A következő hétvége legalább annyira gyönyörű két őszi napnak ígérkezik, mint az elmúlt négy volt, így aztán kötelező jelleggel neki kell vágni újra az országnak és valami olyan helyre utazni, ahol történik valami a szabadban.
Garda. Pont jó lesz. Bár az is gyönyörű, itt most mégsem az olaszországi Garda-tóra gondolok, hanem a mi tavunkra és a Gardafesztiválra Tihanyban. Bizony még novemberben is Balaton. Itt ugyanis mindenféle híreszteléssel ellentétben nem áll meg az élet csak azért, mert az utolsó holland turista is feldobta a bringáját a lakóbuszára és a keleti széllel hazarepült. Persze lehet, hogy a lángosos már bezárt, viszont ki akar most olajban tocsogó sült tésztát enni, amikor épp a – „Balaton heringjének” is nevezett – garda halászatának ünnepét ülik a II. András által, 1055-ben alapított bencés monostorával büszkélkedő Balaton-parti városban, ahol amúgy az ország egyetlen Árpád-korból fennmaradt királyi kriptáját tekinthetjük meg – melyben a már említett uralkodó nyugszik.
(Közvetett módon Andrásnak, a másodiknak azért még más dolgokhoz is köze van a településsel kapcsolatban. Többek közt, hogy az Óvárhegy lábánál fekvő barlangokat – melyek barátlakásokként szolgáltak – a több évtizedes szláv körútjáról a trónt elfoglalni készülő Andrással érkező ortodox szerzetesek vájták ki, és élték bennük szent életüket.) De nem szeretnék oly sokat a régmúlttal foglalkozni, ezért aztán kicsit ki is térnék rá, hogy mi is az a garda és miért olyan érdekes ünnep ez pont itt, Tihanyban.
A pontyfélék családjába tartozó halfaj hazánkban a nagyobb folyókban és a Balatonban él. Szóval ezt a fesztivált – ahol a sok kulturális és ceremoniális megmozdulás mellett halászlevet főznek, és különböző halételeket készítenek a hozzáértők, valamint fogyasztanak az inkább ahhoz értők– nyugodtan rendezhetnék bármelyik másik balatoni településen is, ami miatt azonban mégis itt tartják meg, annak magyarázata a „látható hal” kifejezésben keresendő. Tihany, ugyanis mint tudjuk, egy nagyobbacska dombon található, épp ezért tökéletes hely arra, hogy megfigyeljük a tóban lévő, nagy kiterjedésű dolgokat. Ilyen többek közt a garda is, ami óriási rajokba verődve ijesztgeti a tó népét, ám arra nem gondol, hogy őt is figyelik. Méghozzá az – 1714-ben Zsigmond által Tihanynak adományozott pallosjog következményeként a bitófa felállítására kijelölt helyről, a nevét is innen kapó – Akasztó dombról. Jó pár emberélet szűnt meg ezen a helyen és itt döntenek a gardák sorsáról is. Ezen halak halászata ugyanis úgy történik, hogy egy valaki a dombról figyeli a rajok mozgását és ő irányítja a vízen lévő halászokat, hogy azok a legnagyobb halsűrűségbe dobhassák ki hálóikat. Az eredmény így aztán garantált, mint hogy az is, hogy itt csak azok nem fognak jól lakni a különböző halételekkel, akik görcsösen ragaszkodnak a Balaton-lángos kapcsolathoz, vagy akik bármilyen oknál fogva nem esznek halat.
Ha pedig a sok evés-ivás és programfigyelés közben még egy kis aktív kikapcsolódásra is vágyik az ember, akkor keresve sem találhat jobb elfoglaltságot magának, mint az apáti templomromtól induló, 18km hosszú – ám lerövidíthető – Lóczy-tanösvény végigjárása, ahol a környéken található összes földrajzi csodával – vulkanikus képződmények, krátermaradványok, gejzírkúpok – találkozni lehet.
Kár lenne kihagyni a magyar garda idei ünnepét, a X. Tihanyi Gardafesztivált.
