A múlt hét végén lehetett már sejteni, mi készül Németországban. Nagy vonalakban mindenki azt tippelte, hogy Angela Merkel CDU/CSU-ja hátradőlhet, mert nyer, Martin Schulz szocdemjei akkorát nyekkennek, hogy abba még Botka László is beleborzong, és a kis pártok felemelkednek. Ebből kis rész bejött, leszámítva a CDU bukással felérő győzelmét, na meg a kisebb pártok stagnálását. A kelet-berlini és st. pauli anarchisták, illetve a Honecker-érát visszasíró keletnémetek gyűjtőpártja, a balos Linke nem erősödött nagyot országosan, ahogy a Zöldek (Grüne) sem nyertek sokkal nagyobb teret, mint négy éve.
Az igazi forradalmat az Alternatíva Németországért (AfD) vitte véghez, ami a 2013-as 4,7 százalékról feljött 12,6 százalékra, így 94 képviselője lehet majd a Bundestagban. Az AfD-től minden hagyományos párt tartott, mivel a menekültválság alatt annyira megerősödött kőkemény üzeneteivel és tüntetéseivel, hogy elszívta a levegőt a bevándorlással elnézőbb mainstream (vagy keményen balos) pártok elől.
A siker után aztán robbant a bomba: Frauke Petry, a párt 42 éves, vegyész végzettségű vezetője (párttag férjével együtt) bejelentette, hogy kiszáll, nem lesz tovább elnök. Mindez azután történt, hogy elviharzott egy hétfői sajtótájékoztatóról, ahol még csak azt közölte, nincs kedve beülni az AfD 94 (így csak 93) fős frakciójába. Azóta több német tartományi gyűlésben jelentették be AfD-képviselők, hogy kilépnek a frakcióból, pártból.
Mindenesetre a FOCUS-nak nyilatkozó drezdai egyetemi szakértő, Werner Patzelt szerint nem lesz pártszakadás, egyelőre nem pukkan ki az AfD-lufi. Mivel a pártban fontos szerepet betöltő két csúcsjelöltjük, a kemény nacionalista, kutyás nyakkendővel parádézó Alexander Gauland (a kiemelt képünkön ő látható) és a liberálisabb Alice Weidel uralkodik, Petry egyszerűen jobbnak látta, ha hátralép. Pedig korábban ő sem volt mérsékelt, simán lövetett volna éles lövedékkel a határt átlépő migránsokra.
Patzelt szerint választás elé került az AfD: vagy egy olyan nagy párttá válik, ami a következő négy évben a kormányzás felé fordul azzal a céllal, hogy megnyeri a kvöetkező választást, vagy fundamentalista ellenzéki párt marad. Ez hasonló dilemma, mint amivel a Jobbik szembekerült. Petry ebből a harcból szállt most ki, kivár, és ha a kormányzást választja a pártja, akkor fog csak újra előlépni az árnyékból. Addig is – mivel egyéni körzetét megnyerte a szász Érchegységben – független képviselőként a szövetségi parlamentben maradhat.
Újra nácik a Reichstagban?
Az AfD üzenetei főként az ossziknál, a keletnémeteknél találtak meghallgatásra. Merkel pártját eleve csak két tartományban sikerült megverni: Brémában a szocdemek, Szászországban pedig az AfD fogta meg őket. De ha azt nézzük, hol szerepelt az AfD a legjobban, akkor is a keletnémet tartományok vannak az élen: Szászország, Türingia, Brandenburg, Szász-Anhalt és Mecklenburg-Elő-Pomeránia. Érdekes, hogy a katolikus, konzervatív déli tartományokban, Bajorországban és Baden-Württembergben is erős, 12 százalék feletti eredménnyel szerepeltek.
Germany: Far-right AfD (ENF) received voters from all parties. #berlinerrunde #jamaika #AfD #GermanyDecides #GermanElections
Közzétette: Europe Elects – 2017. szeptember 24.
Több kimutatás is készült arról, honnan szipkáztak el annyi embert. A legvaskosabb réteg a korábban nem választóké volt, akik az AfD feltűnésével csakazértis voksoltak rájuk. Egy milliós választói csoport pedig Merkel pártjától állt át. Hogy a baloldal-szélsőjobb átjárás mennyire működik Magyarországon kívül is, bizonyítja, hogy félmillió SPD- és 430 ezer szélsőbalos szavazó is az AfD-t választotta.
A Bloomberg publicistája, Leonyid Bersidszkij Magyarországhoz és Lengyelországhoz hasonlította a (kelet)német helyzetet, és hogy miért a szélsőbal és a nacionalizmus a legnépszerűbb a volt NDK-ban. Bersidszkij továbbmenve felállította a 13-asok klubját: azokét a populista-szélsőjobbos nyugati pártokét, amelyek 13 százaléknál nem tudtak sokkal többet elérni, tehát az elemző szerint ez az ilyen pártok plafonja. És az AfD a keletnémet bundeslandok nélkül még ezt sem ütötte volna meg. (Érdekes belegondolni, hogy a Jobbiknak a kiskutyásodása előtt szintén volt egy plafonja, ami a szavazatok számarányában ugyan magasabb volt a nyugati pártoknál, de a parlamenti mandátumok 13 százalékát még egyszer sem szerezték meg).
Sie hassen Flüchtlinge
Intő jel lehet nekik persze, hogy mindössze három egyéni körzetet nyertek, tehát parlamenti helyeik zömét a pártlistáról szerezték. Jellemző, hogy maga – az egykor a második világháborús német katonák hősiességéről is beszélő – Gauland egy olyan CDU-s jelölttől kapott ki, aki eritreai menekülteket fogadott be magához. Aki tehát az AfD-re szavazott, zömmel lázadt az establishment ellen, a kutatások-felmérések szerint
Ők eddig szavazni se szívesen mentek el, ha igen, akkor pedig a melóst védő baloldalt preferálták az AfD berobbanásáig. Pedig a keletnémet munkások helyzetét nem feltétlen a migránsok veszélyeztetik, hanem az automatizáció, amerre az egész német gyáripar halad. Csakhogy a keletnémetnek elsőkézből kínálja a populista politika a migránst mint fő ellenséget. Na meg a hiányzó németségét, mert harsányan németnek lenni majdnem egyenlő volt a nácizmussal a világháború utáni új rendben. Mindezektől a folyamatoktól persze a zsidóság is tart, Izrael is jelezte, hiába nem nevezhető antiszemitának az AfD, voltak olyan kijelentéseik, amik miatt nyugtalanok.
Mindenesetre Gauland már bejelentette, az AfD vadászni fog Merkelre. Hogy ez vajon a holland Szabadságpárthoz hasonlóan abban nyilvánul majd meg, hogy kérdések ezreit zúdítják a miniszterekre, de építő jellegű (törvény)javaslatot elvétve tesznek, az a jövő zenéje. Egy reményük lehet az AfD-hez hasonló pártoknak, hogy az életszínvonal és a biztonság tovább esik Nyugat-Európában, és mivel ők a leghangosabb hőbörgők, ők profitálhatnak majd a legjobban mindebből.
(Kiemelt kép: Michael Kappeler/dpa)
