A kormánypárti javaslat nyilvánvalóan arra lehetne megoldás, hogy csökkenteni lehessen a területi és ágazati alapon jelentkező munkaerőhiányt. A Policy Agenda által készített korábbi felmérésben már bemutattuk, hogy a magyar kis-és középvállalkozások vezetői a nyugdíjkorú munkavállalókat (ebbe nem csak a nyugdíjasok értjük bele) a hiány pótlása során az egyik legkevésbé elutasítandónak vélik, mint olyan potenciális társadalmi csoportot, amely bevonható a munkaerőpiacra. Az időseknél csak a pályakezdő fiatalok voltak kevésbé negatív megítélésűek.
Nyugdíj melletti munkavégzésre a törvény most is teremt lehetőséget, igaz ez csak a versenyszférában lehetséges. (Közszférában a nyugdíj kifizetését szüneteltetni kell a munkavégzés időtartama alatt.) De a versenyszférában is van azért egy kisebb korlátozás, ha valaki a nőkre alkalmazott kedvezményes nyugdíjazást vette igénybe (azaz nem életkor alapján, hanem 40 év szolgálati idő alapján ment nyugdíjba), akkor a minimálbér 1,5-szereséig kaphatja a nyugdíját és a munkabérét egyszerre, mert e fölött már felfüggesztik a nyugdíjának a kifizetését.
Az adatok azt mutatják, hogy átlagosan 42 ezren dolgoznak 65 éves koruk felett. A nyugdíjkorhatár környékén lévők (60-64 év) esetében ez a szám 232 ezer fő. Azaz jelenlegi becsléseink alapján 100 ezer nyugdíjas lehet, aki nyugdíja mellett is dolgozik.
A nyugdíj melletti munkavégzést csak annyiban ösztönzi az állam, hogy a versenyszféra esetében azt nem bünteti. Ezzel együtt nincs is jutalmazás a rendszerben, hiszen a nyugdíjas évenként csak a megkeresett összeg 0,5%-val emeltetheti meg nyugdíját, és, a szolgálati időbe –azaz a leginkább fontos részébe – már bele sem számítják a pluszban ledolgozott éveket.