A Portsmouth-i Egyetem munkatársai először figyelhették meg a különös táplálkozási szokást a természetben. A jelenséget kleptopredációnak nevezték el. A szakértők a vizsgálatról a Biology Letters folyóiratban számoltak be.
Trevor Willis, a tanulmány vezető szerzője szerint a felfedezés nagyon izgalmas. A kutató szerint az eredmények átírhatják a csupaszkopoltyús csigákról (Nudibranchia) kialakított képet. Ezek a parányi, színes puhatestűek a csalánozók törzsébe tartozó hidraállatokkal táplálkoznak. A hidraállatok kolóniái különálló „bimbókból”, úgynevezett polipokból épülnek fel.
A szakértők a Cratena peregrina viselkedését tanulmányozták. A kutatók a vizsgálat során felfedezték, hogy a faj egyedei rendszerint olyan polipokat fogyasztanak el, melyek nem sokkal korábban táplálkoztak.
Az eredmények alapján a csigák kétszer nagyobb valószínűséggel ejtenek el jóllakott zsákmányokat, mint éhes polipokat. A puhatestűek fő célpontjai a hidraállatok által fogyasztott zooplanktonok lehetnek.
Gyakorlatilag van egy tengeri csigánk, amely az óceán fenekéhez közel él, és amely egy másik fajt használt horgászbotként, hogy hozzáférjen a planktonhoz, melyhez egyébként nem jutna hozzá
– mondta Willis.
A szakértő hozzátette, a most azonosított mechanizmus különbözik a már ismert kleptoparazitizmustól. Míg a kleptoparazita élőlények a más fajok által elejtett zsákmányokat veszik el, addig a kleptoragadozók a prédájukat és prédájuk zsákmányát is elfogyasztják.
A kutatás során Willis csapata a csigák, a polipok és a zooplanktonok stabil nitrogénizotóp-szintjét elemezték. A vizsgálat felfedte, hogy a puhatestűekben a szint jóval alacsonyabb, mintha csak a polipokkal táplálkoznának.
Mivel a puhatestűek főként energiában gazdag polipokat fogyasztanak el, ezért kevesebb prédával is beérik, így pedig több értékes hidraállat maradhat életben.
Azt egyelőre nem tudni, hogy a kleptopredáció mennyire elterjedt. A jövő kutatásai remélhetőleg újabb példákat találnak majd a jelenségre.
(Kiemelt kép: Parent Géry/Wikimedia Commons)
