Csütörtökön tragikus hirtelenséggel elhunyt Lázár Bence, az Újpest FC és a Nyíregyházi Spartacus egykori focistája. Nyugodtan állíthatjuk, hogy váratlanul történt, hiszen annak ellenére, hogy 2015-ben leukémiával diagnosztizálták, úgy tűnt jól halad a felépülése. Kiengedték a kórházból és ismét feltűnt a tévé képernyőjén is. Aztán egyik napról a másikra érkezett a hír, hogy vérre van szüksége, majd másnap kiderült, hogy már késő.
Lázár Lajosmizsén kezdett focizni és hamar világossá vált, van keresnivalója a sportágban. Kisvártatva a fél NB I kopogtatott az ajtaján, sőt állítólag külföldi lehetősége is lett volna, ám ő az Újpestet választotta. A lila-fehéreknél emlékezetesre sikerült a bemutatkozása, a Kaposvár ellen csereként beállva 2011 februárjában nemcsak a támadójátékot tudta felgyorsítani, hanem győztes góljáról hetekig beszéltek még később is.
Remek első évet zárt, 13 találkozón nyolcszor lőtt gólt az akkor csupán 19 esztendős csatár. Ennél is szembetűnőbb volt azonban, hogy mennyire jó eszű, intelligens játékost ismert meg benne a sportág. Nem csak a pályán látott jól, hanem egy-egy interjú alkalmával is élvezet volt hallgatni. Emlékszem, néhány barátomnak mondtam
Lázár Bence karrierjét ugyanis beárnyékolták az állandó hátsérülések. A lila-fehéreknél végül 66 tétmérkőzésen 19-szer volt eredményes, a csapattal Magyar Kupát is nyert. Kölcsönben szerepelt az osztrák SV Würmlában és a Nyíregyházában, aztán jött a borzasztó hír 2015 szeptemberében: leukémiát diagnosztizáltak nála.
A képernyőn is alázatos és elhivatott volt
Emlékezetes maradt, mennyire pozitívan állt betegségéhez. Az volt az álma, hogy profi labdarúgó legyen, mégis fel kellett adnia néhány évnyi focizás után, de ő nem sajnáltatta magát. Kifejezetten úgy beszélt a leukémiáról, mint egy olyan akadályról, amit nyilvánvalóan le fog győzni.
Nem sokkal korábban került képernyőre a Sport TV műsoraiban, ahol remekül teljesített. Nagyon meg voltak vele elégedve, elég a műsorvezető társak megemlékezéseit elolvasni. Lázár nem csak “blattolni” járt a tévébe, neki ez fontos volt, foglalkozott azzal, hogy jó legyen. Alázatos volt, a munka iránt elhivatott, akárcsak labdarúgóként – mondják a korábbi kollégái.
Sőt, szakértőként úgy is elfogadták a riválisok szurkolói, hogy egy elhíresült interjújában az akkor még a Ferencvárosban futballozó Somália derbin lőtt győztes góljáról gúnyosan megjegyezte:
Ekkora gólt még jobb lábbal sem tud rúgni, nemhogy ballal.
A telefonhívás, ami végül elmaradt
Ekkortájt még csak újságírónak készültem, de halálhírével felidéződött bennem, amikor egy feladatomhoz őt szerettem volna meginterjúvolni. Megkaptam a telefonszámát, már be is írtam a mobilomba, de valamiért nem vitt rá a lélek, hogy felhívjam. Nem akartam bajba keverni a barátját, akitől megkaptam az elérhetőségét, vagy csak berezeltem, már nem tudom. Most bánom igazán, hogy nem nyomtam meg a hívás gombot, de akkor persze nem tudhattam, hogy más lehetőségem már nem lesz vele beszélni…
Sajnos elkerülhetetlenné vált, hogy kórházba kerüljön, ám 2016-ban kiengedték és úgy tűnt, kilábal a bajból. Szeretetre méltó módon köszöntötték mindenhol, a Sport TV is éreztette vele, mennyire számítanak rá. Akkor is, mint mindig, pozitív maradt. Elképzelhetetlennek tűnt, a csütörtöki halálhíre, igazság szerint még ma is az.
Csütörtökön gyertyagyújtást tartottak a tiszteletére, amelyen részt vettem. Az emberek egyetlen szót sem szóltak, nem beszélgettek egymással. Eljöttek egykori és jelenlegi csapattársak, sokáig meredten nézték Bence képét, majd megölelték egymást. Senkinek sem jutott eszébe, hogy fényképezzék őket, vagy odamenjenek hozzájuk. Inkább eggyé váltak a gyászoló tömeggel. Maradandó élmény volt.
Személyesen nem ismertem Lázár Bencét, de mindent elárul róla, hogy 26 életéve alatt mélyebb nyomot hagyott a futballszerető emberekben, mint mások az elmúlt 60-70 év alatt.
