Unortodoxia helyett Áder János

Majtényi László köztársasági elnöki jelöltségének érdemes megkeresni az értelmét. Természetesen nem azt, amit az érintettek állítanak, hogy az ellenzék végre valamiben össze tudott fogni.

Ezt maga Majtényi is szkeptikusan kezelte, mondván, ha a legkisebb esélye is lett volna a győzelemre, akkor az ellenzék nem tud megegyezni a jelöltségéről. De nem tekinthetjük nagy sikernek Majtényi értelmezését sem, miszerint tevékenységével felkészülési periódusba kezdett az ország ellenzéke, így közelebb kerültünk a parlamentáris demokrácia visszaállításához.

Nehezen megérthető, hogy neki magának mi haszna volt ebből az egészből. Két hónap felkészülés, egyeztetés, országjárás, pokoljárás (?), kellemetlen incidensek, gyűlölködések, és tizenöt perc országos figyelem. Ez utóbbi esetben is fanyalgó a politológus-visszhang, mely szerint azt a bizonyos tizenöt percet felhasználhatta volna úgy is, hogy emlékezetes legyen.

A rosszindulatú feltételezésekkel nem foglalkoznánk. Olyan ötletekkel, hogy a jelöltsége értelme mögött politikai ambíciók vannak, vagy hogy Soros György bábjaként szerepelt. Ezek az ötletelések is sejtetik azonban, hogy a megfejtés nem magától értetődő, és a kérdés jogos: mi haszna volt a jelölésének?

Az igaz, hogy tesztelve lett demokráciánk állapota. A szóhoz jutás lehetősége és a parlamenti szereplés mintegy cáfolta a rendszer diktatórikus voltát, de még az állami média diktatórikus működését is. Noha ezt a véleményét Majtényi váltig fenntartja.

Volt híradás, beszámoló, s mindez nem kiegyensúlyozatlanul Áder javára. De volt kormánytámadás és sorosozás is, ami pedig azt mutatja, hogy a nagyvonalúságot biztosították intézményes részről, ellenben a kommunikációs propaganda továbbra sem kapcsolt át kíméletesebb üzemmódba.

Egy biztosan megverhető jelöltet igyekeztek becsületétől is megfosztani, mert simán és könnyedén legyőzni mégsem elégséges.

Majtényi civilként igyekezett megjelenni a nyilvánosságban. Olyan emberként, akinek intézete egyaránt nekiment a pártfinanszírozás rendszerének, melynek fenntartásában úgy tűnik máig érdekeltek a 90-ben létrejött pártok. Ő pedig e pártlogikán kívül kívánt maradni mindig, s ezúttal is ezt próbálta, ezzel szemben a Soros általi támogatottságra utalással a kormánypropaganda az „idegenszívűségbe” igyekezett taszítani. (Mintha legalábbis például egy tisztességes és átlátható pártfinanszírozás nem épp a magyar állampolgárok érdekeit szolgálná, hanem idegen érdekeket.)

S ebből a küzdelemből Majtényi sem vonhatta ki magát. Nem véletlen – ha jól számoltam -, parlamenti beszédében háromszor is említette Soros nevét. Aligha van annak értelme, hogy ilyen diskurzusba keveredjen az, aki autonóm fellépője kíván lenni a hazai közönségnek.

Ám a sok értelmetlenség és érthetetlenség közepette mégiscsak felfedezhetünk jó gesztusokat. Ilyen például Áder köszönete, hogy Majtényi vállalta a megmérettetést. Ez természetesen Áder úriemberségére utal, ám ha őszinték voltak a szavai, akkor azt is kell mondjuk, hogy Majtényi rajtvonalhoz állásáért az egész jelenlegi rendszer hálás lehet.

Épp, mert ez által ismerheti el mindenki – ideértve a Nyugatot is –, hogy Magyarország egy normális ország. Ha ugyanis még egy olyan ember is, aki kétségbe vonja a jogállamiságot megjelenhet a legfőbb méltóságért vívott küzdelemben, emiatt aztán semmiféle retorziótól nincs oka tartani, sőt versenytársa nemcsak, hogy nem áll bosszút vakmerőségéért, de még meg is köszöni a részvételét, az az ország nem lehet szégyenletes.

Áder köszönete tehát akár teljesen őszinte is lehetett. Majtényi azzal, hogy elfogadta a játékszabályokat, elfogadta Ádert is. (Nem véletlen, hogy legélesebb támadói Majtényinak nem is a sorosozók, hanem a diktatúrázók!)

Majtényi jelölésének haszna az is, hogy Orbán Viktor elállt attól, hogy egy bólogató elnököt keressen. Ezzel amúgy is ráfázott már Schmitt Pál esetében, de Majtényival szemben ilyet indítani végképp kockázatos lett volna. Amiképp ha az ellenzék egy karizmatikusan beszélő jelöltet talál, a Fidesznek is egy karizmatikusat kellett volna keresnie, úgy Majtényi mint autonóm szereplővel szemben viszont Orbánnak is autonómot kellett állítani. (Az okoskodásom, hogy Majtényi indítása végképp Áder János javára billentette a mérleg nyelvét – mondjuk Balog Zoltánnal szemben – persze csak akkor áll, ha igazak azok a hírek, hogy a miniszterelnök nem igazán akarta Ádert.)

Még fontosabbnak tarthatjuk Majtényi tizenöt perces beszédének azon gondolatait, hogy ha ő lenne az elnök, akkor bizony élne olyan lehetőségekkel, mint például a törvények beterjesztése – melyet a parlamentnek nem kell elfogadnia, de vitáznia róla kötelező volna -, vagy a gyakoribb beszédek tartása. Majtényi erre a köztársaság elnöki viselkedésre a ma divatossá váló „unortodox” jelzőt használta.

Tényleg változnak az idők. Például Horthy, aki kormányzóként alkotmányos lehetőségeivel alig-alig élt, mértékletességének köszönheti, hogy erényeként legalább ennyit szinte minden történész elismer. Míg Horthy azt tette jól, hogy a napi politikából – bár tudott róla hiszen állandó jelentésekkel látták el – kivonta magát, a mai elnököktől jóval szűkebb jogkörük ellenére mégis aktivista államférfi szerepet várnak.

Majtényi beszédéből nem a sorosozásra adott szellemes válasza fog megmaradni és nem a morális fricska, mely szerint aki minden hatalmat megszerez, az el is veszíti azt. Ezek filozófiailag ugyan igazak, csakúgy mint a demokratikus intézményrendszerekről mondottak, ám ezek még sem tudnak termékeny talajra hullani, mert vagy bonyolultak, vagy mert majd mindenki azt hiszi, hogy a gyorsaság az erény. (A jó demokráciák viszont sokat vitáznak, és döntéseik lassúak és racionálisak, nem érzelmiek.) Ám Majtényi azon megjegyzése, hogy belőle  unortodox, aktív elnök volna, ott fog kísérteni Áder János következő öt évében. Véleményünk szerint túl sokat is várnak tőle, túl nagy is lesz rajta a teher.

Eddig mintha Áder azért is művelte volna  a természetvédelmi vonalat, mert szerepet kellett találnia, és ettől joggal remélhette a legkevesebb aktuálpolitikai kockázatot. A továbbiakban inkább a hallgatásával vonta magára a radikálisabb konzervatívok ellenszenvét.

Nem beszélt soha illegális meg gazdasági bevándorlókról. Ám mióta Trump az amerikai elnök, aki még a felmelegedést is kétségbe vonja, Magyarországon meg a környezetvédelmi minisztériumok is megszűntek, az LMP meg rajta követeli, hogy szólaljon meg Paks 2 vonatkozásában, mondhatni nem maradt nyugodt hely a politikai kommunikációs mezőben. Mostantól tőle várják majd a korrupció visszaszorítását is, mondván, hogy az is összefügg a természetvédelemmel, meg hát nem értenék, ha elmaradnának a kiállások, hiszen személye és életpályája zsarolhatatlan. E kissé túlfűtött remények mellé jött még a Majtényi által felvillantott unortodox szereplehetőség.

Ez púp lesz Áder vállán, végül is ez az, amit igazából adott Majtényi az országnak.