Kannabisz-fű-marihuána. Végre elkezdtünk róla beszélni. Mármint érdemben. A Magyar Liberális Pártnak köszönhetően akár még népszavazás is lehet ebből. Örülök, hogy Karafiáth Orsolya is kifejtette a véleményét kezdeményezésünkről, a kannabisz legalizálásáról. Valami elindult.
Vannak persze még fontos, tisztázandó kérdések, de az már most is látszik, hogy a társadalmat alkotó magyar emberek sokasága, azaz a „nép” érettebben kezeli jelenleg a kérdést, mint a hatályos törvényeink, és döntéshozóink egy része. Ahhoz persze, hogy a helyzet változhasson, sokat kell róla beszélni, sok félreértést kell eloszlatni, sok előítéletre kell rácáfolni, sok félrevezetést kell korrigálni.
Nyilván nagyon sokat ártott ez a buta mondat is, de a társadalom szerencsére már régen meghaladta ezt a szintet, manapság már a magyarok többsége is tisztában van azzal, hogy a fűvel ugyanannyira nem lehet halálosan túladagolni, ahogyan belőni sem. Most félrevezetésként például arra a tudatalattit alattomosan befolyásoló szóhasználatra gondolok, hogy létezik egy olyan undorító kemikália, amit 2017-ben Magyarországon “biofű”-néven emlegetnek. Amikor minden trendinek számít, és egészségesnek hirdeti magát ami bio. Miközben valódi fű, azaz a kannabisz, a természetben megtermő gyógynövény a legtöbb esetben még nyomokban sem lelhető fel ezekben a szintetikus, kémiai úton előállított szemetekben. Ez a téves szóhasználat például többet árt a kannabisz értelmes megközelítésének, mint Magenheim doktor úr összes aranyköpése.
Ez az elmélet is – helyesen – abból a logikából indul ki, hogy önmagában a kannabisz nem lenne probléma. Ez is valami. Azt pedig, hogy alaptalan a félelem a továbblépést illetően, szerencsére több esetben már tudományosan is igazolták. Számos nemzetközi, széleskörű hiteles kutatás igazolja, hogy a kannabiszt bevallottan kipróbálók között semmivel sem magasabb az egyéb drogokat kipróbálók aránya, mint a kannabiszt nem próbálók körében. Minél több ember ismeri meg a tényeket, annál kevesebb előítélet él tovább.
A kannabisz legalizálása, és ezen keresztül az általános, szakmai alapú, felvilágosításra épülő, dekriminalizációs (fogyasztókat nem riogató, hanem segítő) drogstratégia olyan kérdés, ami sosem volt hazánkban érdemben rendezve, miközben egy generációkat súlyosan érintő problémakör. Ebből fakadóan sosincs alkalmatlan időpont rá. Bármikor meghalhat egy újabb szórakozó fiatal egy ismeretlen összetételű (ezáltal tiltólistán sem szereplő, tehát nem tiltott) dizájner drogtól, eközben bármelyik nap tönkre mehet az élete egy tisztességes, ártalmatlan ismerősünknek egy felesleges hatósági eljárásnak köszönhetően, amit egy gyógynövény birtoklása, fogyasztása miatt kell elszenvedjen. Minden nap, amikor nem közeledünk az érdemi változáshoz, pazarlás.
Lássuk a másik nagy félreértést, a fű szívásának ösztönzését!
Az emberek szabadságát mindaddig szükségtelennek látjuk korlátozni, amíg annak beteljesedésével nem korlátozza, veszélyezteti mások szabadságát, vagy testi épségét. Miután a kannabisz esetén ez fel sem vetődik, nem látjuk értelmét a tiltásnak. Ettől még senkit sem ösztönzünk a fogyasztására.
De a félreértések, előítéletek, és félrevezetések mellett szerencsére az érdemi beszélgetés során egyre többször hangozhatnak el a legalizáció mellett szóló érvek is, melyekkel vitatkozni egyre nehezebben, és egyre kevesebben tudnak. Nehéz lenne kétségbe vonni, hogy például a drogok között napjainkban a legnagyobb veszélyt a magyar társadalom számára, a jogos rettegés alapját a szülők számára semmiképp sem a kannabisz, sokkal inkább az úgynevezett dizájner drogok jelentik.
Ahhoz felvilágosítás kell, amihez viszont szakemberekre, nem hatósági személyekre, és bizalomra, nem félelemre lesz szükség. Halkan jelzem meg: a kannabisznál társadalmi szempontból sokkal súlyosabb károkat okoz az alkohol is. Hiú ábránd, hogy a drogok teljesen eltűntethetőek a társadalomból, a cél tehát kizárólag a negatív hatások visszaszorítása, az ártalomcsökkentés lehet. A kannabisz ártalomcsökkentésének minden módját a legalizáció, az ellenőrzött, tiszta minőség, a szabályozott keretek, a szakmai segítségnyújtás, és az ártalomcsökkentést segítő, kiegészítő termékek legális forgalmazása fogja biztosítani. Ez minden szülő érdeke, ez a fiatal generációk biztonságos jövője.
Részletkérdés ehhez képest, hogy ez az összeg megjelenhetne a költségvetésben, azaz közös tulajdonként. Reményeim szerint kevesen akarnának ártani azoknak a rászoruló, beteg embereknek is, akik az elavult jogszabályoknak köszönhetően jelenleg kizárólag csillagászati áron, vagy teljesen illegálisan juthatnak csak hozzá a kannabisz jótékony hatóanyagaihoz Magyarországon. Kik lehetnek érintettek? A teljesség igénye nélkül felsorolok néhány egészségügyi problémát, betegséget, melyek közvetlen, vagy tüneti kezelésére a nemzetközi orvostudomány már kiváló eredményekkel alkalmazza a kannabisz különböző hatóanyagait: epilepszia, szklerózis multiplex, tourette szindróma, Parkinson-kór, alzheimer-kór, fájdalom, hányinger, gyulladás, étvágytalanság, depresszió, stressz, kényszerbetegség, anorexia.
Tudjuk már, hogy legalább akkora társadalmi réteg áll a legalizáció mellett, mint amekkora felhatalmazta a konzultációs íveken keresztül a kormányt a hazug, gyűlöletkeltő kampányának, és külpolitikájának folytatására. A miniszterelnök szerint az egyértelmű népakarat volt.
Végül, reflektálva Karafiáth Orsolya megtisztelő kritikájára: nem ötlettelenség, önző számítás vezeti a Liberálisokat, amikor úgy döntöttünk, hogy kezdeményezzük a kannabisz legalizálását. Liberális ügyeket, liberális választókat képviselünk. Gyakran hangzik el az a vád, hogy ez ellenzék csak orbánozni, összefogásozni tud. Ez egy valódi szakpolitikai követelés, kiállás értékeink mellett. A közpolitikai reformok természetéhez tartozik, hogy egy politikai párt vállalja őket.
Sermer Ádám, a Magyar Liberális Párt ügyvivője, a Liberális Fiatalok Társaságának (LiFT) elnöke