Csendes vasárnap délután. Épp elhelyezkedem jó kényelmesen a fotelban olvasáshoz, amikor megszólal a telefon. Természetesen beteg, és most azonnal lenne jó, ha jönnék.
Tűnhet akár hencegésnek is, hogy ennyi idősen még mindig szükség van rám, de
Vasárnap délután van, szívesen pihennék, pakolgatnám a dolgaimat, de menni kell. Ez egy ilyen foglalkozás, és zömében jó, hogy ilyen, még akkor is, ha ma nem vagyok boldog attól, hogy átöltöz, kocsihoz le, beszáll, átautóz, vizsgál, döntést hoz és hazaautózik. Persze, amikor elindulok, már jobb a helyzet.
Bekapcsolom a rádiót, Klasszik, szép zenék és kellő, ám nem túl sok információ. Mint ez a mostani is, amiről azonnal úgy érzem, érdemes továbbgondolni és írni róla.
Beszámoló a Golden Globe díjátadásról, ahol tarol A víz érintése című mozi. Persze, hogy esélyes sok kategóriában az Oscarra is.
Arról, mit is jelent és jelentett nekem, a családomnak a víz, és mit is jelent egyáltalán nekünk, embereknek.
Igen, a víz. Nézzük először általában, miről is van szó.
A víz két hidrogén- és egy oxigénatomból felépülő kémiai vegyület, vagyis dihidrogén-monoxid. Latin elnevezése aqua. Kémiai képlete H2O. Színtelen, szagtalan, íztelen, folyékony anyag. Olvadáspontja 0 ºC, forrásfontja 100ºC-on van. Víznek szobahőmérsékleten, folyékony állapotában hívjuk, szilárd halmazállapota jég, légnemű halmazállapotban gőznek nevezzük. Amfoter vegyület, ami azt jelenti, hogy viselkedhet savként és bázisként is.
Mindez, bár víz, de így elég száraz, semmit sem mond arról, ami a víz valójában. Arról meg végképp nem ad felvilágosítást, mit is jelent, milyen érzéséket kelt a víz, illetve annak érintése.
Nos, tudjuk, élettani, biológiai jelentősége sem elhanyagolható, hiszen A víz ugyanis alapvető oldószer, vivőanyag, részt vesz a sejtek alakjának kialakításban és a szervezet összes kémiai reakciójában. A keringési rendszer fő eleme a folyadék, nélkülözhetetlen az emésztőnedvek képzésében és a salakanyagok kiválasztásában is, hogy épp csak a leglényegesebbről szóljunk. Szóval víz nélkül aligha lehet egészségesnek maradni, vagy tovább húzni néhány napnál.
Maradjunk még a tényeknél. A Föld, ez a bizonyos gyönyörű Kék Bolygó a nevét és lehetőségét arra, hogy itt élet alakuljon ki, épp a felszínén található sós vizű óceánok alapján kapta.
És bontsuk akkor kisebb egységre az egészet, nézzük az egyes ember szempontjait, mit is jelent vagy tesz a víz, mert az is elég érdekes.
Nézzük a manapság divatos folyadékfogyasztást, ami fontos az egészség megtartásához, a szervezet működéséhez és a testsúly optimális zónájában tartásához. Szép, kerek, értelmes mondat ez, de megint csak semmit nem mond a víz okozta érzetekről.
Valóban, abból, ha folyamatosan kevés víz (folyadék) áll a szervezet rendelkezésére, sok baj származhat. Besűrűsödik a vér, megváltoznak a keringési viszonyok, sőt, mint mondják, felgyorsul a szervezet öregedése is. Megnő bizonyos daganatok előfordulási veszélye, vesekő fenyegethet.
A szervezet hamar jelzi, ha vízre van szükség. A szájnyálkahártya kiszáradása már 1 százalékos folyadékvesztés nyomán felléphet. Szomjúságérzet jelentkezik, és ha nem iszunk, vagy elnyomjuk ezt az érzést, a dolgok rosszabbra fordulnak. Étvágytalanság, hányinger lép fel, erősen romlik a fizikai teljesítmény, csökken a koncentrálóképesség, szédülés, nehézlégzés, izomgörcs következhet.
Szóval sok minden, ami nem jó. Ha nem figyelsz oda, olyan súlyos szervi elváltozások léphetnek fel, bele is halhatsz.
Nem tudok olyan messzire visszamenni az időben, hogy ne lett volna az életem meghatározója a vízhez való viszony.
Könnyű neked, hallottam sokszor, amíg aktívan sportoltam, jó a genetikád, és való igaz, tényleg nem rossz, büszke vagyok és hencegek is állandóan a családommal. Nem semmi helyre pottyantott a gólya. Különösen egyedi volt ez a család a víz szempontjából. Túlzás nélkül kijelenthetem, minden, amit elértem nem rövid életemben, bizonyos szempontból az úszásnak, és így a víznek köszönhető.
Komoly tudósok nemrég azt találták ki, hogy nem a majmoktól, hanem Úgy kezdődik mindannyiunk földi pályája, hogy a megszületés előtt, abban a bizonyos kilenc hónapban, anyukánk hasában úszkálunk a magzatvízben. Már ott is megérint, elringat, megnyugtat, és sok mindent ad, közvetít a víz.
Akkor is, ha nem vagy olyan szerencsés, mint én, mert nálunk bárki fogott kézen akár egészen pici koromban, csakis az uszoda lehetett az érkezési pont.
A régi görögök szerint, és én mélyen egyetértek ezzel,
Valamikor, nagyon régen Apu azt mondta, a vízilabdázás egyik nehézsége, hogy idegen közegben zajlik. Nagyon nem értettem, miről beszél, mert a víz számomra minden volt, csak idegen közeg nem.
Bő negyven éve abbahagytam a versenyzést, és mégis a víz, az úszás hatása nem múlt idő, hanem jelen.
Szóval a kezdetek a fel nem idézhető múltba nyúlnak, hiszen nincs olyan emlékképem, hogy ne tudnék úszni, és valószínűleg elkísér a víz és a benne való mozgás egészen életem végéig.
Vannak periódusok, amikor hideg van, tél van, nedves az idő, és nincs kedvem úszni. Aztán erőt veszek magamon, mert hiányzik a víz, és mindig meg kell állapítsam, nincs jobb dolog, mint lebegni a vízben.
Egyszer, nagyon régen valaki, aki akkoriban fontos volt számomra, és hidd el, ez nem kevés.
A víz mindig megmaradt és marad is társnak, barátnak, megnyugtató közegnek.
És ha jöhet egy bölcsesség a végére: tanítsd meg a gyerekeidet úszni, legalább annyira, hogy megélhessék az atlantiszi élményt, amit a víz adhat.
Kiemelt kép: Vishal Bhatnagar/NurPhoto
