Az emberfélék családja egykor igen sokszínű volt, napjainkra azonban a csoport legtöbb tagja eltűnt. Mára a családba csupán az ember, két gorilla-, két csimpánz- és két orangutánfaj tartozik.
Nagyjából két évtizede vált elfogadottá, hogy az egymástól régóta elszigetelten fejlődő szumátrai és borneói orangutánok két külön fajt alkotnak. Egy új, Current Biology folyóiratban megjelent tanulmány most azt állítja: a szumátrai Toba-tótól délre élő orangutánok jelentősen eltérnek a tótól északra található fajtól.
A szakértők szerint a dél-szumátrai populáció valójában szorosabb rokonságban áll a borneói orangutánokkal, mint a jóval közelebb élő észak-szumátrai majmokkal. Bár a helyiek régóta tudnak a déli orangutánokról, a kutatók azonban csak a közelmúltban kezdtek el foglalkozni a régióban előforduló egyedekkel.
A szakértők azt vizsgálták, hogy van-e valamiféle különbség a két szumátrai csoport között. A munkát jelentősen nehezítette, hogy a zoológusok nem akartak csapdát állítani a veszélyeztetett állatoknak. A kutatók így más módszerhez fordultak: a majmok ürülékmintáit elemezték. A tudósok emellett egy korábban megölt hím példány koponyáját is tanulmányozták.
Az eredmények azt mutatták, hogy a dél-szumátrai orangutánok sokban különböznek a másik két populáció példányaitól.
A kutatók arra jutottak, hogy a tapanuli orangután és a másik két faj ága mintegy 3,4 millió éve különült el. A borneói és a szumátrai orangután aztán 670 000 éve váltak szét.
Colin Groves, az Ausztrál Nemzeti Egyetem (ANU) munkatársa az IFLScience-nek azt mondta, az általuk vizsgált koponya kisebb volt, mint a másik két populáció hasonlóan fejlett hímjeinek koponyája. A fogak, kiváltképp a szemfogak, ugyanakkor kifejezetten nagynak tűntek.
A megfigyelések azt mutatják, hogy a morfológiai jellegzetességek mellett a tapanuli orangután viselkedésbeli sajátosságokkal is bír.
Ennek ellenére a P. tapanuliensis nem élt teljesen elszigetelve szumátrai rokonaitól. Bizonyítékok vannak arra, hogy jóval a két faj kifejlődése után is volt génáramlás a csoportok között. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy a génátadás egyirányú lehetett: a tapanuli orangutánok gyakran keresték fel a szumátraiak területeit, fordítva azonban ritkán történt hasonló.
Erik Meijaard, az ANU szakértője úgy véli, az emberfélék a legtöbbet tanulmányozott élőlények közé tartoznak. 200 évnyi biológiai kutatás után azonban még mindig találhatunk új fajokat.
A P. tapanuliensis populációja azért maradhatott fenn, mert élőhelye elszigetelt és nehezen járható. Bár a fajt jelenleg nem fenyegeti az ember, ez rövidesen megváltozhat. A tapanuli orangután területére ugyanis olyan gátat építenének, amely nemcsak csökkentené az élőhelyét, de a vándorlási útvonalait is átvágná.
Groves azt IFLScience-nek azt mondta, már figyelmeztették az indonéz környezetvédelmi minisztert, egyelőre azonban nem tudtak vázolni olyan speciális programot, mellyel megóvhatnák az új fajt.
(Kiemelt kép: elliotbrady/Thinkstock)
