A befektetett munka és energia szempontjából a fiókát nevelő madarak számára akkor jön el a csúcspont, amikor a kicsik az önállóság küszöbén elhagyják a fészket. Nem véletlen, hogy a madárpár ebben az időszakban védelmezi legvehemensebben az utódokat – olvasható a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület honlapján.
Európában alig él olyan madár, mely támadásával közvetlen sérülést okozhat. Gondot inkább a járulékos balesetveszély jelent, amikor a megijedő ember leesik a fáról, elbotlik, esetleg kiszalad az útra. Magyarországon leginkább a kis, szürke tollú fiókáival úszó bütyköshattyúpártól kell(ene) tartanunk.
Ez a sirály nem ismer lehetetlent, bár ő inkább a finom falatokért támad:
A hattyú erős, a rigó bátor
Ha horgászcsónakkal vagy úszás közben óvatlanul megközelítjük a családot, az öregek bizony keményen támadhatnak. Ilyenkor a madarak a szárnyukkal és a csőrükkel fájdalmasan ütve “ránk mászhatnak”, ami a fürdőző gyerekek és gyengébb fizikumú felnőttek számára bizony komoly kockázatot jelenthet. Ezért a fiókáit vezetgető hattyúkat (vagy a fészküket) kerüljük el.
Lakott területen gyakorlatilag csak a varjúfélék májusi fiókareptetésekor számíthatunk esetleg félelmet keltő madártámadásra. A szülők ilyenkor a fészket elhagyó, de még ügyetlen, és gyakran nem teljesen röpképes fiókáikat védelmezik. Hiperérzékeny párnál a viselkedést már az is kiválthatja, ha az ember néhány méterre megközelíti az egyébként nem is látható fióka rejtekhelyét. Ezekből az esetekből születnek aztán a “megmagyarázhatatlan” madártámadásokról beszámoló hírek.
Felnőtt ember nem igazán tartja veszélyesnek az olyan kistestű fajokat, mint a fekete rigó vagy a házi rozsdafarkú. Egy néhány éves kisgyerek, de akár tizenéves gyerekek számára azonban nagyon is félelmetes lehet, amint egy dühösen kiáltozó fekete rigó támadja őket. Ráadásul a madarak is sokkal vehemensebben támadják a kisebb testű, rájuk kevésbé veszélyesnek tűnő betolakodót.
Tényleg nincs számára lehetetlen:
A kazuár embert is ölhet
A támadó madarak esetében hasonlóan kell eljárni, mint a nekünk rontó kutyáknál: forduljunk szembe az állattal (ne fussunk el), karunkat széttárva mutassuk magunkat sokkal nagyobbnak és félelmetesebbnek (a kiabálás általában magától jön). A hattyútámadásnál nyugodtan fröcsköljük le a madarat vízzel. Kisebb madarak esetében még erre sincs szükség, elég, ha a kezünkkel hessentő mozdulatot teszünk.
A rámenősebb varjak, szarkák, sirályok esetében nyugodtan használjuk a kezünk ügyében lévő szatyrot, kézitáskát, könnyű hátizsákot, kabátot.
Komoly veszélyt jelentenek viszont az Ausztrália északi részének, Pápua Új-Guinea és az Indonéziához tartozó Aru- és Seram szigetek sűrű erdőségeiben lakó sisakos kazuárok. Ezek a strucchoz, emuhoz és nanduhoz hasonlóan röpképtelen futómadarak rendkívül agresszíven védelmezik a területüket. Az ide betévedő turisták némelyike bizony bele is hal a madarak ragadozó dinoszauruszokat idézően karmos lábának hasfalat felszakító rúgásaiba.
