„Magyarország elfogadta a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) alapokmányát, de az erről szóló nemzetközi egyezményt alkotmányossági okokból nem hirdette ki, így az nem lett a magyar jogrend része. Ezért Magyarországon ma nem hajtható végre semmilyen intézkedés a Nemzetközi Büntetőbíróság döntéseivel kapcsolatban” – válaszolta kérdéseinkre a Miniszterelnökségi Sajtóiroda tavaly júliusban. Lapunk azután fordult a kabinethez, hogy megtudtuk: a 2024. május 22-ei kormányülésén Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter, Tuzson Bence igazságügyi miniszter és Bóka János európai uniós ügyekért felelős miniszter azt a feladatot kapta, hogy
A hágai Nemzetközi Büntetőbíróság főügyésze két nappal korábban elfogatóparancsot kért –Hamász-vezetők mellett – Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnökre, valamint Joáv Galant védelmi miniszterre a 2023. október 7. (a Hamász Izrael elleni támadása) óta elkövetetett háborús és emberiesség elleni bűncselekményekért. A bíróság végül novemberben adta ki az elfogatóparancsot arra hivatkozva, hogy az izraeli vezetők korlátozták a Gázai övezetbe szánt humanitárius segélyek, az élelem szállítását, illetve hogy a hadsereg civil célpontokat is támadott a palesztinok lakta területen.
Az ICC emellett 2023 márciusában elfogatóparancsot adott ki Vlagyimir Putyin ellen is, mondván, felelős az Ukrajnában elkövetett háborús bűnökért.
De amíg az orosz elnök budapesti látogatása az ukrajnai háború megindítása óta nincs napirenden, az izraeli kormányfő szerdán Budapestre érkezik, hogy Orbán Viktorral tárgyaljon. Így Magyarország lehet az első tagország, ahol nem szereznek érvényt az ICC döntésének.
„Az emberiesség elleni bűncselekményekkel foglalkozó Nemzetközi Büntetőbíróság az elmúlt időszakban több ügyben nem jogi, hanem egyértelműen politikai döntést hozott, ezzel aláásva a szervezet tekintélyét. Magyarország elutasítja, hogy politikai eszközként használják a nemzetközi bíróságokat” – írta tavalyi kérdésünkre a Miniszterelnökségi Sajtóiroda. Ugyanakkor a Netanjahuval szembeni elfogatóparancs végrehajtásának elutasítása e politikai deklaráción túl az, hogy
az tehát nem jelent meg a Magyar Közlönyben.
A jogi helyzet bizarr: az Országgyűlés 2001-ben, az első Orbán-kormány idején határozatban megerősítette a statútumot, a büntetőbíróság 2002-ben megalakult, sőt 2015 óta Kovács Péter volt alkotmánybíró személyében magyar tagja is volt. (Kovács mandátuma tavaly márciusban lejárt, de a folyamatban lévő eljárások befejezése érdekében még hivatalban van). Amint megírtuk: a statútum kihirdetése azért akadt el a Mádl Ferenc vezette Köztársasági Elnöki Hivatalban, mert az ellentétes volt az alkotmánnyal, amely szerint a köztársasági elnököt érintő büntetőügyekben csak az Alkotmánybíróság járhat el. Márpedig a magyar államfőre is vonatkozna a kizárólag az egyéni felelősséget (nem egyes államok cselekményeit) vizsgáló ICC joghatósága. A bíróság jellemzően népirtás, emberiesség elleni vagy háborús bűntett gyanúja esetén jár el.
A 2012-ben életbe lépett Alaptörvény annyi változást hozott, hogy az Alkotmánybíróság foszthatja meg tisztségétől a szándékos bűncselekményt elkövető köztársasági elnököt, ezután indítható ellene büntetőeljárás. Ám még ez is ellentétes a Nemzetközi Büntetőbíróság működési elvével, ami a megfosztás nélkül is lehetővé tenné a magyar államfő nemzetközi felelősségre vonását. Ezért, a köztársasági elnök immunitásának sérelme miatt nem hirdette ki Magyarország 2001 óta a római statútumot, noha a kihirdetésről szóló törvényjavaslat többször is a parlament elé került, legutóbb 2016-ban Trócsányi László akkori igazságügyi miniszter jóvoltából. A szavazásig azonban nem jutott el az indítvány, feltehetően Áder János akkori köztársasági elnök aggályai miatt (erre utalt Gulyás Gergely is a minapi sajtótájékoztatóján).
Bár ez sem teljesen egyértelmű: az izraeli miniszterelnököt ugyanis a leendő német kancellár, Friedrich Merz a közelmúltban meghívta Németországba. A kormányra készülő német kereszténydemokraták érvelése szerint mivel Izrael nem tagja az ICC-nek, ezért az eljárással kapcsolatban mentesség illeti meg. Ez persze erősen megkérdőjelezi a szervezet létjogosultságát, mivel számos nemzetközi konfliktusokban érintett ország nem része, így Izrael mellett az Egyesült Államok, Ukrajna (amely nem ratifikálta a szerződést), Oroszország, Kína, Irán és számos afrikai állam sem. (E logika alapján pedig Putyint sem lehetne őrizetbe venni az ICC tagországaiban.) Netanjahu egyébként februárban az Egyesült Államokban járt, de az USA, ahogy említettük, nem tagja a büntetőbíróságnak.
A Szabad Európa kedden arról írt, és lapunkhoz is hasonló információk jutottak el: a politikai döntés már megszületett: Magyarország kilép a Nemzetközi Büntetőbíróságból, a nagyköveti értekezleten erről beszélt Tuzson Bence igazságügyi miniszter is. Igaz, ez nem egy gyors folyamat: az ENSZ főtitkárának címzett írásos értesítés elküldése mellett – mely csak egy év elteltével lép hatályba – az Országgyűlés döntése is szükséges, hiszen a belépésről is a parlament határozott.
A cikk elején említett miniszterelnöki feljegyzésről tavaly egy munkaanyag jutott el lapunkhoz, melyben megjegyzik: a római statútum ratifikálása nem követelmény az EU részéről, de a Monaco, Vatikán, Törökország és Fehéroroszország kivételével minden európai állam életbe léptette azt. Megemlítik azt is, hogy „a statútumból való kilépés nemzetközi visszhangja feltehetően kedvezőtlen lenne, és az Európai Unió kötelezettségeinek a teljesítése szempontjából visszásnak minősülne.” Annál is inkább, mivel a büntetőbíróság és az EU szorosan együttműködik, így az uniós jogállamisági rendelet megsértése is felvethető lenne Magyarország kilépése esetén. Ez a veszély továbbra is fennáll – Donald Trump hivatalba lépése után viszont a kilépés nemzetközi visszhangja bizonyára csekélyebb volna, mint egy évvel korábban.
