Nem csalódtak, akik kifejezetten Tölgyessy Péter miatt mentek el az A38 hajóra a Transparency International (TI) rendezvényére. A politikai elemző, neves értelmiségi – szokásához híven – szellemes, nagyívű elemzésben rajzolta fel a korrupció magyarországi történetét – I. Ferenc József magyar királytól Orbán Viktor miniszterelnökig.
Korrupció, történelem, közigazgatás
Tölgyessy Péter azzal kezdte előadását, hogy a magyar nép legalább 200 éve vágyik a nyugatos, polgári berendezkedésre. A kiszámítható közigazgatásra, a világos szabályokra, az egyéni boldogulás esélyére. Bár néha felcsillan a remény, egy idő után, valahogy mindig félremegy a vágyunk, hogy nyugati életszínvonalon éljünk.
Most is ez zajlik, Magyarország 2010 óta hihetetlen gyorsan távolodik a Nyugattól, mondta.
Szerinte Magyarország Ferenc József (1830-1916) idején volt legközelebb a nyugatias értékekhez. Uralkodását jól működő, hatékony közigazgatás jellemezte. A klasszikus korrupció ekkor még idegen volt az állam működésében. Az is előfordult, hogy egy miniszterelnök belebukott az illegális pártfinanszírozás gyanújába (ő Lukács László volt, 1912-ben – a szerző).
Az első világháború után viszont valami félrement. Trianon traumáját mély igazságtalanságként élték át az emberek. A társadalom bűnösöket keresett, de mindig másban találta meg. Innentől divat lett felosztani önmagunkat “jókra” és “rosszakra”. Elkezdődött az a folyamat, hogy a sikertelenségünkért mindig a külföld a hibás, soha sem magunk.
A közigazgatás azonban még tartotta magát. A Horthy-rendszerben nem volt szokás, hogy politikusok a tisztségük útján szerezzenek hatalmas vagyonokat.
Szovjetek
Tölgyessy szerint a Szovjetunióval egyszerűen pechünk volt. Beleestünk a szovjet zónába, és ez sajnos évtizedekre visszavetette az országot. A bolsevik közigazgatás nyíltan lemondott a szakszerűségről, helyette a pártos közigazgatást vezette be.
Innentől kezdve a politika konkrét eredményeket várt el a hivatalnokoktól. Aki levágta a disznóját, menjen börtönbe. Aki üzemi balesetet okozott, az szabotőr, a nép ellensége, így akár ki is lehet végezni.
De hiába jött az 56-os forradalom és szabadságharc, a lázadáson túl továbbra is a korrupció, a szabálykerülés jelentette az egyetlen esélyt a megélhetésre. A Kádár-rendszer kiegyezett a társadalommal, és a társadalom elfogadta azt, mert nem volt más választása.
A kiskapuk országa
Kádár János a rendszere lényegévé tette a korrupciót. A puha diktatúra kifejlett formájában azokat a vállalatvezetőket jutalmazta leginkább, akik sikeres “kijáróemberek” voltak a saját területükön. Miközben egyáltalán nem volt mérhető piaci teljesítmény, vagy az egyáltalán nem számított, mondta.
Hozzátette: nagyon fontos, hogy a kisembernek is megengedték a próbálkozást. A hetvenes-nyolcvanas évek a fusik, a gmk-k, a másodállások korszaka volt, így a korrupció az élhető részévé vált a gulyáskommunizmusnak. A kiskapuk rendszere tette élhetővé az országot. Természetesen ez így gazdaságilag fenntarthatatlan volt, így szükségszerűen bukott a rendszer.
A rendszerváltás kudarca
A rendszerváltás azonban nem hozta el a Kánaánt. Az emberek óriási csalódásként élték meg, hogy a gazdasági kulcspozíciókban ugyanazok az emberek ülnek, mint a rendszerváltás előtt. A társadalom egy része ezért ismét visszahúzódott és a kiskapukat kezdte keresni, mert azt látta, hogy csak így lehet boldogulnia.
Bár az Antall-kormány tudatosan törekedett az intakt közigazgatás felépítésére, és ennek próbálta is megteremteni az anyagi feltételeit, ez nagyon csekély eredménnyel járt. Az első Orbán-kormány idején (1998-2002) a demokrácia egyre rosszabbul kezdett működni. Az ország újra felvette a két világháború közötti arcát, a társadalom ismét élesen kettészakadt a “jókra” és a “rosszakra”.
Az elmúlt hat év
Tölgyessy idézett egy 2009-es felmérést, amely szerint a magyar társadalom óriásit csalódott a Nyugatban. Még az ukránoknál és az oroszoknál is nagyobb mértékben. Szerinte a 2010-ben hatalomra került Fidesz erre játszott rá, amikor új rendszerváltást hirdetett. Természetesen ezt nem mindig nyíltan tette, hiszen az EU részeként akkor sem, és most sem mehet szembe nyíltan az európai értékekkel (legfeljebb csak “házi használatra”, az országhatáron belül).
Ezt az “újraosztást” látjuk azóta is, mondta Tölgyessy. Bár vannak olyan szektorok, amelyek nem lophatók a kormány által (autóipar, szolgáltatóközpontok), de amit lehet, azt “újraosztanak” (bankok, kereskedelem, energetika, turizmus). A hívek szerint végre elérkezett az igazság pillanata, a kritikusok szerint inkább a világvége. Ami ennél fontosabb, hogy a társadalomban tovább él a gyakorlat, hogy a szabálykerülés válik a normává.
Csak a lúzerek nem lopnak, csak a vesztesek nem kerülik meg a szabályokat. Ez ma az általános vélekedés a magyarok körében, mondta.
Államosított korrupció
Tölgyessy szerint, amíg a Kádár-rendszernek és az Orbán-rendszernek is része a korrupciós gyakorlat, előbbi nem tűrte a tőkefelhalmozást. Most viszont már 2-3 év alatt lehet hatalmas vagyonokat szerezni, illetve ugyanúgy elvehetik bárkinek a vagyonát. Bár neveket nem mondott, Mészáros Lőrincre, illetve Simicska Lajosra gondolt.
Az mondta, hogy:
Ami most zajlik, az államosított korrupció. Ebben már egybefolyik a közigazgatás és a hatalmi-politikai tényező. ‘Együttműködnek’ – ahogy Orbán mondja.
Sajnos már a magyarok sem hisznek abban, hogy önerőből, tiszta viszonyok között lehet boldogulni. Hisznek viszont az állami rezsicsökkentésben.
Mi a kiút?
Tölgyessy szerint van kiút a korrupcióból. Ferenc József idején mindenben jobbak voltunk, mint Finnország. A finnek azonban az oktatással, a tudásalapú társadalom létrehozásával, lényegében korrupciómentes övezetté tették az országukat.
Talán egyszer nekünk is megadatik, hogy úgy éljünk, mint a finnek, zárta előadását.
