Markus Bastir osztrák paleoantropológus fosszilis leletek koponyaalapjának vizsgálatakor azt tapasztalta, hogy a szaglóhagyma és a temporális lebeny a Neander-völgyiéhez képest a modern embernél erőteljesen megnövekedett. Eredményeit a kutató a Nature Communications című szaklapban mutatja be.
Az evolúcióbiológia területén elsősorban az agy növekedésének mértékével foglalkoztak, de mind a Homo sapiensnél, mind a Neander-völgyinél hasonló nagyságú agy alakult ki az evolúció során. Ezért inkább arra kezdtek koncentrálni, az agy mely területei és hogyan strukturálódtak át.
Az új háromdimenziós módszer segítségével felismerték: a szaglógumóhoz tartozó terület 12 százalékkal nagyobb a modern embernél, mint a Neander-völgyinél. A temporális lebenyek is erőteljesen megváltoztak és erőteljesebben emelkednek ki.
A kutatók eddig nem tudták, hogy az emberi evolúció során mikor növekedett meg a temporális lebeny.
A Neander-völgyi ember az eddigi feltételezésekhez képest tovább élt a Homo sapienssel párhuzamosan, és viszonylag kisebb temporális lebennyel, ezáltal csekélyebb szaglóérzékkel rendelkezett.
“Kövületekről nehéz a viselkedésre vonatkozó megállapításokat tenni, de feltételezhetjük, hogy a modern embernél nagyobb szerepet kaptak a szaglásorientált viselkedésminták” – mondta el Bastir.
A szaglás agyban elfoglalt helyét és szerepét tekintve egyedülálló: nagyon közvetlen kapcsolatot tart fenn a külvilággal, emellett központja az érzelmi központ, a limbikus rendszer közvetlen közelében található és erős kölcsönhatásban áll az emlékezettel is.
