Az előadó vokális tartományának elemzése azt mutatta, hogy Mercury rendkívül gyorsan tudta változtatni a hangját, pillanatok alatt vált simából durva hangzásúvá az éneke – és fordítva. Ez a képesség a profi énekesek közt is igen ritka, olyan magas vibrációs szintet volt képes elérni, amit a szakmában csak kevesen. A különleges játékmód miatt, melynek során hangmagassága gyorsan ugrált le és fel, alakulhatott ki egyedi éneke.
Mercury valószínűleg arra is képes volt, hogy manipulálja a gégefőben lévő kisebb hangképző szerveit, az álhangszalagokat. Ezek rezgésével olyan “szubharmóniákat” volt képes kicsikarni, amilyet más emberek képtelenek.
A bécsi kutatók a Queen egykori frontemberének hangját nem csupán az albumokon szereplő dalok segítségével vizsgálták, hanem egyes interjúkat is felhasználtak – így Mercury beszédhangját is elemezni tudták. Érdekes, hogy míg a színpadon inkább tenorként zengett, addig a beszélgetésekkor inkább baritonnak hangzott.
A vizsgálat nem bizonyította azt az elképzelést, hogy a legendás énekes négy oktávos hangterjedelemmel rendelkezett volna – igaz, nem is cáfolták a mítoszt. Mégis sokkal valószínűbbnek gondolják, hogy a hangterjedelem szélességének érzetét Mercury a gyors és zökkenőmentes hangszínváltogatásokkal érhette el.
A kutatók szerint az előadó nagysága abban állt, hogy tisztában volt énektechnikája minőségével, ugyanakkor nem tette tönkre, nem hajszolta túl a hangszálait.
(Via: IFL Science)
