Lassan 100 éve, hogy az első televíziók felbukkantak az emberiség életében, viszont az otthoni szórakozásra tervezett képernyők még soha nem fejlődtek olyan tempóban, mint az elmúlt három évtizedben. Az LCD a 80-as években váltotta le a katódcsöves megoldásokat, aztán jött a plazma, az ezredfordulót követően megismertük a HD fogalmát, újabban pedig a 4K-val, a HDR-rel és az okostévék eltérő operációs rendszereivel ismerkedünk.
Vásárlásnál viszont nemcsak a különböző funkciók rövidítéseire kell figyelni, de arra is, hogy az otthonra szánt képernyő milyen technológiával készült. Manapság adottak a LED-tévék, még mindig találunk plazmát, és melléjük érkeztek meg az (általunk a korábban már kitárgyalt) OLED,
Utóbbiak közül teszteltük az egyik 2017-es csúcsmodellt, a lehengerlő látványt biztosító, 65 colos Q9F-et, akkor viszont nem tértünk ki részletesebben a tévében rejlő technológiára. Most ezt a hiányosságunkat pótoljuk, körbejárva, hogy pontosan mit is nyújtanak az ilyen típusú készülékek.
KVANTUMPONTOK A NAPPALIBAN
A QLED tévék lényegében a hagyományos LCD-technológiára épülnek, azaz ugyanúgy LED-háttérvilágítással, folyadékkristályokkal és színszűrőkkel működnek, mint a klasszikus társaik, azzal a jelentős különbséggel, hogy a Samsung fogta ezt a jól bevált megoldást, és szépen tovább fejlesztette az úgynevezett kvantumpontos eljárással.
Erről nagyon röviden azt érdemes tudni, hogy a tévé panelje kapott egy extra réteget, amire olyan nanokristályokat helyez a gyártó, amiknél a méret határozza meg, hogy milyen hullámhosszú, azaz milyen színű fényt engednek át magukon. A QLED képernyőkön vörös és zöld fényt áteresztő nanokristályokat használnak, ezeket hátulról speciális kék LED világítja meg, és a három szín (RGB) együtt
A makulátlan fehér nemcsak azért fontos, mert ennek hála érhető el a lehető legszélesebb színspektrum (azaz a lehengerlő képminőség), de komoly előny az is, hogy a hagyományos, fehér fénnyel dolgozó LED-es tévékkel ellentétben itt abszolút nem kell attól tartani, hogy az öregedéssel párhuzamosan a televíziónk képe fokozatosan egyre sárgább lesz.
DE PONTOSAN MIÉRT IS JÓ EZ?
A sárgulás elkerülése hosszú távon jó dolog, de sokakban azért nyilván felmerül a kérdés, hogy ezt leszámítva vajon miért érdemes beruházni az átlag LED-es megoldásoknál valamivel drágább, QLED-technológiával felszerelt tévékre?
A lehető legszélesebb színspektrumról már esett szó, ami a gyakorlatban annyit tesz, hogy a kvantumpontos tévék egészen lenyűgöző színeket képesek megjeleníteni, ráadásul olyan élesen és tisztán, amire egy hagyományos LED-et tartalmazó LCD-panel sosem lesz képes –
A QLED előnye viszont nemcsak az átlagon felüli színkavalkádban rejlik, de a nagy fényerőben is. A Samsung 2017-es Q7, Q8 és Q9 szériájának képviselői akár 1500-2000 cd/m² értéket is képesek „kipréselni” magukból, ami a duplája a konkurens OLED-technológia jelenlegi teljesítményének.
Ennek sokan nem tulajdonítanak komoly jelentőséget, ami hiba, hiszen egyre elterjedtebbek az úgynevezett HDR, azaz nagy dinamikatartományú filmek, sorozatok és videojátékok, amiknél – ahogy az a névből is adódik – dinamikusan változik a fényerő a megjelenített kép egyes részein.
Egy nagy fényerővel rendelkező QLED-panel ezeket a jó minőségű forrásokat tökéletesen fel tudja dolgozni, így a képernyőn úgy jelennek meg a képek, ahogy azt az alkotók eredetileg megálmodták, ráadásul 100%-os színlefedettség mellett, azaz a nagy fényerő ellenére sem fakulnak ki a színek.
A QLED-képernyők átlagon felüli teljesítménye ráadásul nemcsak akkor jön jól, mikor tényleg a legmodernebb és legjobb minőségű (4K-s, HDR) forrást nézzük a tévénken, de a nagyobb fényerőnek köszönhetően a fényelnyelés is hatékonyabb, így ezeknél a készülékeknél kevésbé zavaró a tükröződés és
Arról nem is beszélve, a betekintési szög is sokkal barátságosabb, mint egy átlag LCD-panel esetében, azaz oldalról nézve sem jelentkezik a felhősödés, a tévé akkor is szép színeket és remek kontrasztot biztosít, ha valamiért nem szemből figyeljük a képernyőn zajló eseményeket.
ÉS KINEK JÓ?
Egy QLED technológiával „megbolondított” televízió persze nem olcsó mulatság: egy 49 colos modell hatalmas szerencsével is minimum 400 000 forintért vihető haza. Éppen ezért, ha valaki csak meccsnézésre, klasszikus tévézésre, és a Barátok közt nyomon követésére szeretne készüléket, annak nem feltétlenül érdemes beruháznia egy ilyen típusra.
Ha viszont haladunk a korral, van otthon HDR-es játékokat futtató konzol (PlayStation 4 és Xbox One modellek), elő vagyunk fizetve a 4K-s tartalmakban bővelkedő Netflixre (vagy más szolgáltatásra), és rendszeresen kiváló minőségű Full vagy Ultra HD-s sorozatokat/filmeket nézünk, akkor a következő tévé vásárlásánál a Samsung kvantumpontos képernyőin mindenképpen érdemes elgondolkodni, hiszen a megbízható LCD-technológián alapuló QLED-modellek tényleg úgy lettek megalkotva, hogy az említett esetekben a maximumot biztosítsák számunkra.
