Ha ön szeret azon aggódni, hogyan fog Kína gazdasága teljesíteni a jövőben – akár szerethet is ilyesmiken aggódni, mindenkinek kell egy hobbi – akkor önnek bizony nagyon boldog hete volt. Az elmúlt egy hét alatt kétszer állt le teljesen a kereskedés a kínai tőzsdén, miután hirtelen 7 százalékpontot zuhant az egész tőzsde.
A leállás egyébként a rendszer része, hogy a befektetők ne bukjanak bele egy hirtelen pánikba. 5 százalékpontos esésnél negyedórára, hét százalékpontosnál egész napra leáll a kereskedés. A rendszer viszont nem hibátlan. Sőt, Joseph Stiglitz Nobel-díjas közgazdász szerint például a rendszer van rosszul megtervezve, és eleve csak azért volt pánik, mert a tőzsde beszüntette a kereskedést. Szerinte emiatt akartak tömegek megszabadulni a pozícióiktól, hogy ne ragadjanak benne, ha vége a kereskedésnek. Ha nem lett volna a 7 százalékpontos stop, akkor akár magától korrigálhatott volna a tőzsde.
Kína kínja
De a tőzsdei pánikok miatt megint előkerült a vita arról, meddig is bírja még a kínai gazdaság a mostani tempót. Sokan attól tartanak, hogy ha leáll a nagyon gyors kínai növekedés, annak világméretű hatásai lehetnek. (Nem tévednek).
Tyler Cowen közgazdász, aki az amúgy remek Marginal Revolution blogot írja, a blogról elnevezett online egyetemre csinált egy rövid, de annál alaposabb videót a kínai gazdaság problémáiról.
Cowen az 1979-es kínai gazdasági reformtól vezeti végig, hogyan jutottunk el idáig. Kína akkoriban egy kifejezetten szegény ország volt, ahol az éhezés sem volt ritka. A reformmal valamivel több lett a magántulajdon, kicsit kapitalistább lett az egész ország, privatizálták a mezőgazdaság egy részét, több exportot és ipart engedélyeztek, amivel Kína elindult az úton, hogy végre normális gazdasággá váljon. Ezzel pedig együtt járt az iszonyatosan gyors növekedés is.
Kína gazdasága az elmúlt harmincöt évben szinte végig évente tíz százalék körül nőtt. Ez nagyon nagy növekedés, az Egyesült Államok mondjuk évente két százalékra képes. Ilyen növekedés mellett az életszínvonal hétévente megduplázódott. Ha valaki csak tízévente látogatott el Kínába, minden alkalommal egy teljesen új országot látott.
Leesett az állam
Ebben annak is hatalmas szerepe volt, hogy a kínai állam rengeteg pénzt fektetett az infrastruktúra fejlesztésébe. Tényleg annyira sokat, hogy azt nem is lehet örökké fenntartani. A GDP majdnem felét költötték infrastrukturális fejlesztésekre. Emiatt például olyan vasútrendszer épült, amit Nyugat-Európában is nagyon nehéz lenne utolérni.
Ez tök jó volt addig, amíg hidakat, utakat, házakat, csatornákat kellett építeni, mert ezeknél tényleg elég, ha rengeteg pénzt dobálunk rá a problémára, amitől az simán megoldódik. A bajok ott kezdődnek, ha elfogynak ezek az egyszerűen megvalósítható projektek. Akkor már nem ilyen könnyű gyorsan fejlődni, ha ennél komplexebb dolgokra van szükség, mint mondjuk a működő egészségügyi rendszer.
Cowen szerint az is probléma lehet, hogy ha egy gazdaság évtizedeken keresztül ilyen lendülettel nő, a szereplőknek gyakorlatilag megszűnik a veszélyérzete. Egy ilyen gyorsan száguldó gazdaságban nincsen kockázat, mert a növekedés sebessége minden hibát kiküszöböl. Lehet egy csomó hiba az üzleti tervedben, lehet rossz a megvalósításod, mégis pénzt fog csinálni. Az emberek túl optimisták lesznek, eltűnik a gazdasági fegyelem.
Elmaradt a világválság
Az igazi változást a 2009-es gazdasági válság okozta. Az elemzők akkor arra számítottak, hogy kína növekedése csúnyán visszaesik majd, ahogy az összes nagy nyugati gazdaságé is.
A kínai állam és a kínai cégek egymást stimulálva pörgették a gazdaságot. Az állam rengeteg pénzt költött további infrastrukturális projektekre, amiket kínai cégek vittek végig.
De ezzel megint csak vannak komoly problémák. Hiába volt sok befektetés, hiába ment tovább a gazdaság, egy idő után olyan komoly adóssága lett ebből a kínai államnak, hogy a projektekből befolyó haszon már minimálisan sem tudta fedezni. Márpedig az infrastruktúrában nem sok haszon van, nem véletlen, hogy Magyarországot sem a Margit híd felújítása húzta ki a válságból.
Kína bruttó adóssága, vagyis az összes tartozása már valahol a GDP háromszorosánál lehet. Ez még oké, ha évente tíz százalékkal nő a gazdaság. De amint elkezd lassulni a növekedés, egyre rosszabb lesz a helyzet. Kína szerint a GDP még mindig évente 7 százalékkal nő. A valóságban ez ennél jóval kevesebb lehet.
Öt
Cowen szerint a kínai gazdaságra jelenleg öt nagy veszély leselkedik:
A kínai igatlanárak több városban hihetetlenül magasak lettek, máshol viszont rengeteg a teljesen üres városnegyed. A városok egy része túlzsúfolt, másik része viszont túlépített.
A kínai tözsdén nagyon sokáig meredeken emelkedtek a részvények árai, de aztán jött egy hasonlóan hirtelen zuhanás is. A meredek emelkedés alatt rengeteg embert bíztattak arra, hogy a pénzét részvényekbe fektesse. Ők most nagyon rosszul jártak, ami nem csak a tüzsdei bizalomra, de a belső fogyasztásra is nagyon rossz hatással lesz.
Még azt sem tudjuk, ez mekkora probléma. A kínai önkormányzatok elvileg nem is adósodhatnának el. A gyakorlatban viszont az állam konkrétan bíztatta őket arra, hogy minél több pénzt vegyenek fel, minél kevésbé átlátható módon. Valahogyan meg kellett teremteni a pénzt azokra az infrastrukturális felesztésekre. A baj az, hogy sokkal több kölcsönt vettek fel, mint amennyit vissza tudnak fizetni, most pedig a kínai államnak kellene őket kimentenie.
Erről már beszéltünk korábban is. Sok olyan kínai cég van, amiket csak az állam tart életben, mert a rossz üzleti terveknek és a túlzott magabiztosságnak köszönhetően veszteségesek. Ezt remekül mutatja az is, hogy a termelői árindex jóideje folyamatosan esik. Több az áru, mint amennyit el lehetne adni.
A legnagyobb veszélyt viszont a tőkepánik jelentheti. A legijesztőbb lehetőség, hogy a külföldi tőke annyira megijed a kínai gazdaság leendő rossz teljesítményétől, ezért elkezd menekülni az országból. Ez már önmagában is megteremtené azokat a problémákat, amiktől a befektetők mentenék a pénzüket.
Akkor most Kína tönkre fog menni?
Nem tudni. Kína egy nagyon összetett, bonyolult ország, még ennél is összetettebb és bonyolultabb problémákkal. Annak viszont komoly veszélye van, hogy a majdnem négyévtizedes folyamatos növekedés után most egy hosszabb visszaesés következzen. Már ez is kifejezetten rossz hatással lesz mindenkire, hiszen Kína mégiscsak a világ második legnagyobb gazdasága.
Ehhez képest most nagyon érdekes megnézni az Egyesült Államokat, ahol úgy tűnik, végre teljesen vége a válságnak. Az USA megint három százalék körül növekedik, ami egy fejlett gazdaságnál elég jó arány. És akkor most nézzük meg azoknak a könyveknek és cikkeknek a listáját, ahol szakértők a tízszázalékos éves kínai növekedés idején azzal riogattak, hogy Amerika hamarosan elveszti a vezető helyét a világgazdaságban, sőt, az összeomlás is elkerülhetetlen.
