Mire jó a verseny? Például arra, hogy az amerikai légierő sok, nagyon sok pénzt takarítson meg. Ehhez nem kellet más, csak egy lánglelkű innovátor, Elon Musk és egyik “gyermeke”, a SpaceX űrvállalat.
A dolog dióhéjban összefoglalva: ha már nem egyszereplős a piac, akkor Ennek persze a sokáig egyeduralkodó, így az árakat is magasra srófoló, a Boeing és a Lockheed Martin nevével fémjelzett United Launch Alliance (ULA) iparági szövetség kevésbé örül.
Az ULA két módon is pénzhez jutott.
- A nagyobbik rész a rakétafelbocsátások után járó fizetség volt. Az Atlas V, a Delta IV és ennek egy hasznosabb terhelésű hordozórakétái juttatták az űrbe az amerikai nemzetbiztonság “űrbéli szemeit”, a felderítő-, kommunikációs és navigációs műholdakat.
- A másik, szintén komoly pénzmennyiséget a készenlétért kapta a szövetség, azaz azt is külön kifizette a Pentagon, hogy az ULA képes legyen a rakétaindításokra, mindig készen álljanak az eszközök és a szakemberek.
Érthető a dolog, hiszen mégiscsak nemzetbiztonsági ügyről van szó. S ha az ország léte forog kockán, mi az a 422-424 millió dollár, amit a 2020-ban és 2021-ben történő indításokért kérne el az ULA becsléseik alapján?
Meg persze a Falcon 9 kétfokozatú hordozórakéta-család, mely bebizonyította: van teljesítmény jóval alacsonyabb áron.
És amikor azt mondjuk, olcsóbban, akkor nem az űrbe beszélünk. 2016 áprilisában a GPS egyik harmadik generációs műholdját 83 millió dollárért jutatta el a világűr kijelölt pontjára a SpaceX. Egy évvel később is csak 96,5 millió dollárért vállalták el egy újabb navigációs műhold föld körüli pályára juttatását. Azaz olyan, mint egy rendes vállalkozás: te megrendelsz valamit, én ennyiért teljesítem. Hogy hogyan, az az én dolgom.
A SpaceX a most használt Falcon 9 Full Thrust hordozórakétákkal durván 65 millió dollárért vállalja a civil szféra számára a műholdak űrbe juttatását. Ehhez képest a katonai indítások drágábbak, de itt figyelembe kell venni a nemzetbiztonsági okokból szükséges, emelt szintű “kiszolgálást”, maximális titoktartást, a nagyobb magasság eléréséhez szükséges extra üzemanyagot.
Szakértők szerint éppen nullszaldós, ha nem piacszerzési okokból veszteséges egy-egy katonai indítás. Hosszú távon azonban még így is megéri a SpaceX-nek, ha megbízható, költséghatékony, jól teljesítő partnere lesz a Pentagonnak.
Főleg, ha folytatódik az orosz RD-180 folyékony üzemanyagot használó hajtóművek kiváltása körüli huzavona és szerencsétlenkedés. A jelenlegi biztonságpolitikai környezetben Erre lenne megfelelő eszköz az ULA és a Blue Origin BE-4 hajtóműve, melyet 2011 óta fejlesztenek. Ez azonban még – mint minden komplex űrtechnikai rendszer – kisebb-nagyobb problémákkal küzd, így nem tekinthető megbízható alkatrésznek.
Kérdés, mi fogy el először: az RD-180-as használata miatt egyre idegesebb és az amerikai űr- és nemzetvédelmi programok finanszírozásáról döntő honatyák türelme, vagy a BE-4-essel kapcsolatos problémák, hibák sora?
(Kiemelt kép: Delta IV fellövése 2009-ben, Fotó: ULA)
