A részvénybefektetésekre összpontosító nyugdíjalapok túl nagy kockázatnak teszik ki a nyugdíjra takarékoskodók befektetéseit – mutatott rá Jerzy Zyzinski, hangsúlyozva, hogy az OFE-alapok feladata ezzel szemben éppen annak garantálása lenne, hogy a megtakarítások ne vesszenek el.
A nyugdíjpénztárak egyetlen állami irányítású alapba integrálása fokozná a befektetések biztonságát
– mondta a monetáris tanács tagja, utalva a pénztáraknak bizonyos közelebbről meg nem nevezett “manipulációk” miatt a piaci árfolyamindexektől elmaradó hozamteljesítményéről elterjed híresztelésekre.
Fikció helyett nyugdíjbank
Egy “nyugdíjbank” sokkal hatékonyabban tudná kezelni a nyugdíj-célú megtakarításokat a pénztáraknak a társadalombiztosításnál (ZUS) vezetett virtuális egyéni hozzájárulási számláinál. A ZUS-nál tőke-megtakarításként vezetett számla nem egyéb, mint fikció – mondta Zyzinski, hozzátéve, hogy ezt a fikciót viszont egy “nyugdíjbank” valós pénzügyi eszközzé tudná konvertálni.
A nyugdíj-megtakarítások ezáltal valós gazdasági erőt képviselhetnének
– fogalmazott. Lengyelország 1999-ben tért át a felosztó-kirovó nyugdíjrendszerről a kétpilléres nyugdíjrendszerre, magán-nyugdíjpénztárakba (OFE) irányítva át a fiatalabb munkavállalók társadalombiztosítási befizetéseinek egy részét. A rendszert később részben felszámolták és a társadalombiztosításhoz utalták vissza a magán-nyugdíjpénztárak állampapír befektetéseit. A jelenleg önkéntes alapon működő OFE-rendszer kizárólag részvénybefektetésekkel gazdálkodik.
