Az elmúlt napokban, hetekben több kisebb és egy nagyobb, hetven iskolára kiterjedő bombafenyegetés is ért oktatási intézményeket Magyarországon, illetve több európai országban.
Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértő szerint – aki hangsúlyozta lapunknak, hogy kizárólag a sajtóban megjelent hírekből vonta le a következtetését – beszédes volt, mennyire szervezetten, például nem telefonon, hanem „netes fedésben” bonyolították le az akciót a tömeges bombafenyegetés hátterében lévők. A szakértő a többféle fenyegetés közül arra gondolt, amelynek során e-mailben figyelmeztettek számos szerkesztőséget is a hetven iskola elleni potenciális akciókról. Ennek a lebonyolítása és a léptéke is arra utal, hogy nem egyszerű bombariadóra hajtottak az e-mailek kiküldői.
Az a tény, hogy Magyarországon kívül Szerbiában (többek között a Vajdaságban) és Romániában (Erdélyben) is kaptak fenyegetéseket bizonyos oktatási intézmények, arra utal, hogy
Tarjányi hangsúlyozta: a rendőrség belső folyamatait ugyan nem ismeri, de a hírekből arra lehet következtetni, hogy, miután nemcsak Magyarországra terjedtek ki a fenyegetések, és a lebonyolításuk sem egyszerűen történt, hanem valószínűleg nehezen lenyomozható internetes forrástól érkeztek a szóban forgó e-mailek, arra lát nagyobb esélyt, hogy itt valamilyen „kiszervezett” akcióról van szó.
Ebből következően a forrás megtalálásával sem biztos, hogy sokra jutnának a nyomozó hatóságok, mivel összetett, feltehetően hibrid akcióról lehet szó.
A hibrid háború az, amikor nem tudjuk biztosan, hogy hibrid háborúról van szó?
Megkérdeztük a szakértőt egy logikai problémáról: bizonyossággal kijelenthető-e, hogy ez a fenyegetés a hibrid háborúhoz sorolható, hiszen a hibrid háborúnak éppen az az egyik sajátossága, hogy nem tudjuk biztosan kijelenteni egy ilyen kategóriába tartozó akcióról, hogy valóban a hibrid háború része-e.
Tarjányi szerint ebben van némi igazság, de a helyzet ennél bonyolultabb.
Elvileg ugyanis olyan eseményekről van szó, amelyek véletlenül, spontán módon vagy egyedi elhatározásból is megtörténhetnének. Ám az igazi hibrid akcióknál nem erről van szó. Nyilvánvaló, hogy az iskolák elleni akciókért nem akarja senki sem vállalni „hivatalosan” a felelősséget. Ha tényleg „kiszervezésről” van szó, akkor ez a titkosszolgálati műveletek „harmadik kategóriás” típusába sorolható.
- Vannak ugyanis olyan akciók, amelyeket közvetlenül a szolgálatok belső emberei végeznek (első kategória),
- vannak olyanok, amelyek külföldi hálózatokon keresztül, helyi ügynökökkel, gazdasági hírszerzőkkel, alvó ügynökökkel hajtatnak végre (második kategória),
- és van egy harmadik típus, ahol nagyon nehezen bizonyítható a kapcsolat bármiféle titkosszolgálattal, mert azok kiszervezik az akciókat.
Helyi maffiahálózatok, bűnözők, „utcai elemek”, egyéb aktivisták felbérlésével, azok közbeiktatásával végeztetnek el olyan műveleteket – sokszor mit sem sejtő civilekkel –, amelyek nem járnak súlyos áldozatokkal, de a lakosságban a bizonytalanság érzetét keltik. Ilyenek például a tömeges rongálási kampányok.
Így például Németországban elégedetlen fiatalokat sikerült rávenni arra, hogy autókban okozzanak károkat a legpitiánerebb módszerekkel. Ezzel inkább bosszúságot okoztak a tulajdonosoknak, nem súlyos áldozatokkal járó terrorakciókat hajtottak végre. Ám sok autóst érintett az akció, vagyis ebben az esetben az általános zavarkeltés volt a cél, és a kitervelők ezt el is érték.
A rossz közérzet, a „nem működő állam”, a bizonytalanság érzésével a nyugati demokráciákat akarja destabilizálni általában egy külső hatalom. Tarjányi ezért – és a sajtóbeli hírek alapján is – azt feltételezi, hogy a mostani iskolai fenyegetések mögött is egy, az Európai Unió destabilizálásában érdekelt hatalom lehet a háttérben. A „legnagyobb százalékot” ebben az esetben az oroszoknak adná, bár nyilvánvalóan semmilyen plusz információval nem rendelkezik a szakértő az ügyben.
Ugyanakkor ezt a fajta „titkosszolgálati kiszervezést” Nyugat-Európában már több helyen is észlelték, így például nemcsak iskolákat, hanem nagyobb gyárakat, fontosabb üzemeket is ért már hasonló bombafenyegetés az elmúlt időszakban.
A gyárakban elrendelt bombariadókkal a termelés leállítását, megszakítását érik el az akciók végrehajtói, de a kitervelőknek az iskolák esetében további céljuk egy ország teljes lakosságának az elbizonytalanítása. Hétfőn egyébként nemcsak Magyarországon, hanem az Egyesült Királyságban is kaptak az iskolák bombafenyegetéseket. Itthon elsősorban az észak-ír oktatási intézmények szerepeltek a hírekben, de Skóciában például jelentősen csökkent az iskolák látogatottsága, miután hétfőn fenyegető maileket kaptak az ottani intézmények is. Sok szülő annak ellenére nem engedte iskolába a gyermekét, hogy a rendőrség bejelentette: a fenyegetések nem voltak valósak.
Tarjányi szerint az iskolák, a gyerekek védelme elsődleges fontosságú minden állam számára, ezért bármiféle fenyegetést a hatóságoknak nagyon komolyan kell venniük. Ilyenkor az ellenőrzés, az iskolaépületek kiürítése, átvizsgálása – főleg, ha 70 intézményre terjed ki – hatalmas erőforrásokat igényel, és nagyon sok rendőr, mentő, tűzoltó, illetve más speciális egység bevetését igényli.
Az ilyen tömeges fenyegetés a túlterheléses hibrid támadások eszköztárába tartozik
– fogalmazott Tarjányi. Ilyet egyetlen személy nagyon ritkán, csak kivételes esetben tudna végrehajtani, de akkor sem három országban – Magyarországon, Szerbiában és Romániában – egyszerre.
Egy ilyen akció nyomozásakor azt is vizsgálni kell, hogy kinek lehet az érdeke Magyarország lakosságának elbizonytalanítása. Ez pedig adódik abból, amiről egy korábbi cikkünkben is beszélt Tarjányi, vagyis: az új magyar kormány idén külpolitikai irányváltást hajtott végre, legalábbis Oroszország tekintetében. Megszűnt az a „haverkodás”, ami az Orbán-kormány és a Kreml viszonyát, illetve Szijjártó Péter magyar és Szergej Lavrov orosz külügyminiszter kapcsolatát jellemezte. Ez önmagában egyáltalán nem baj, Tarjányi nem is sírja vissza az Orbán-kabinetet, de azt már korábban kifejtette a 24.hu-nak, hogy mostantól kezdve Magyarország is célponttá válhat.
Az ilyenfajta külpolitikai váltás után ugyanis Oroszország dönthet úgy, hogy „megrendszabályozza” a tőle eltávolodó országot, amelyik „nem viselkedik jól” – legalábbis a Kreml szemszögéből nézve. Vagyis, ha nem az ő szájuk íze szerint változik a külpolitikája, akkor magasabb prioritásba kerülhet egy adott állam a moszkvai döntéshozók számára.
Márpedig Magyarország abban különbözik a legtöbb uniós tagországtól, hogy korábban pozitívabban állt Moszkvához, most viszont nagyobb fordulatot hajtunk végre, mint a többiek. Ilyenkor Moszkvában felvetődhet, hogy az ilyen, az ő szempontjukból „renitens” országnak „jobban meg kell mutatniuk”: nem látják szívesen az efféle fordulatokat a külpolitikájában.
Az pedig, hogy Magyarországon kívül Szerbiában és Romániában, Erdélyben is kaptak fenyegetéseket iskolák, inkább elterelő akciónak tűnnek Tarjányi szemében, szerinte itt a fő célpont a magyar iskolarendszer lehetett.
Ráadásul az ilyen furcsa dolgokra – ha elég sokszor fordulnak elő – az emberek elkezdenek legyinteni. A kétszázötvenedik iskolai bombafenyegetés után a kétszázötvenegyedikre talán már nem figyelnek oda annyira, és akkor viszont akár történhet is »valami«
– fogalmazott Tarjányi, hozzátéve: az érintett titkosszolgálatok állandóan monitorozzák az akcióik sikerét. A siker számukra az, ha a lakosságban bizonytalanságot tudnak kelteni, ha a sajtó foglalkozik a bombafenyegetéssel. Így például siker az is, hogy most cikk készül az ügyről, valaki nyilatkozik a bombariadóról – ezzel éppen az a forgatókönyv valósul meg, amellyel az akció kitervelői előre számoltak.
Tarjányi szerint ugyanakkor
Éppen ezért állítanak ilyen csapdákat a fenyegető akciók kitervelői, amikor a megcélzott országban nagyon nehéz „jó választ” adni a fenyegetésekre. Ugyanakkor a destabilizációs szándékkal fellépő szolgálatok érdekeltek abban, hogy a bizonytalanság érzetét fenntartsák a lakosságban, ezért Tarjányi számít arra, hogy a korábbi években – például tavaly – már látott iskolai fenyegetések a mostani akció után akár egy éven belül megismétlődhetnek.
Az akciók kitervelőinek az a céljuk, hogy a bizonytalanság szintjét fenntartsák vagy fokozzák a lakosság körében – állítja Tarjányi. A titkosszolgálatok ugyanis a monitorozás közben az „élményhatás-analízist” is elvégzik, hogy a saját céljaikra tudják felhasználni az általuk felkorbácsolt indulatokat. Tarjányi szerint ezért pszichésen fel kell készülnünk az akciók folytatására és fokozódására a következő két–három évben.
Ez sajnos szakmai törvényszerűség
– tette hozzá a biztonságpolitikai szakértő.
