Kultúra

Öt idei film, amit már csak a látvány miatt is érdemes újranézni

Idén számos kiváló film került a mozikba, a mostani összeállításunkban viszont olyan alkotásokat gyűjtöttünk egy csokorba, amik látvány szempontjából nyújtottak kiemelkedőt, és ezért (is) érdemesek arra, hogy újra elővegyük őket. Garantáljuk, hogy a mozivászonnál kisebb képernyőn is ugyanúgy működik a varázslat, mint a filmszínházakban.

WONDER WOMAN

A Warner Bros. a 2013-as Az acélember óta építgeti a DC képregénykiadó szuperhőseit összeeresztő filmes univerzumét, és az eddig napvilágot látott alkotások közül egyértelműen az idén bemutatott Wonder Woman sikerült a legjobban. Ez egyrészt köszönhető a normális forgatókönyvnek, a kiváló rendezésnek, illetve annak, hogy az izraeli Gal Gadot tökéletes választás volt a Csodanő szerepére.

A 141 perces szuperhősfilmet már csak a gyönyörű színésznő miatt is érdemes újra elővenni, de nem lehet panasz a látványra sem. Az amazonok kiképzése, Steve Trevor repülős menekülése az ellenség elől, és a legendás jelenetek a senkiföldjén, ahol Diana nekirohan a lövészárkokban megbújó németeknek, mind-mind olyan részei a Wonder Woman-nek, mikor még pislogni is elfelejt az ember.

SZÁRNYAS FEJVADÁSZ 2049

Az Érkezés-sel hatalmasat gurító Denis Villeneuve idén egy igazi klasszikus folytatását hozta el nekünk, és a Szárnyas Fejvadász 2049 tényleg libabőrös élményt kínál. Ebben hatalmas szerepe van a zseniálisat alakító Ryan Goslingnak, a Deckard szerepében visszatérő Harrison Fordnak, annak, hogy sikerült értelmesen folytatni a 35 éves sztorit, és nem szabad elfeledkezni a zseniális látványról sem.

A Szárnyas Fejvadász-filmek nem festenek túl rózsás képet a jövőnkről, és az idei rész gyönyörűen összerakott és csodásan megkomponált képekkel mutatja meg, hogy az emberiség mennyire tönkre teheti ezt a bolygót. A kopár és havas tájak, az átláthatatlan sárga koszban fürdő Las Vegas és a nyomasztó reklámokkal telezsúfolt Los Angeles azonnal beszippantja az embert, és csak akkor zökkenünk ki picit az ámulatból, mikor felfedezzük, hogy melyik jelenet játszódik budapesti helyszínen.

VALERIAN ÉS AZ EZER BOLYGÓ VÁROSA

Hosszan lehetne vitatkozni arról, hogy a legendás Léon, a profi-t és a Nagy kékség-et is jegyző Luc Besson idei alkotása vajon a jó vagy rossz film kategóriájába esik-e, de az kétségtelen, hogy a francia filmes Az ötödik elem után ismét olyan mozgóképet rakott az asztalra, ami igazi csemege a szemeink számára.

A sztori jelentős része egy hatalmas, űrben lebegő, és több ezer különböző fajnak otthont adó város körül bonyolódik, és pont ez a film legnagyobb erőssége, hiszen a cselekmény folyamatosan egyre furcsább lények és helyszínek között játszódik, az ember pedig csak pislog a rá zúduló akciójelenetek és digitális látványorgia közepette. A Valerian a forgatókönyvvel és a színészi játékkal tuti nem fog Oscart nyerni, de a legjobb vizuális effektekért tuti versenyben lesz.

DUNKIRK

Christopher Nolan a Sötét Lovag-trilógia után érzelmes sci-fit forgatott a Csillagok között címmel, majd egészen a II. világháborúig repült vissza, hogy a Dunkrik képében elkészítse nekünk az elmúlt évek legjobb háborús filmjét. A mindössze 106 perces eposz az angol hadsereg franciaországi kimenekítését mesélte el újra, méghozzá elképesztően látványos jelenetek közepette.

A több szemszögből elmesélt, és egyedi struktúrában megvalósított film letaglózó módon jelenítette meg a francia kikötőváros tengerpartján veszteglő katonákat, az éjszaka közepén elsüllyedő hajót, a légicsatákat és a nyílt vízen lángra kapó olajfoltokat is. A Dunkirk-öt persze Nolan rendezése emeli naggyá, de a filmet a sokszor sokkoló és lenyűgöző képi világ okán is érdemes újranézni.

A MAJMOK BOLYGÓJA: HÁBORÚ

A 2011-es A majmok bolygója: Lázadás egészen ügyesen rebootolta a 60-as és 70-es évek egyik legikonikusabb sci-fi-filmsorozatát, A majmok bolygóját, és a James Franco főszereplésével készült részt két szintén jól sikerült folytatás követte. A trilógiát idén zárta A majmok bolygója: Háború, és a rajongók sem a sztori, sem a látvány szempontjából nem panaszkodhattak.

A Matt Reeves rendezte záró epizód egyik legnagyobb érdeme persze az, hogy olyan trükköket tartalmaz, amiknek hála az embernek a film közben eszébe sem jut, hogy nem valódi majmokat lát, hanem digitális utómunkával készített állatokat. Minderre az teszi fel a koronát, hogy szinte az egész film havas területeken játszódik, így nemcsak azon lehet ámuldozni, hogy manapság mire képes a CGI, de a szemünk elé táruló gyönyörű tájakon is.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik