Kanadai paleontológusok szerint kedvezőtlen körülmények között az osteodermákban tartott kalcium és foszfor segítette a hatalmas lények túlélését és kicsinyeik kihordását.
A Guelph-i Egyetem kutatói két madagaszkári szauropoda-dinoszaurusz, egy felnőtt és egy serdülő Rapetosaurus fosszíliáit vizsgálták. A Rapetosaurus Madagaszkáron élt a késő kréta korban, mintegy 70-65 millió évvel ezelőtt.
Más szauropodákhoz hasonlóan négy lábon járó növényevő volt, testhossza a becslés alapján elérhette a 15 métert. A felnőtt Rapetosaurusnál az osteodermák akkorák voltak, mint egy-egy tornazsák. Az, hogy a felnőtt egyed bőrcsontjai üregesek, míg a serdülőé tömörek voltak, arra utal, hogy legfontosabb szerepüket az egyedfejlődés során töltötték be.
Míg a páncélos dinoszauruszok esetében ezek a bőrcsontok gyakorinak számították, a szauropodák közül csak a titanoszauruszoknál figyelhetők meg. A ma élő állatok közül az aligátorok és a tatuk rendelkeznek osteodermákkal.
