Baráti tűz végzett Botkával? Vége az MSZP-nek?

Miért mondott le Botka László?

Mert nem működött a stratégiája.

Miért most mondott le?

Mert miután a párttársaihoz köthető emberek a nyilvánosságban is elkezdték bírálni, meggyőzően érvelhet azzal: a sajátjai árulták el.

Mi volt a stratégia, amit Botka elképzelt?

Hogy az MSZP vezetésével, égisze alatt jön létre egy baloldali szövetség.

Logikus. Mi ezzel a baj?

Botka olyan szereplőkkel nem akart együttműködni, akik erre hajlandók lettek volna, és olyanokat akart bevonni, akik a kezdetektől elzárkóztak a közös indulástól.

Ezen csak kellő erővel változtathatott volna, ennek az erőnek azonban nem volt a birtokában, és az idő múlásával még vesztett is az erejéből. Azt gondolta, leválaszthatja a Demokratikus Koalíciót elnökéről, Gyurcsány Ferencről, ami fogalmi képtelenség, de azt nem merte mondani, hogy a DK-tól nem akar semmit. A kisebb baloldali-liberális pártok bevonására is legfeljebb akkor lett volna esélye, ha alapvetően megváltoztatja az MSZP-t. Ehhez biztosan nem volt elég ideje, és nem kapott elég támogatást sem. Elkezdett ugyan párton belüli árulókról és kollaboránsokról beszélni, de aztán ebből is visszatáncolt. Ragaszkodott viszont a közös listához, miközben az egyébként is alig mérhető pártok (Együtt, Párbeszéd, Liberálisok) harmadvonalából talált csak magának szövetségeseket.

Egyáltalán miért ment bele ebbe az egészbe Botka azután, hogy korábban többször elutasította a miniszterelnök-jelöltséget?

Erre nagyon nehéz válaszolni, hiszen Botkát fél évvel a bejelentkezése előtt leváltották az MSZP-választmány éléről – ez alapján tudnia kellett, hogy nincs híján párton belüli ellenfeleknek.

Tényleg elárulták Botkát a párttársai?

Az biztos, hogy sokan az első perctől nem támogatták, és bőven lehettek közülük olyanok, akik úgy érezték, veszélyt jelent rájuk és üzelmeikre.

De az is tény, hogy Botka semmilyen bizonyítékkal vagy konkrétummal nem állt elő arról, hogy kiket és mivel vett meg pártjából a Fidesz. Ennek alátámasztására pedig a szóbeszédek nem elegendők. Az biztos, hogy a szegedi polgármester kapott baráti tüzet is – de nem pusztán abba halt bele, maga is nagyon súlyos hibákat követett el.

Ezért is mehetett Botka: egyre fogynak a belső harcoktól hangos MSZP hívei

Újabb mérés szerint vannak történelmi mélyponton a május óta egyre népszerűtlenebb szocialisták, a Fidesz viszont szárnyal. A borzalmas adatok is közrejátszhattak abban, hogy Botka László lemondott a miniszterelnök-jelöltségről.

Mi volt az utolsó csepp a pohárban?

Az, hogy Lattmann Tamás és Tarjányi Péter elkezdte körbejárni a médiát azzal, hogy Botka színrelépése egy körvonalazódó együttműködést akadályozott meg az ellenzéki pártok között, azaz ő a baloldal sírásója. Ezt a véleményt az MSZP-n belül is többen osztották.

Így volt?

Ebben a formában biztosan nem. Az tény, hogy az MSZP vezetői 2016 nyarától  kívülről érkező miniszterelnök-jelöltet kerestek, és a nemzetbiztonsági bizottságot elnöklő (Botka által leárulózott) Molnár Zsolt javaslatára Lattmannal tárgyaltak erről. Megállapodás azonban nem volt, és legalábbis kérdéses, hogy egy számottevő politikai tapasztalat nélküli nemzetközi jogász képes lett volna-e egyesíteni a széttöredezett ellenzéket – annak a valószínűsége pedig, hogy győzelemre is vezeti, a nullával lett volna egyenlő.

Mi következik most?

Nagyon úgy néz ki, hogy a Gyurcsány Ferenc által javasolt forgatókönyv: az MSZP és a DK (alighanem kiegészülve az Együttel és a Párbeszéddel) megpróbál megállapodni a 106 egyéni választókerület kétharmadának elosztásáról. Közös lista azonban nem lesz.

Gyurcsány dörzsölheti a markát?

Igen. Ha nem lesz közös miniszterelnök-jelölt (márpedig ki vállalkozna erre a szerepre most ép ésszel?), könnyen előállhat az a helyzet, mint a 2014-es EP-választáson, amikor a Gyurcsány vezette DK-lista kis híján befogta a Szanyi Tiborral induló szocialistákét. A DK az egyéni körzetekről szóló alkudozásban is sokkal többet követelhet magának, mint négy évvel ezelőtt, és még az is elképzelhető, hogy a két párt erősorrendje megfordul. De legalább ennyire örülhet a Jobbik, amely a Fidesz kihívójaként emlegetheti magát, és az LMP is, amely épp a Botka által hangoztatott érvekre alapozva próbál szavazókat szerezni a baloldaltól.

A szocialisták ezek szerint miniszterelnök-jelöltet sem neveznek meg?

A párton belülről biztosan nem. Molnár Gyula ugyan utalt arra, hogy egy minden ellenzéki párt számára elfogadható közös jelöltet szeretnének (olyat, mint amilyen Majtényi László volt az államfői posztra), nevet – aligha véletlenül – nem említett. Azt is mondta, hogy más pártok vezetői között sem lát szóba jöhető aspiránst. Ugyanakkor vannak olyan szocialisták, akik szerint akár a párbeszédes Karácsony Gergely, akár az LMP-s Szél Bernadett támogatható lenne – más kérdés, hogy az MSZP listája milyen eredményt érne el akkor, ha egy másik listavezetőt ajánlanának választóik figyelmébe.

Az MSZP-ben akkor most teljes a letargia?

Molnár Gyula pártelnök azt mondta, aki Botka lemondásának hírére pezsgőt bont, az nem barátja a szocialistáknak, és nem ellenfele az Orbán-kormánynak. Mégis biztosan állíthatjuk, hogy néhány pezsgő kinyílt a szocialistáknál: vannak, akik úgy érezték, főleg a fővárosban, hogy már rég meg kellett volna állapodni Gyurcsányékkal az egyéni körzetekről, és beindítani a kampányt. De az is kétségtelen, hogy az MSZP Botka (és szövetségesei) lemondásával végzetesen meggyengülhet, az önálló léte kerülhet veszélybe.

Kiemelt kép: MTI/Komka Péter