Lassan tíz év telt el azóta, hogy 2001. szeptember 11-én kedden, helyi idõ szerint reggel 8 óra 46 perckor az American Airlines 11-es számú járata a Világkereskedelmi Központ északi tornyába csapódott. Számos történész egybehangzó véleménye szerint ebben a pillanatban ért véget a XX. század és kezdõdött el az új évezred. Ha ezt elfogadjuk és a 92 emberrel a fedélzetén percek alatt elporladó gép ütközését a 0. percnek számoljuk, akkor a politikai naptár szerint hamarosan pontot tehetünk az új évezred elsõ évtizedére. Érdemes tehát ennek fényében visszatekinteni az elmúlt tíz évre, mit tanult a világ bin Laden fõ mûvébõl.
Keresztes lovagok és a hit terjesztõi
Már 9/11 elõtt is gyakran elõfordult, hogy terrortámadásokra, merényletekre katonai csapásokkal válaszolt az Egyesült Államok, de a szeptemberi események után George W. Bush nem csupán „war-president”-té, de az egyetlen elnökké vált az amerikai történelemben, akinek elnöksége idején az ország egyszerre két kiterjedt háborút viselt külföldi országok ellen. A háború neve persze a „Terror elleni” jelzõt kapta, de jól látszott, hogy a nyugati és az iszlám civilizáció szembenállása érte el addigi csúcspontját. A civilizációk közötti törésvonalakon kialakuló konfliktus ebben a szakaszában a korábban is ellenséges viszony háborúvá szélesedését hozta.
Míg a Nyugat Afganisztán hegyei között és Irak sivatagi városaiban vetette be a modern haditechnika szinte összes, olykor még csak tesztelés alatt álló fegyverét, addig a magát lassan terror-franchise-á kinövõ al-Kaida ott ütött, ahol a legjobban fájt: kenyai USA nagykövetség elleni támadás, 212 áldozat – 2002, madridi vasút, 192 áldozat – 2004, londoni metró, 52 áldozat – 2005 és még számtalan támadás nyugati (elsõsorban amerikai, izraeli, európai) vonatkozású célpontok ellen a világ különbözõ pontjain.
Fotó: MTI / EPA
Biztonságosabb lett a világ, vagy csak úgy érezzük
Egy idõ után azonban a kezdeti dinamika csökkent, tulajdonképpen jelentõsebb, iszlám fundamentalisták által elkövetett terrortámadásra London óta nem került sor európai területen (leszámítva Oroszországot, ám ez az orosz birodalom és a kaukázusi muzulmán népek, elsõsorban a csecsenek közti civilizációs törésvonal következménye, amely külön történet) . Ebben pedig elévülhetetlen érdemei vannak azoknak a biztonságtechnikai módszereknek és fejlesztéseknek, amelyek ma már tulajdonképpen lehetetlenné teszik, hogy nyugati repülõjáratokra feljuthasson bárkivel robbanószer, vagy terrorcsoportok eltérítéssel próbálkozzanak. Ennek hátterében nem csupán a 9/11 után jóval szigorúbbá váló reptéri ellenõrzések állnak, hanem az Egyesült Államokban még 1968-ban létrehozott, de 2001 után felértékelõdött légi marsall intézményének rendszeresítése. A WTC elleni terrortámadások napján csak mindössze 33-an voltak szolgálatban közülük.
A civil ruhában, általában marokfegyverrel felszerelt ügynökök kiegészítve a minden részletre kiterjedõ reptéri átvizsgálásokkal olyan mértékben megemelték a terroristák számára az ilyen akciók kockázati értékét, hogy azok elindítása manapság mindössze pénz és erõforrás pazarlás lenne. Márpedig a pénz is kulcskérdéssé vált a terrorszervezetek tevékenységének szempontjából.
Megéri várni a reptéren
Sokan voltak azon a véleményen bin Laden halála elõtt, hogy az egykori mudzsahedinnek már tulajdonképpen nincs aktív szerepe a szervezet irányításában és kiiktatása sem rázná meg a világszerte számtalan lokális sejttel rendelkezõ terror vállalat mindennapi mûködését. Ennek nagyban ellent mond, hogy a terror apostolának halála óta az al-Kaida szinte összeroppant. A Pakisztán észak-nyugati részén, Vazirisztánban és az Afganisztánnal határos törzsi területeken mûködõ al-Kaida hátországban amerikai robotrepülõk és elit alakulatok által végzett irányított támadások bin Laden mellett a szervezet sok más prominens tagjával is végeztek, legutóbb múlt héten az al-Kaida második emberével, Atiyah Abd Al-Rahmannal.
Az iszlám fundamentalisták által elkövetett terrortámadások Pakisztánban és Afganisztánban viszont még mindig jelentõs méreteket öltenek. Európában sem a fenyegetettség csökkent, – hiszen az interneten keresztül terjedõ szélsõséges propaganda bárhol követõkre talál – hanem a Nyugat védelmi reflexei és a terrorellenes együttmûködés (az európai terrorelhárítási stratégia létrehozása, az Interpol terror-elhárítási részlegének tevékenysége) és a hírszerzés ért el olyan szintet, amelyen a terrorista sejteknek már hatalmas kihívás és kockázat akár a támadások megszervezése is, ennek bizonyítéka a német hatóságok által csütörtökön leleplezett berlini terrorista sejt is, amelyet már hónapok óta megfigyeltek és akkor léptek, amikor a merénylõk már közel jártak az akció kivitelezésének tervezett idõpontjához.
Ez azonban nem jelenti az európai területen mûködõ terrorizmus végét. Ennek élõ példája Anders Bering Breivik , aki az eddigi információk alapján legjobb esetben is minimális külsõ segítséggel, önállóan, autodidakta módon ért el a terrorcselekmények szervezésének olyan szintjére, ahonnan képes volt majdnem 100 ember életét kioltani egy összehangolt, több lépcsõbõl álló akció során. A hozzá hasonló magányos farkasok jelenthetik a modern terrorizmus jövõjét, – világnézeti motivációtól függetlenül – amelynek kulcsa az internet és az azon át terjedõ ideológiai és módszertani háttér és kiképzés. Ennek hatásai pedig jócskán felülmúlhatják az afgán kõsivatag poros táboraiban kiképzett, harmadik világbeli nincstelenek tömegeit.
