A Science Advances folyóiratban megjelent tanulmányban a Bonni Egyetem munkatársai azt a 2013-ban felfedezett fosszíliát mutatják be, melyet egy németországi agyaggödörben találtak meg – számol be az IFLScience. A kövület egy magánszemély gyűjteményéhez tartozik.
A lelet a 251-199 millió évvel ezelőtti triász korból származik.
A csontváz rekonstrukciója során a csapat arra jutott, hogy az élőlény 2,37 méter hosszú volt – igaz, a nyak egy része elveszett. Az új faj, a Rhaeticosaurus mertensi így a kisebb plezioszauruszok közé sorolható.
A kutatók szerint a teremtmény rendkívül jó úszó lehetett. Szárnyszerű végtagjaival inkább siklott a vízben, semmint evezett. Hosszú, áramvonalas nyaka, apró feje és erős izmai mind az jelzik, hogy tökéletesen alkalmazkodott a vízben való mozgáshoz.
Martin Sander, a csapat tagja azt mondta, a többi tengeri hüllőhöz képest a faj farka rövid volt, ugyanis azt csak kormányzásra használta.
Az evolúciós dizájn nagyon sikeres volt, de meglepő módon nem fejlődött ki újra a plezioszauruszok kihalása után
– tette hozzá a szakember.
A plezioszauruszokat régóta, közel 300 éve vizsgálják a paleontológusok, ezért Sander nem gondolta volna, hogy valaha találnak triász kori kövületet.
A csontszerkezet analízise felfedte, hogy a fosszília egy gyorsan növő, fiatal példányhoz tartozott. A kutatók úgy vélik, hogy a plezioszauruszok melegvérűek voltak, az óceánban való gyors mozgáshoz ugyanis elengedhetetlen a testhő szabályzása.
(Kiemelt kép: Georg Oleschinski)