrid. De fogalmazhatnánk úgy is, München nem csak távolságban, de kultúra-, és futballtörténetileg is közelebb áll Magyarországhoz, mint Barcelona.
Mi várható egy ilyen viharos hét után?
- Mindentől függetlenül a DVTK Fernandez irányítása alatt az első meccseken várhatóan újra régi önmagára emlékeztet majd.
- Azok a játékosok, akik közreműködtek Bódog feltételezett megfúrásában, minden bizonnyal be akarják bizonyítani, hogy a futball németes rohanás nélkül is megy.
- Így még az is lehet, a „döntetlenbajnok” Újpest otthonából pontot, pontokat hoznak majd el szombaton.
- Meglehet, simán bent maradnak az NB I-ben.
- A klubvezetők megnyugodnak, hogy jó döntést hoztak.
Más kérdés, az már sosem derül ki, hogy az NB I-es tagság Bódog Tamással is megvalósult volna, vagy sem. Egyvalami azonban biztos. Ezen a héten – és a jövőben – a felnőtt csapat már spanyolul futballozik, miközben a teljes utánpótlás németül tanul tovább.
Mivel képtelenség egy teljes utánpótlás stratégiát évente kétszer az aktuális edző stílusához igazítani, Diósgyőrben mostantól olyan tudást oktatnak az utánpótlás játékosoknak, amely nem áll összhangban a felnőtt csapat stílusával. Így előre kódolható, a vezetőség a dilettáns döntése miatt a táncrenden nem tud változtatni: a borsodi edzőkeringő kialakult klubkultúra, egységes futballstílus hiánya miatt a jövőben is folytatódik majd.
Kiemelt kép: Bódog Tamás, a Diósgyőr vezetőedzője kezet fog a szurkolókkal a labdarúgó OTP Bank Liga 33. fordulójában játszott Diósgyőri VTK-Debreceni VSC mérkőzés végén Mezőkövesden 2017. május 27-én. MTI / Czeglédi Zsolt
