A szovjet, illetve posztszovjet témák iránt érdeklődők aranybányája, az English Russia néhány nappal ezelőtt néhány vízkonzerv fotóját mutatta be, melyeket látva a jóérzésű imperialisták biztosan olyan értetlen képpel néztek, mintha egy elszigetelt dél-amerikai törzs egy tagjának orra alá okostelefont dugtunk volna.
Ez teljességgel érthető, főleg, hogy a konzerven a következő feliratok álltak:
vagy épp
Na de mi lehet a rendkívüli eset? – tesszük fel okkal a kérdést.
Az English Russia szerint a hasonló fémdobozok az egykori Szovjetunió bunkereinek vízkészletét képezték, de a hadihajókon is rendelkezésre állt belőlük egy kisebb tartalék, hiszen a nyílt tengeren hánykolódva egyáltalán nem jó ötlet a sós vízből inni.
A kétéves lejárati dátummal rendelkező konzervek legfontosabb célja persze az volt, hogy alternatívát nyújtson egy vegyi támadás, vagy nukleáris háború során szennyezetté váló természetes vízforrások helyett, hiszen ilyen esetekben az esővíz sem jelent megoldást.
A dobozokon egyszerű használati utasítás is állt:
Nem a konzerves módszer lett volna az egyetlen megoldás a vészhelyzetekre felhalmozott ivóvízkészlet tárolási módjára, de a műanyapalackok kevésbé tartósak, valamint sérülékenyebbek lettek volna – a legfőbb indok persze nem ez volt, hiszen a Szovjetunióban ebben az időben egyszerűen nem létezett műanyagpalackokat gyártó üzem.