A Mephistóért Oscar-díjat kapott Szabó István néhány héttel ezelőtt ünnepelte nyolcvanadik születésnapját, ennek kapcsán pedig visszatekintettünk a közel hatvan évet átfogó életmű legszebb darabjaira – köztük a három Golden Globe-ra jelölt A napfény ízére.
Az 1999-ben bemutatkozott, Koltai Lajos operatőri munkáját dicsérő film a Sonnenschein család három nemzedéke, illetve Magyarország történetét követi nyomon, a békebeli bőségből az első világháborún át eljutva a zsidótörvényekig, gettósításig, majd a haláltáborokig.
A három Európa-díjat is bezsebelt film a dinasztiaalapító Áronnal kezdődik, aki a Monarchia egy kisvárosának kocsmárosként feltalál egy gyógynövényes likőrt, a Napfény ízét. Szeszfőzdéje azonban rövidesen felrobban, az épp ott dolgozó Áron pedig életét veszti.
Tizenkét éves fia, Emmánuel mindössze a kabátjába bélésébe rejtett, a titkos receptet rejtő jegyzetfüzet birtokában indul útnak Pest felé, hogy munkát vállaljon, biztos megélhetést biztosítva a családjának. A fiú rövidesen sikerre is viszi az italt: huszonöt évesen már saját főzdéje van, az üzemnek is otthont adó otthona homlokzatán pedig távolról is jól látszik az
közelebb érve pedig még a családnévre (Sonnenschein = napfény), illetve az ital nevére is utaló napsugaras homlokzatdíszt is felfedezhették a filmbéli városlakók.
A belvárosi utcaképbe szépen illő egyemeletes házról azonban kevesen tudják, hogy a filmek többségéhez használt díszletekkel, illetve ideiglenes épületátalakításokkal ellentétben az ma is épp olyan formában létezik, mint ahogyan azt a film nézői is láthatták.
Fotó: Vincze Miklós/24.hu
Facebook-on is követhető Ismeretlen Budapest sorozatunkban ma ezt az épületet mutatjuk be.
Látkép 1872-ből, a környező üzemek, illetve a Ferenc tér külön jelölésével – a cikkünkben említett épület a tér északkeleti sarkánál áll
A XVIII. század derekán kialakult Ferencvárosban száz évvel később, az 1850-es években jelentek meg az üzemek, melyekből bőrök, bútorok, gépek, pezsgő (a Ráday utcában működött az ország első pezsgőgyára!), pezsgő, vegyüzemek, hús, vagy épp liszt árasztotta el az országot. A biztos megélhetést nyújtó gyárak körül szép lassan elkezdtek megjelenni a bérházak, melyek a munkásoknak, vagy épp a vezető réteg óriási lakásainak adtak otthont.
Ekkor alakult ki a Középső-Ferencváros szívében lévő Ferenc tér is, mely a kilencvenes években indult, egységes utcaképet adó házak lebontásával járó tömb-rehabilitáció ritka pozitívumainak egyikeként mára kitűnően átjárható, rekortán futókörrel is rendelkező, szép állapotú házakkal körbevett térré változott. Mindezek ellenére kevesen veszik azonban észre a tér sarkán megbújó, nála jóval magasabb, új építésű társasházak közé szorult Bokréta utca 15-öt, a filmben látható házzal való hasonlóságot pedig még kevesebben ismerik fel.
Pedig a szemben lévő, néhány évvel ezelőtt emelt épület telkéről felvett külső jelenetek (a belsőkhöz a közeli Liliom utca 34-36. számú, 1896-ban született házat használták) óta a képe semmit sem változott.
A Szabó István állandó munkatársainak egyike, a Magyar Állami Operaház és több európai színház, illetve operaház néhány díszletét, illetve a Terror Háza belsőépítészeti megoldásait is megálmodó Ferenczfy-Kovács Attila által a környező épületek motívumainak felhasználásával alkotott kiegészítő elemei, így a stukkódíszek, a téglaburkolat, az ablakok feletti szemöldökdíszek, illetve a feliratok egy tíz évvel ezelőtti felújításnak köszönhetően – melynek keretében az addigi harminchárom kislakásból összevonásokkal huszonkettő lett, a belső udvart pedig rendezték – pedig még jobban fest, mint az elmúlt évtizedekben bármikor, homlokzatán pedig ma is jól látszik a sosem létezett Sonnenschein család szeszgyárát hirdető felirat.
Fotó: Vincze Miklós/24.hu
A kiegyezés idején egyszintes épületből született ház története nem tartogat furcsa történeteket és lakói közt sem akadtak híres, vagy hírhedt emberek, az azonban biztos, hogy a ház 1867-ben Wieser Ferenc tervei szerint született meg, építtetője pedig a környéken számos telket fenntartó Heigel (Heigl) Ferenc nagyfuvaros volt.
Fotó: Vincze Miklós/24.hu
Az 1890-es években kapott emeletráépítésének köszönhetően még a századforduló utáni években is kilógott a környező épületek közül – leszámítva persze a Bokréta utcát lezáró, merőlegesen futó Mester utca magas lakóházát, illetve az utca másik oldalán lévő, szintén egyemeletes bérházat:
Fotó: Ilyen is volt Budapest
A következő évtizedek aztán gyökeresen megváltoztatták a környéket: sorra épültek a nem ritkán három-négy emeletes bérházak, melyek jó részét mára lebontották, így a ma már Sonnenschein-házként emlegetett épület százötven évvel megszületése után zárvánnyá vált, Középső-Ferencváros egykor pezsgő utcáinak egyik utolsó hírmondójává.
Fotó: Vincze Miklós/24.hu
A híres lakókkal ugyan nem rendelkező, de a magyar filmtörténet szerves részévé vált ház teljes felújítása óta kerületi védettséget élvez, és remélhetően még hosszú időn át emléket állít majd az ezredforduló egyik legsikeresebb filmjének.
