Egyre mélyebbre süllyed a magyar kézilabda. Mindenféle szempontból. A női válogatott decemberben minden idők leggyengébb vb-szereplését produkálta (15. hely), a férfi pár napja mutatott fel történelmi mélypontot azzal, hogy az Eb-n képtelen volt pontot szerezni a csoportkörben. Erre korábban, se olimpián, se Eb-n, se vb-n nem volt példa.
Hiába a válogatottak élén a külföldi sztáredzők, abból főznek, amit a magyar utánpótlás nevelés az elmúlt évtizedben kitermelt.
Ráadásul Ljubomir Vranjest tudtahasadásos állapotba kényszeríti a szövetség. Miközben klubcsapatánál, a Veszprémnél a sikerkényszer miatt világválogatott kezdővel lép pályára hétről hétre, addig a magyar válogatottak sora ül a kispadon és marad érdemleges, vagy legalábbis nem nemzetközi szintű meccsterhelés nélkül.
A helyzet a férfiválogatott csúfos 14. Eb-helyezése után jövőre csak romlik. Az EHF (Európai Kézilabda-szövetség) közzétette a 2019-es férfi világbajnokság európai selejtezőinek rangsorolását. A magyar válogatott csak a második kalapba került, ami azt jelenti, hogy a most mutatott formát, játéktudást figyelembe véve akár verhetetlennek tűnő ellenfelet is kaphat a jövő januárban Dániában és Németországban rendezendő vb-n.
Például a héten minket oktató cseheket és spanyolokat, Norvégiáról, Szerbiáról, Szlovéniáról, Izlandról már nem is beszélve. Az első kalapban jóval több az „inkább nem kéne ellenfél”, mint amire azt mondhatjuk, „hurrá, ez sima lesz”.
A Magyar Kézilabda Szövetség egyelőre nem tett semmit, csak annyit, amit a csehek elleni kudarc után azonnal – másra mutogat. Amennyiben nem vált paradigmát a sportág vezetése, úgy be(és el)folyó milliárdok ide, vagy oda, prognosztizálható: a következő években válogatott szinten a sportág honi szerelmesei nem sok sikerélményre számíthatnak.
Kiemelt kép: 24.hu/Karancsi Rudolf
