Kultúra

Élet a párizsi pokol után

„Az ellenségnek nincs bőrszíne, se vallása. Az ellenség a fanatizmus, a félelem, az őrület, amely háborúhoz vezet".

Egy évvel a tavalyi mészárlás után, Stinggel nyitott újra a Bataclan. Az 1500 fős koncertteremben a helyek egy részét a merényletek túlélőinek, az áldozatok hozzátartozóinak tartották fenn. A koncertet egy nappal a tavalyi merényletek évfordulója előtt tartották. Sting a bevételt a túlélők által létrehozott egyesületeknek ajánlotta fel. A világhírű brit énekes – aki még pályája kezdetén a The Police nevű együttesével lépett fel a koncertteremben – így vallott.

A Bataclan újranyitásával két fontos feladatunk van: megemlékezni azokról, akik életüket vesztették a tavalyi támadásban, és ünnepelni a zenét és az életet, amit ez a mitikus koncertterem is képvisel.

A vasárnapi évfordulón emléktáblát helyeznek el a Párizs észak-keleti részén található klub falán. A megemlékezésen a túlélők és várhatóan az Eagles of Death Metal tagjai lesznek jelen. Az amerikai rockbanda a terrortámadás idején koncertezett a Bataclanban, ahol kilencven embert öltek meg. A támadással egy időben a Stade de France stadionnál és belvárosi kávéházaknál a  terroristák további negyven embert öltek meg. A támadás óta a Bataclan nem nyitott ki.

Az én Bataclanom

Ezzel a címmel (Mon Bataclan) jelent meg néhány hete egy képregény. Azt a véres támadás egyik túlélője, Fred Dewilde készítette. A grafikus fekete-fehér rajzain halálfejes csontvázak gyilkolnak, válogatás nélkül. A közönség

már csak egy élőkből, sebesültekből, halottakból álló massza, a félelemtől és terrortól üvöltő tömeg.

Ő egy lelőtt ember mellett a földön.

Élő vagyok a halottak között.

Balján egy ismeretlen fiatal nő, megsérült, de még él. A rajzoló lánya lehetne. Próbálják egymásban tartani a lelket, tudják, a gyilkosok a legkisebb kiáltásra is lőnek. Két órát fekszenek így, mire megérkezik a rendőrség.

Fred Dewilde sértetlenül túlélte a támadást, de lélekben teljesen összetört. Nem egyértelmű egy ilyen tapasztalat után folytatni az életet.

Tényleg van értelme ma megmosakodni? Enni? Nem is vagyok éhes!

Ezt írta. Állandóan félt, képtelen volt néhány percnél tovább koncentrálni. A képregény segítette vissza a normális életbe. Kiírt, kirajzolt magából mindent.

Bűn és bűntudat

Azt állítja, már sikerül nem gyűlölnie. Nem félnie, ha muzulmán fejkendőt lát az utcán, nem ijed meg az idegenektől.

Az ellenségnek nincs bőrszíne, se vallása. Az ellenség a fanatizmus, a félelem, az őrület, amely háborúhoz vezet.

A terrortámadás miatt elszenvedett lelki sérüléseket nem mindenki tudta feldolgozni, noha azok ugyanolyan súlyosak, mint a fizikaiak. Egy katonai pszichológus szerint a „láthatatlan sebesülések” épp ekkora gondot jelenthetnek.

Évekkel később is jelentkezhetnek a poszttraumás stressz tünetei, amivel azok is szembesülnek, akik a mentésben vettek részt. Laurent Martinez a merénylet után azt mondta: az általa eddig kezelt túlélők egybehangzóan bűntudatról számoltak be amiatt, hogy ők túlélték a támadást, míg sokan életüket vesztették. Ösztönös cselekedeteikért hibáztatják magukat, miközben az a kérdés foglalkoztatja őket, hogy hogyan kellett volna helyesen viselkedniük.

Az emberek azt mondták: át kellett gázolniuk másokon, hogy kimeneküljenek, ez leküzdhetetlen szégyenérzetet keltett bennük.

Totális szörnyűség

A minap megjelent a francia elitalakulat (RAID) főorvosának könyve is. (Matthieu Langlois 2007 óta hangolja össze az orvosok munkáját a terrorakcióknál. A doktor tavaly november 13-án a Bataclanba azokkal a kommandósokkal érkezett, akik végeztek a túszejtő terroristákkal. Az elsők között lépett a koncertterembe. Ezt élte át.

Valóságos megpróbáltatás belépni a Bataclanba. Rémálom. A földön fekszenek az áldozatok, súlyos sérültek. Mindenhol.

Az orvost a szörnyű látvány sokkolta, és éppen ez segítette abban, hogy fizikai, mentális ereje legyen ahhoz, hogy azt, amit szimulációs gyakorlatokon tanult, alkalmazni tudja.

Elkezdtem üvölteni: Aki meg tud mozdulni, kövessen!

Senki nem mozdult

Felszólítására senki nem állt fel.

Senki nem indult el felénk … senki nem kelt fel. Azok, akik el tudtak menekülni, már régen megtették. Totális szörnyűség.

Matthieu Langlois azt írja, hogy “nagyon gyorsan, nagyon nagy empátiával” kell ilyenkor dolgozni, alig tíz másodperc alatt kell egyetlen szóval vagy csak egy tekintettel megértetni a sérültekkel, mit miért tesznek, miért kell esetleg továbblépni egy másik, súlyosabb sérülthöz.

A tavalyi beszámolók szerint a holttestek között vastag vércsíkok jelezték, a sebesültek milyen irányba próbáltak menekülni a mészárlás helyszínéről. A kalasnyikovval és testre erősíthető bombával felfegyverkezett terroristák 2 óra 40 percet töltöttek benn, mielőtt a kommandósok lerohanták őket. A fegyveresek többször újratöltötték fegyvereiket, válogatás nélkül lőttek. 

Az csak idén szeptemberben derült ki, hogy a tavaly november 13-i párizsi, illetve a 2016. március 22-i brüsszeli merényleteket elkövető terroristasejt több tagja Magyarországon is élt. Az Iszlám Állam által kiképzett terroristák „a migránsáradatot kihasználva az úgynevezett balkáni útvonalon érkeztek hazánkba”. A Magyar Idők azt írta, a merényletek egyik operatív lebonyolítója, Salah Abdeslam háromszor is járt Magyarországon a terrorcselekményeket megelőző időszakban.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik